A litván Rimas Tuminas rendező, a moszkvai Vahtangov Színház művészeti igazgatója egyetlen külföldiként ült a Pécsi Országos Színházi Találkozó idei szakmai zsűrijében. A Népszava kérdezte.
Rimas Tuminas elárulta, elsősorban magyar zenekarokról és filmekről vannak közvetlenebb tapasztalatai, de például Zsámbéki Gáborhoz baráti kapcsolat fűzi. A mostani zsűrizés ötletével a Moszkvai Magyar Nagykövetség, illetve a Moszkvai Magyar Kulturális Intézet munkatársai keresték meg. “Összességében jó benyomást szereztem a látott produkciókról. Két jól elkülöníthető irányt tapasztaltam. Az egyik a közönség felé forduló szatirikus, a vásári komédiákhoz hasonló, játékos színház, ami viszont az orosz színházi hagyományokhoz képest nemesebb formában jelenik meg, túllép a hagyományos, sokszor a minőséget tekintve ócska komédiákon. Ezek közé tartozik a nyíregyházi teátrum által színre vitt Spiró-darab, a Koccanás, vagy az Örkény Színház János királya és a Katona József Színház a filozófus című előadása. Először azt hittem, mind ilyen lesz, Magyarország egy sikeres ország, ahol kicsit odamondanak a politikusoknak, kicsit gúnyolódnak egymáson. De itt azért nagyon pontosan kell fogalmazni és azt láttam erre Önöknél komoly törekvés van. De megjelent a másik irány is, a mélyebb, vagy, ahogy Csehov fogalmaz, az örök és szép dolgok megmutatásának szándéka is. Az utóbbi sorban tartozik például a Galambos Péter által rendezett Trió, a székesfehérvári színház előadásában, vagy Moliere Scapin, a szemfényvesztője Silviu Purcarete rendezésében, a debreceni színház produkciójában. Utóbbiban az erőteljes kifejezőeszközök mellett valamiféle nyugtalanító, különös világ, katasztrófa érzete bomlik ki, erőteljes színészi alakítások segítségével. Több előadás meghívására is gondoltam, ezek között van a Trió és Scapin, a szemfényvesztő is” – fejtette ki Rimas Tuminas.
A kérdésre, érzékelte-e a színházi élet megosztottságát így felelt: “Érzékeltem valamiféle átpolitizáltságot, de ehhez én eléggé szkeptikusan viszonyulok. Az ember és a hatalom viszonyát le kellene választani a színházról. Evvel a témával inkább az újságíróknak kellene foglalkozni. Most különösen, amikor Magyarországon, Oroszországban és Litvániában is sokan joggal érezhetik úgy, hogy átverték, elárulták őket a politikusok. Olyanok vagyunk, mint a kiskutyák, akik próbálnak harapdálni, de közben elvesztik a büszkeségüket, méltóságukat. A színházban emberi sorosokról kellene beszélni, szinte teljesen kizárva a politikát” – fogalmazott a litván színházigazgató, aki arról is beszélt, Moszkvában mennyire szól bele a politika a színházi életbe.
“Konkrétan nem szól bele, az intrikák szintjén azonban elképzelhető. Az én esetem lassan öt évvel ezelőtt, talán az első volt Oroszországban, hogy mint külföldit, vagyis litvánt kértek fel egy jelentős föderációs, moszkvai színház vezetésére. Ez talán megerősíti azt a korábbi gyakorlatot, hogy előfordult, amikor a lengyelek litván királyt választottak. Ezzel a logikával, lehet, hogy Litvániában sem litván elnököt kellene választani, hanem külföldről érkezőt. Engem is kívülről hívtak, ezért nem foglalkozom a kicsinyes zavarkeltésekkel” – árulta el Rimas Tuminas, a moszkvai Vahtangov Színház művészeti vezetője.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.