Czakó Klára Kaposváron volt színész, majd gyermeke születése után otthagyta a színpadot. De Zsámbéki Gábor hívta a Katona József Színházhoz, ahol ügyel is, súg is, és kis szerepeket játszik. "Az embernek a színházat kell szeretnie, hogy a színházban milyen feladata van, az majdnem mindegy" - mondta a Pepita Magazin interjújában. Szemléztük.
"Kecskeméten születtem, ott nőttem föl. 1962-ben kerültem gimnáziumba, és ott volt egy amatőr színpad. Világéletemben versmondó voltam, rögtön csatlakoztam az irodalmi színpadhoz" - eleveníti fel a kezdeteket Czakó Klára. A Színművészeti Főiskolára is megpróbált felvételt nyerni, erről így vall:
"Piros Ildikó évfolyamtársam volt a gimnáziumban, és baromira megsértődtem, hogy őt fölvették, engem pedig nem. Így csak egyszer felvételiztem. A szüleim is nyakas emberek voltak, elsőgenerációs értelmiségi vagyok. Pékmester volt apukám, de azért színházbérletet vettünk a kecskeméti színház nagy korszakában, amikor Radó Vilmos volt az igazgató. Én már akkor „beleimádtam” a színházba. Külön engedély kellett az iskolától ahhoz, hogy vasárnap délután elmenjek a szüleimmel színházba. Leánygimnázium volt. Voltak diákelőadások is, de azokon kizárólag egyenruhában, matrózblúzban jelenhettünk meg."
Fotó: Diósi Imre
A kaposvári színházhogy úgy került, hogy "összekeveredett" Verebes Istvánnal a Fészek Klubban. "És akkor, 1972-ben indult a Zsámbéki Gábor nevével fémjelzett éra Kaposváron. Még Komor Pista volt az igazgató. Zsámbéki, aki akkor főrendező volt, egyszer csak azt mondta, hogy odavenne segédszínésznek" - meséli Czakó Klára. "Szerintem én, amióta megszülettem, szerelmes vagyok a színházba. Tudnék mutatni olyan óvodai képeket, amelyeken a Piroska és a farkasban én vagyok a nagymama. Biztos vagyok abban, hogy erre születtem" - tette hozzá.
Kaposváron "nagyon helyes szerepecskéket" kapott, fantasztikus mesterekkel dolgozhatott. "Én akkor nem tudtam, hogy ők a mesterek, de hát gondolj bele, hogy olyan kezekbe kerültem, mint Zsámbéki, Komor, aztán később jött Ascher Tamás, Babarczy László. Fantasztikus iskola volt, mindent csináltunk. Hatalmas műhely indult be ott" - meséli. A kérdésre, kielégítették-e a karakterszerepek, így felelt: "Vágytam volna többre, de sokkal jobbak voltak nálam. Hát, hogy lehet engem például Molnár Piroskával összehasonlítani? Tátott szájjal csodáltam. Persze, hogy sírdogáltam. El is szerződtem Debrecenbe."
De aztán mégis visszament, már egy hónap múlva. "Fölhívtam Zsámbékit, hogy én nem bírom ki ezt a vastagnyakú kálvinista várost, ahol éppen le akarták bontani a Darabos utcát, meg arról is szó volt, hogy a Nagytemplomot arrébb viszik, és csak oroszkölni-szag volt az áruházban. Borzalmas volt. Ott egy dolog volt jó, a Királyék, a büfések. Meg hát azért Latinovits szelleme bőven ott volt a színházban. Éppen Debrecenben voltam, amikor meghalt, és azt soha nem felejtem el, ahogy Király bácsi és Marika néni megsiratta. Ezek olyan élmények, amikkel töltődsz. A saját színészi karrierem pedig igazán nagyon soha nem érdekelt" - mondta.
Czakó Klára felidézte Gazdag Gyula rendező szavait is: "Azt mondta, hogy igazából nem találkoztam Kaposváron azzal az emberrel, aki valóban hitt volna bennem, aki bennem gondolkodott volna. Ha baj volt, akkor mindig azt gondolták, hogy majd a Czaki megoldja. De kaptam nagyobb feladatot is, például az Ascher által rendezett Élnek, mint a disznókban Kárász mama azért nem volt semmi! Majdnem megkaptam érte a színikritikusok díját, egy szavazat hiányzott hozzá. Azért volt ilyen is."
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.