A gyűrűk urának!

Régi barátja a Karinthy-gyűrű tulajdonosának, és egyben alkotó társa is. Délelőtt a próbákon, este az előadásokon, szinte minden nap együtt vannak. Aradi Tibor már emiatt sem hagyhatta szó nélkül ezt a fontos eseményt, tollat ragadott és köszöntőt írt Varga Ferenc Józsefnek. 

Pár hónap különbséggel, szinte egyszerre kezdtük a pályát. Mintha két versenyló lennénk, akik egy futamban startoltak el és még most is loholunk valamiféle cél felé. A verseny során sokszor egymás mellett, néha pedig egymástól elsodródva vágtáztunk. Voltak lovak, akik lehagytak, de később feladták és voltak (vannak) lovak, akik futam közben tűntek fel a semmiből. Mi azonban, ha néha fáradtan is, de még mindig futunk. Lassan már öreg gebéknek számítunk, mert 20 év egy lónál, bizony már kor. Mégis rohanunk körbe-körbe és hogy milyen minőségű pacik vagyunk azt nem a mi tisztünk eldönteni, de az tény, hogy még mindig nem dőltünk ki a sorból.

Kedves négylábú barátom! Te ma átszakítottál egy olyan célszalag félét. A versenybíró ott várt, kezében a babérkoszorúval, ami ha nem is jelenti a verseny végét, de mindenképpen elismeri, hogy kitartóan és kiválóan futottál. Ma a lovi közönsége csak téged ünnepel. Zsokéid és tenyésztőid büszkék lehetnek rád, mert kitartó voltál és gyors. Nincs vége a versenyeknek. Már holnap újra rajthoz kell állni, de mindenki tudni fogja, hogy te már derby győztes ló vagy. Neked már van egy trófeád. Igaz, nem azért az arany fődíjért futsz már te is évek óta, de a díj akkor is kell, mert ha ránézel, eszedbe jut, hogy mások is elismerik a teljesítményedet. Az elismerés ugyanolyan fontos, mint a taps, amelyet akkor kapsz, amikor éppen ellenállhatatlanul száguldasz. Légy büszke magadra, amiért kivívtad ezt a sikert! Erős és nagy a mezőny, amiben helytálltál. Kívánom, hogy még sokáig és sokat vágtázzunk!