Kisvárdáról jelentik - "A névváltás nem profilváltás"

Huszonnyolc színtársulat harminchat előadását tekintheti meg a közönség a Magyar Színházak XXIV. Kisvárdai Fesztiválján; a június 30-ig tartó rendezvény megnyitóját péntek este tartották a felső-szabolcsi kisváros Várszínpadán. Az alábbiakban Bicskei István válogató és Nyakó Béla fesztiváligazgató nyilatkozik a fesztiválról.

br tollából - a fesztiválról jelentik:

Az állomásról a meggyek mentén indultam megkeresni a színházat, s közben:

– Elnézést! A színházat keresem... „az messze van!” (áruhordó, a kocsi ablakából)

„oda két út vezet, az egyik hosszabb, mint a másik, és a kettő is messze van egymástól” (háza előtt gereblyélő bácsi)

„oda menni kell erősen!” (szatyros néni, a József A. utca elején)

„hát, a színház, az már a tegnap elkezdődött. Mész egyenesen, aztán meglátod fent.” (biciklis nő)

Végül:

– A színházat keresem. Jó helyen járok? – Igen. Itt a kék kerítés végén be, s egyből neki fogsz menni. – mondja egy kapus bácsi, de csak akkor nyugodtam meg, mikor megláttam a bihari rendszámtáblákat.

Beszélgetés Nyakó Béla fesztiváligazgatóval:

Az idei fesztivál részesült-e megfelelőmértékűtámogatásban?

Nyakó Béla: Tartottunk attól, hogy az új kulturális kormányzat az idén sem írja ki a pályázatokat. Szőcs Géza államtitkár úr azonban ígéretet tett, hogy az átszervezések és a jogi háttér megteremtése után meglesz a kiírás, s bár kicsit szkeptikusak voltunk, végül sikerült megpályázni ugyanazokat az összegeket, mint két évvel ezelőtt.

Idén újra játszani lehet a Rákóczi teremben, illetve a főiskolásokat is meghívták megint. Új színházak is megjelentek a palettán. Néhányan ugyanakkor távolmaradtak. Mi az oka ennek?

Nyakó Béla: A fesztivál elsődleges célja az, hogy minden határon túli kőszínház bemutatkozhasson. Az utóbbi időben jelentek meg új színházi csoportok, akiket szívesen látunk; az idén külön öröm számomra, hogy a frissen alakult Zentai Magyar Kamaraszínház bemutatkozik itt.

A távolmaradások oka többféle: a komáromi színházból meghívott előadás főszereplőjének eltört a lába, az udvarhelyi színháztól Bicskei István egy szórakoztató előadást válogatott be, ők azonban – mivel szakmai megmérettetésként fogják fel a kisvárdai fesztivált – úgy gondolták, hogy az a produkció nem nyújtana valós képet a színházukról. A Szabadkai Népszínházzal a gazdasági egyeztetésben nem tudtunk közös nevezőre jutni. Milyen megfontolásból szerepelnek a programban olyan előadások is, amelyek nem kötődnek a fesztivál profiljához? Valójában a fenti okok következtében előállt „kényszerhelyzet” miatt került be a nyíregyházi színház Csárdáskirálynője, az Experidance-től az Ezeregyév stb. Mert a tervezett programban űrök támadtak, amit szórakoztató előadásokkal szerettünk volna kitölteni, és ezzel elsősorban a kisvárdai közönségünknek kedveskedni.

Mit tapasztalt, mennyire együttműködőek a színházak, szívesen jönnek a fesztiválra?

Nyakó Béla: Azt gondolom, hogy ezekben az országokban más-más gazdasági színvonalon vannak a színházak, még egy országon belül is más- más lehetőségeik vannak. Ha egy társulat olyan igényeket támaszt, amiket nem tudunk teljesíteni, akkor szíve joga, hogy távol maradjon.

A további irány?

Nyakó Béla: Az elmúlt években voltak olyan felvetések, miszerint jobb lenne, ha a POSZT-hoz hasonlóan a versenyprogramban kevesebb előadás szerepelne. Megfontolandó ez is, de egyelőre azt gondolom követendőnek, hogy minden határon túli színháznak adjunk bemutatkozási lehetőséget. Egyébként azzal, hogy a fesztivál megnevezéséből kikerült a határon túli jelző, én a mai napig nem értek egyet. Nem tartom pejoratívnak a kifejezést, mert a közigazgatási határok továbbra is megmaradnak, illetve ezek a színházak nem magyarországi fenntartásúak. A névváltozás semmiképp nem jelent profilváltást, ez a fesztivál mindig is a határon túli színházaké volt, és az is marad.

