Spilák Klárával - a Pécsi Országos Színházi Találkozó sajtófőnökével - a pecsinapilap.hu készített interjút. Szemléztük.
"’88-ban diplomáztam, Kerényi Imre volt az osztályfőnököm és a Huszti Péter. Az első két évadban voltam Miskolcon, aztán a József Attila Színházban Budapesten, és onnan hívott el Lengyel György a pécsi színházba. ’90-től voltam itt két évadot, akkor még itt volt a Vári Évi, az Újvári Zoli és a Besi (Besenczi Árpád). Az én debütálásom az Amit a lakáj látott című darab volt, amit Szegvári Menyhért rendezett. Óriási siker lett, akkora, hogy ezt az előadást a Budapesti Kamaraszínházban is megcsinálta Szegvári, és Vári Évi, Újvári Zoli is benne volt. Én nem voltam tagja a színháznak, így engem lecseréltek" - emlékezett a POSZT sajtófőnöke.
Elmesélte, sokat dolgozott Pécsett az öreg Bagossyval, akkoriban ő csinálta a Harmadik Színházat. Egy rövid békéscsabai kitérő után Zalaegerszegre szerződött, ahol eltöltött két évadot és csupa főszerepet játszott, több Nádas Péter darab is nagy sikerrel futott.
Miután rájött, hogy nem akar már a színpadon állni, ’94-ben abba is hagyta és elkezdett televíziózni. Az MTV-ben a Repeta című műsort szerkesztette. "Hegyi Árpád Jutocsa 2000-ben felkérte egy barátnőmet, hogy a Színházak Miskolci Fesztiváljának sajtósa legyen, ahova ő elvitt magával, és innen jött 2001-ben a POSZT. Bejelentkeztünk Jordán Tamáshoz Ránki Júliával, hogy mi szeretnénk a POSZT-ot sajtózni, a Tamás pedig mondta, hogy jó, így 2001 óta csinálom. Közben átstrukturálódtam, azaz sokáig nagyon nem hiányzott a színház, aztán amikor meg igen, akkor hívtak alternatív társulatba játszani és dolgoztam a TÁP társulatban több évig. Mostanra már az is elmúlt belőlem" - mondta.
Fotó: tucsekfoto.hu
Mostanában leginkább szinkronizálna, de nem lehet. Hogy miért? "Mert ezt félreértik az emberek, hisz azt hallják, hogy állandóan te vagy a tévében, de a szinkron pont az a műfaj, ami ugyan rögzítésre kerül, de semmiféle jogdíja nincsen, szemben más ugyanilyen műfajokkal, ahol mindenhol van jogdíj. Azaz egyszer elmondasz egy szöveget, azt egyszer kifizetik, és hiába adják-veszik egymás között a csatornák, a mozifilmből DVD lesz, a DVD-ből tévé lesz és minket akkor is csak egyszer fizetnek ki. Közben egyre kevesebb a munka, ugyanis a megrendelőknek mindegy, hogy ki a szinkronhang, alámennek az áraknak. Tehát olyan emberek szinkronizálnak, akik nálam jóval olcsóbbak. Nem mintha én olyan drága lennék, hiszen az én gázsim sem változott 10 éve, ugyanannyi pénzt kapok egy tekercsért - ami 40 másodperc - mint 2002-ben. De azokat hívják, akik ezt nálam kevesebbért elvállalják. Az más kérdés, hogy ez hogyan hangzik. Ezt mindig el szoktam mondani, hogy olyan szakma, mint szinkronszínész nincs, ehhez színésznek kell lenni" - szögezte le, hozzátéve, "időnként borzasztó hallani egy-egy szinkront".
A kérdésre, nem bánja-e, hogy abbahagyta a színészi pályát, Spiák Klára így felelt: "Nyilván, van dolog, amit bánok, de ilyen nagy lépéseket nem. Viszonylag nehezen hozok meg döntéseket. Hat évet töltöttem aktívan a pályán, de már a negyedik évben úgy éreztem, hogy nem biztos, itt van dolgom. A gyerekeim apjához is 5 évvel tovább ragaszkodtam - de legalább közben lett egy harmadik gyerekünk - mint ameddig kellett volna, tehát nehezen döntök, de akkor viszont véglegesek a döntéseim."
A POSZT-ról így mesélt: "Azon kevesek közé tartozom, már a szervezők közül, akik az elejétől fogva itt vannak, láttam ezt a 12 évet. Nyilván nagyon fontos a művészeti vezető személyének a megváltozása, Jordán Tamást váltotta Márta István. De az alatt a 10 év alatt - amíg a Tamás itt volt - is nagyon sokat változott a fesztivál. Úgy indult 2001-ben, mint egy ünnep, tényleg a színházi szakma ünnepe. A Tamás ezt nagyon jól tudta, iszonyatosan jó szervező, életem legjobb főnöke volt. Ide hívott színészeket, csak azért, hogy itt legyenek, hogy a város lássa, itt a szakma. Illetve sokan jöttek olyan színészek is, akik nem is léptek föl, csak azért, hogy lássák egymást, hiszen ez volt az eredeti szándék. A 3.-4. évben elmúlt ez a varázs, az újdonság, hogy együtt együtt kávézunk és itt töltjük az időt. Egyre kevesebben jöttek csak azért, hogy itt legyenek. Az a "fesztiválműködés" kezdett beállni, hogy jövünk, játszunk, megyünk."
Azt is elmondta, "türelmetlenebb néző" már, mint volt. "Furcsa ez a válogatás, úgy érzem, nagyon ügyeltek a válogatók arra, hogy arányos merítés legyen. Nem feltétlenül kell azonban törekedni arra, hogy a darab beférjen a színház épületébe. Szerintem kommunikációs zavar volt a válogatók és a színházi társaság tulajdonosa között, mert a szándék az, hogy az előadások a színházban - tehát a kamarába, stúdióban, a nagyszínházban – kerüljenek megrendezésre. De mindig voltak olyan előadások az eddigi versenyprogramok során, amire azt mondta a válogató, hogy ezt muszáj idehozni, ami ezek egyikében sem volt játszható" - mondta. Szerinte "ezeket a tereket nagyon szigorúan értelmezték", és "talán így veszett el olyan előadás, aminek itt lett volna a helye." Példaként megemlítette Pintér Béláék Kaisers TV Ungarn című előadását
"Mindig űr van bennem, amikor elmegyünk innen. Nekem megmaradt igazi ünnepnek a POSZT" - zárta a beszélgetést Spilák Klára.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.