Cserhalmi: "A szétszakadtságtól szenved a szakma"

A Pécsi Országos Színházi Találkozó idei díszvendége Cserhalmi György volt. Színészetről, a magyar színházi világ közelmúltjáról és jelenéről kérdezte őt a kultura.hu. Lapszemle.

A kérdésre, mennyire kíséri figyelemmel a magyar színházi és filmes világot, Cserhalmi György így felelt: bár napi szinten kevésbé követi a szakmáját, azért figyelemmel kíséri, mi történik.

Cserhalmi, állítása szerint, a vívásban tanulta meg, de a színházra is igaz, hogy "a sikerhez legnagyobbrészt nem szerencse kell, hanem rengeteg elvégzett munka." Hozzátette: "A versengést persze, ami a sportban a legtermészetesebb, ellenzem a művészetben – a sport és a művészet azért merőben másról szól, még ha rengeteg hasonlóság van is a mindennapjaikban. Az egyik legfontosabb dologban például elég egyformák: egyik sem megy állóképesség nélkül. A rengeteg edzésmunkától nekem például akkora terhelhetőségem lett, hogy életemben még nem fáradtam el úgy, hogy ne tudtam volna, mit csináljak ahhoz, hogy hamar újra jó erőben legyek – mert azért a tizenhat órás munkanapokon el lehet fáradni" - mondta.

Fotó: Kovács Bence

A kérdésre, mennyire változik ma a színész szerepe, feladata, Cserhalmi György így válaszolt: "A színész ugyanúgy dolgozik a kis játszóhelyen vagy a vasútállomáson is – nyilván adott esetben vannak technikai eltérések, de azok nem érintik a lényeget. Speciálisan persze nem tudom, hogyan kell ezeket a helyzeteket kezelni, mert nem nagyon értek a színházhoz. De szeretünk a saját korunknak és életünknek túlzóan nagy jelentőséget tulajdonítani, pedig ugyanazt csináljuk, mint néhány évtizeddel, évszázaddal, évezreddel ezelőtt. A színház szilárd pont. Legyen két szekér közé emelt deszkán, pazar operaházakban vagy ultrakorszerű mobil játszóhelyen: ugyanarról van szó."

A színművész borúsan látja az utóbbi időszak változó színházi világát: "Látjuk, mi történt Szolnokon, Kaposváron, hogy csak a két legjelentősebbet említsem, ahol pedig rendkívül jelentős műhelyek voltak nem is olyan régen, s amelyeket annak idején lassan, elszántan építettek fel – aztán pillanatok alatt tűnt el mindez. Társulatot, környezetével együtt élő színházat, és közönséget pedig nem lehet csak úgy visszaépíteni. S hogy sokat bizonyított emberektől megvonják a támogatást – legyen szó a független, vagy a kőszínházi szféráról –, az tisztességtelen, mert az szinte jóvátehetetlen rombolást okoz. Pedig ezek az alkotók csak hozzátettek ehhez az országhoz. És nagy tévedés erről a területről egyáltalán elvenni, mert az semmire sem lesz megoldás. Ettől csak rosszabb lesz itt, jobb biztosan nem. De nem akarok panaszkodni, mert ez úgy történt meg, hogy mi hagytuk" - fogalmazott Cserhalmi. 

Úgy látja, "mindegyik oldalon halálosan sértett emberek vannak, akik már képtelenek jól reagálni", és "ettől a szétszakadtságtól szenved az egész szakma." Szerinte "ennek következében veszítjük el színházi hagyományaink legjavát."