Bicskei István válogató a fesztiválról:

"Elsősorban az volt a szempont, hogy minden határon túli színháztól hívjunk produkciót. Törekedtem arra, hogy az évad lehető legjobb előadásai legyenek itt, de ezt nyilván nem lehet maradéktalanul teljesíteni. Ez több tényezőtől is függ: hogy beférjen valamelyik kisvárdai játszóhelyre, és hogy a társulat hajlandó legyen eljönni. Voltak olyan előadások, amit azért mondtunk vissza, mert a színház túlzott anyagi elvárásait nem tudtunk teljesíteni. A színházak ajánlásait sem feltétlenül fogadtuk el; az idén például a Tanyaszínház nincs itt, mert a Vízkereszt vagy bánom is én előadásukat nem találtam olyan szintűnek, hogy meghívjuk. Ugyanakkor a szabadkai Kosztolányi Színház két előadással is szerepel, mert az Éljen a szerelem! mellett a Dogs and drugs olyan fontos, edukatív hatású problémát dolgoz fel, amit úgy gondolom, hogy mindenképp meg kell mutatni a közönségnek. A POSZT keretein belül is válogattam, és a határon túliak előadásait meg kellett néznem, ezért alakult így, hogy egyedül válogattam, bár legtöbbször Nyakó Béla fesztivál- igazgató is elkísért. Gondoltunk a közönségre is, nem csak a szakmára, hiszen nem a zsűrinek szerveződik ez a fesztivál. A legfontosabb megmutatni azt, hogy a határon túli színházak hol tartanak. A válogatás kívülről kellemes szórakozásnak tűnik, valójában borzasztó nehéz feladat, rengeteget kell utazni, ülni, egyeztetni, vitákat lefolytatni. Ráadásul valaki mindig elégedetlen marad, szerencsére talán legkevésbé a közönség".

Az első klubgondolatok

„Ez a színház elindult egy úton. Ezt én így néztem, némiképp megbocsájtóan” – Nánay István a kassaiakról

Proics Lilla: – Miért vált fontosabbá nálatok az apafigura az eredetihez képest? Léner András: – Inkább a fiún keresztül vált fontosabbá.

Proics Lilla: – Ez egy elfojtott történet, ehhez képest én harsánynak éreztem. Hogyan dolgoztál a színé- szekkel? Léner András: – Tudtuk, hogy ez jobb, ezért haj- szoltuk magunkat, mert szerettük volna nektek is megmutatni.

„Az egészen biztos, hogy a megnyitó ceremónia nem tett jót az előadásnak” – Nánay István

„Keresztesnek mániája, hogy minden a színházról szóljon, s ne a darabról. Arányokról van szó. Nekem az a bajom, hogy nincs megcsinálva a darab, de a színház se. Ha Szellemfit elfelejtem, akkor nem csináltam meg a színházat, mert erre a szereplőre csúcsosodik ki ez a téma” – Nánay István

„Szigligeti Ede szövege sem koherens, sok stílusbeli fordulatot hoz. A végére nem sikerült letisztázódnia.” – Szabó K.

„Ugyanazt a receptet kis térségen belül nem lehet sokszor elsütni” – Gergely Zsuzsa főztje

„Az előadás legnagyobb problémája Kardos Marci. Ő kell megteremtse a hidakat, s erre képes is, ez kiderül az első jelenetből, de

aztán nem teljesül” – Nánay és a rossz építészmérnök „Ha én azt látom, hogy rákészülnek az ötletre, akkor az ötlet nem működik” – Nánay

„Gemza jól érzi a mozdulatok megkomponálását, hogy se hétköznapi, se míves ne legyen” – Kutszegi Csaba

„A szöveg esszenciáját próbálja mozgással kifejezni. A tánc ezáltal illusztratív jelleget kap, erre szoktak megsértődni a koreográfusok” – Kutszegi Csaba

„Asszem fogok tudni ütni” – Nánay a szakmaik moderálásáról

„Tíz évvel ezelőtt jóval fiatalabb voltam, mint most” – Léner András az idő múlásáról

„Nem is tudom. Minek lehet nevezni ezt az ír dráma-ügyet?!” – Nánay István

„Ki az a faszi? Minek van ott? Miért nincs kihúzva?” – Nánay az egyik szereplőről

„– Mi volt a motivációja? – Annak, hogy otthagytam a pályát, vagy annak, hogy visszajöttem? – Azt megértem, hogy valaki elmegy a pályáról” – Nánay „Nem tudok maradéktalanul egyetérteni magammal” – Zappe

„Tegnap egész nap a két Schwartz megjelenésére készültünk” – Szebeni Zsuzsa a Liliomfiról

„Keresztesnek végképp sikerült összezavarni mindenkit. Engem nem. Engem is” – Dimény Levente összegzi az elhangzott véleményeket

„posztmodern, posztizé meg POSZT” – Nánay poszt-P.O.SZ.T

„Rájöttem, hogy egyszer elmegy ez az előadás” – Gergely Zsuzsa végkövetkeztetése

Forrás: Kisvárdai Lapok