A 12. POSZT utolsó napján fesztiválértékelő beszélgetést tartottak. Erről olvashatnak röviden.
„Minden POSzT más” – ezt Stenczer Béla fesztiváligazgató mondta az elmúlt tizenkét POSzT-ra visszagondolva, az ideit záró fesztiválértékelő beszélgetésen. Csizmadia Tibor, a Magyar Színházi Társaság elnöke pedig ugyanott arra utalt, hogy az elmúlt években rendre megfogalmazódott a POSzT megújulásának szükségessége, s ennek meg is felelt az idei. Márta István a fesztivál művészeti vezetője a Magyar Teátrum Színtézis című mellékletében is beszélt már arról, hogy „ez a POSzT még mindig nem az a POSzT”, a tavalyi átmenetisége után még az idei is az átalakulás jegyeit hordja magán. Aminek okai: a Magyar Teátrumi Társaság belépése a tulajdonosi körbe, korábbi belvárosi helyszínek megszűnése s olyan új terek bevonása a helyszínek közé, mint a Zsolnay Kulturális Negyed. Márta azt szeretné, hogy „Pécs ezen a tíz napon legyen a színházi szakma számára a béke szigete, ahol jól megférnek egymás mellett a különféle irányzatok, filozófiák, ideológiák a minőség és a sokszínűség jegyében.”
A záró-beszélgetésen a Teátrumi Társaságot képviselő Oberfrank Pál, a Veszprémi Petőfi Színház igazgatója is arról beszélt, hogy a színház iránti szeretet és elhivatottság olyan közös alapot jelent, amely lehetővé teszi a békés, harmonikus együttműködést, olyannyira, hogy jövőre talán már nem is lesz szükség külön teátrumi sátorra (amelynek gazdag egész napos programsorozatáról bőségesen olvashattak itt – a szerk.).
Csizmadia szerint az idei POSzT részben az új szereplők és helyszínek belépése, részben a régiek egyre karakteresebbé válása miatt mintha már különböző kis fesztiválokat, műhelyeket (Magyar Teátrumi Társaság, Színházi Dramaturgok Céhe, Nemzetiségi Színházak, Tematikus Roma Fesztivál, Független Előadó-művészeti Szövetség stb.) összegyűjtő fesztivállá vált volna, a versenyprogram mellett, s lehet, hogy ez a jövő útja. Bicske István, az egyik válogató, hozzászólásában a versenyprogramban szereplő előadások számának emelését sürgette, mondván, hogy sokkal több jó előadás van idehaza és a határon túl is.
Egy másik válogató, Lőrinc Katalin, a FESZ kritikus szekciója által szervezett párhuzamosan zajló másik tanácskozáson a földrajzi és műfaji határok még tudatosabb tágítását jelölte meg az továbblépés egyik lehetőségeként. E „beszélgetés” felkért résztvevői, Csáki Judit moderálása mellett (személyesen, Skype segítségével vagy írott formában elküldött előadásaikban), miközben a hazai és nemzetközi fesztiváltapasztalataikat osztották meg egymással és az érdeklődőkkel, a POSZT megújulási lehetőségeit is latolgatták. A kritikusok – Nánay István, Shilling Árpád, Jászay Tamás, Lengyel Anna, Tompa Andrea – főként a különböző európai fesztiválokon szerzett tapasztalataikról számoltak be, árnyalt és tanulságos körképet adva a párhuzamosan létező külföldi példákról. Elemzéseik, megállapításaik vélhetően szerepelni fognak még a POSZT-ról zajló további vitákban, például az a hangsúlyosan megfogalmazott felismerés, hogy míg Európában magyar színház alatt elsősorban néhány alternatív társulatot értenek, a POSzt-ra idén ezekből mutatóba sem jutott. S ezért is hasznos volna újragondolni a válogatási szempontokat, sőt a külföldi és magyar kánon különbségeinek okai is megfontolandók lehetnek.
Szerző: Elek Tibor – Farkas Wellmann Éva
Forrás és tartalmi partner: Magyar Teátrum