Jean Cox a második világháborúban az amerikai légierő pilótája volt. A háború után Alabamában kezdett énekelni, majd Frankfurt-am-Mainban, Münchenben és Rómában folytatta tanulmányait. Operaszínpadon 1951-ben debütált Bostonban, Csajkovszkij Anyeginjében Lenszkijként.
A Mannheimi Nemzeti Színházban 1959-ben szerepelt először Verdi Traviatájának Alfrédjaként. Híre hamarosan túlnőtt a városon, az olasz repertoár után hőstenor szerepekben is elismerték kiváló teljesítményét. 1977-ben Coxot a színház kamaraénekesi címével ismerték el.
A tenor 1956-ban lépett először a bayreuthi Festspielhaus színpadára a Bolygó hollandi kormányosának alakjában a fesztiváligazgató, Wolfgang Wagner rendezésében. A kis terjedelmű, de nehéz karakterszerep után sorra nyerte el a Wagner-művek főszerepeit az 1960-70-es években. Az istenek alkonya ideális Siegfriedjeként emlékeznek rá ma is a szakemberek. Számos lemezfelvétel őrzi hangját. Utoljára 1984-ben énekelt a Zöld Dombon, A nürnbergi mesterdalnokokban Stolzingi Waltert személyesítette meg.
Pályafutása során Cox megfordult valamennyi fontos operaházban, repertoárján több mint 75 jelentős tenor szerep volt.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.