A 12. POSZT-on együtt zsűrizett Kerényi Imre rendező és Koltai Tamás kritikus. Közös interjúra kérte őket a Népszabadság. Koltai Tamás vállalta, Kerényi Imre elutasította a lehetőséget, mondván: ifjúkora óta semmiben nem ért egyet a kritikussal. Külön-külön azonban találkoztak Szemere Katalinnal és meséltek arról, hogyan látják a POSZT-ot és a magyar színház helyzetét. Lapszemle.
Kerényi Imre elsőként arról számolt be, hogy egyre kevesebbet jár színházba, “túljutott a színházon”, a bemutatók kicsit fárasztják. “Meg akarom kímélni magam olyan előadásoktól, amelyeknek nincs értelmük. Például jó, ha a rendező erős, de nem szeretem, ha túlságosan előtérbe tolakodik, átveszi a közlést a színésztől és az írótól” – fogalmazott a rendező.
A felvetésre, hogy ő szintén rendezői színházat csinált még a nyolcvanas években is úgy felelt: “Arány kérdése az egész. Érdekes volt ez a POSZT, a tizennégy előadáson keresztül a rendezői színház összes erénye és hátránya megmutatkozott. Itt volt például két világsztár, mindkettő román: Silviu Purcarete és Andrei Serban. Azzal szembesültünk: ezek az urak kirepültek már a színházművészetből, és a maguk alapította vallás főpapjai. Megcsinálják a liturgiáikat és miséjüket. Mikor 2 óra 40 perc után kijöhettünk Serban kolozsvári Hedda Gablerjéről, azt mondtam: ez emberkínzás. Amit a nagyszerű magyar színészekkel csinált, az meg színészkínzás” – jelentette ki Kerényi, akit azonban a POSZT-on versenyző székesfehérvári Trió és a marosvásárhelyi Yorick Stúdió munkája, a Bányavirág megrázott. “Nem véletlen, hogy ez a két előadás záporozva kapta a színészdíjakat” – tette hozzá. Kerényi a János királyt többször megrendezte a nyolcvanas években. Az Örkény Színház produkcióját azonban kellemetlennek találta, mert nem volt elég mulatságos, tartalmas, nem bontotta ki a történet rétegeit. “Elég idős vagyok már ahhoz, hogy leszámoljak azzal: az emberek egyfélék. Ha abból indul ki egy művészegyüttes, hogy minden politikus ócska alak, felszínes ítéletet mond” – fejtette ki Kerényi, aki szerint ugyanannyi az ócska alak a politikusok között, mint a színházi alkotók között vagy a médiavilágban.
Arról, miért vállalta a POSZT zsűrizést, elárulta, azért, mert benne van a fesztiválban a Magyar Teátrumi Társaság. Kerényi szerint meg kell reformálni a POSZT-ot, mert “tehetséges találmány, de a balliberális rendezői színház territóriuma lett”. “Kövér könnyekkel mosták fel a Király utcát, mikor Balázs Pétert kinevezték színházigazgatónak. A POSZT még mindig kirekesztő, pedig az egész szakmának szól. Azt mondja a művészszínházi rész: ez a mienk. Én meg azt mondom, hogy a színházi élet kétharmada a szórakoztató és a zenés színházban dolgozik. Azok is emberek, és eredményesek. (...) Ezt vagy megérti, vagy nem: kétféle gondolkodásmód létezik. Mindkettőnek vannak színházai és helye a nap alatt” – magyarázta Kerényi Imre, aki szerint Magyarországon túl sok a színház és ez így tarthatatlan.
"Egyértelmű, hogy színházak együttműködésére van szükség, és utazó társulatokat kell szervezni. Bátran kimondom: Budapesten is sok a színház, és ehhez képest elég alacsony a néző-, valamint az előadásszám. Azzal is szembe kell nézni, hogy túlképzés van. Ráadásul felhígult a szakma, azt sem lehet tudni, ki a színész, a diplomának mi az értéke" - fogalmazott a rendező.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.