Az Orlai Produkció vasárnap mutatja be Avery Corman Kramer kontra Kramer című regényének a szerző által színpadra adaptált változatát. Ezt először a világon magyarországi közönség láthatja majd, a Belvárosi Színházban. Ez alakomból Rába Roland rendezőt és Kovács Patríciát kérdeztük a közös munkáról és a próbaidőszakról.
► Milyen volt a próbaidőszak?
Rába Roland: Szerencsésnek érzem a csapattal való találkozást. Jókor voltunk jó helyen: Patrícia, Ervin, a srácok, Ficzere Béla, Egri Márta, Mertz Tibor, Cseh Judit – és én. Még nem tartunk a munkánk végén, de annak már most örülök, hogy bemutató után sorozatban játsszuk az előadást. Így később is alakíthatjuk, változtathatjuk, a nézők reakciói alapján. A Krétakörben, amikor a turnékon négyszer, ötször, nyolcszor játszottuk egymás után ugyanazt a produkciót, az aznap esti tapasztalatokat már másnap ki is tudtuk próbálni. A legtöbb repertoárszínházban két-három hetente megy egy-egy előadás, és nem feltétlenül többször egymás után. Ott szinte lehetetlen ilyen módon reagálni. Mi ezt most megtehetjük. A nézők előtt ugyanis koncentráltabbak a színészek, sok minden csak előttük derül ki.
Rába Roland
Kovács Patrícia: Nem akarok a próbaidőszakról sokat mondani, mert eddig mindig megbántam. Arról, ami fontos, úgyse tudunk igazán árulkodni, mert az legbelül történik. Az biztos, hogy sok mindent megtudtam magamról a próbák során. Hogy ez látszik-e majd... az még kérdés. De remélem igen.
► A filmes formát megtartottátok?
Rába Roland: Inkább filmszerűnek mondanám... A regény töredékes jelenetek füzére, a töredezettség tehát adottsága a darabnak. Mi nem tettünk többet, mint tudomásul vettük ezt, nem küzdöttünk ellene.
Kovács Patrícia: Most azon gondolkodunk, miért ér véget ilyen hamar egy-egy jelenet, milyen jó lenne egy kicsit megülni benne. Közben a nagy egésznek, úgy érzem, jót tesz a feszesebb tempó. Rolandnak sokat kellett győzködnie minket arról, hogy nem kell túlgondolnom bizonyos szituációkat, mert ha valami egyszerűbb, egyben letisztultabb és koncentráltabb is lehet, így sokkal jobban eljut a nézőhöz.
Kovács Patrícia próba közben
Rába Roland: Igyekeztünk elkerülni, hogy lila köd legyen a dologból. De az ember a próbafolyamat bizonyos szakaszában vak lesz a saját munkáját illetően. Ezért várom nagyon, hogy elkezdjünk nézők előtt játszani. Nem gondoljuk azt, hogy minden úgy jó, ahogy az első előadásig kialakul - biztos, hogy utána is alakulni fog az előadás.
► Az Orlai Produkció előadásainak szériáit elnézve, erre lesz néhány évetek.
Rába Roland: Ezt bízzuk a nézőkre. Ha hosszú szériánk lesz, akkor jön majd a következő feladat: egy ponton megint próbálni kell, mert kiöregednek a most nyolcéves fiúk.
► Milyen volt a gyerekekkel dolgozni?
Kovács Patrícia: Érdekes... Épp most gondolkodtam azon, hogy mennyivel egyszerűbb volt a dolgom velük, mint mondjuk Ervinnel. Ha semmi mást nem csinálok, csak figyelem őket, az megnyugtató. A gyerek nem tud rosszul működni a színpadon. Ő mindig az, aki. Azt mondják neki, hogy most legyél dühös, akkor ő dühös lesz rám, és kész. Ez annyira megható! Többnyire könnyű velük, persze néha kell hozzájuk türelem, pláne, amikor egyszerre hárman vannak bent. Kicsit túráztatva vagyunk – mindent háromszor kell próbálni.
Nagy Ervin és Kovács Patrícia próba közben, fotók: Tiszeker Dániel
Rába Roland: A fiúk gyakran nézik egymás próbáit. Csodálatos, ahogy ülnek a nézőtéren, és alig látszanak ki a székből. Fiatal munkatársaimnak tekintem őket: abszolút komolyan veszem őket, de nem komolykodom velük. Szeretem, amikor ott ülnek mellettem. Mindent meg lehet velük beszélni, és látszik, hogy a maguk módján készülnek. Az elején nagyon fontos volt, hogy ezt a játékot ők is akarják, ne kényszerből csinálják. Ehhez többféleképpen kellett közelíteni hozzájuk, mert nem vagyunk egyforma személyiségek, már kiskorunkban sem. De olyan nyitottak, oldottak! Nagyon bírom, ahogy játszanak. Egyszer mondtam nekik, hogy amikor Billynek el kell költöznie a papájától, akkor nagyon elszomorodik és sír. Beszélgettünk, hogy keressenek magukban ehhez hasonló élményt, ők meg azonnal rávágták, hogy jó, értik. És ahogy ezt a jelenetet csinálják: felmegy a hangjuk, lehajtják hozzá a fejüket és látszólag tényleg szomorúak. Aztán hozzájuk szólok, és rögtön váltanak, mint a színészek: mintha mi sem történt volna, azonnal rám figyelnek.
Kovács Patrícia: Az egyetlen nehezebben megszokható dolog az volt, hogy mindig alapzajban kellett próbálni, mert tele van a díszlet játékokkal, ezért úgy működött, mint egy játszószoba. De nagyon érdekes, hogy mindannyian tudták, mikor van az a pillanat, amikor csöndben kell maradni, vagy ki kell menni játszani.
Rába Roland: Szerencsénk van. De ez nem jelenti azt, hogy jöhet A Pál utcai fiúk, vagy a Valahol Európában...
► Nem vállalnád be?
Rába Roland: Azt azért nem.
Avery Corman: Kramer kontra Kramer
Bemutató: 2012. június 26. – Belvárosi Színház
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.