"Izgalmas évadot zártam..."

Interjú Bátki Fazekas Zoltán baritonnal, költővel.

Valóban izgalmas évadot zártam és a legnagyobb kihívás mindenképpen a pécsi Falstaff volt. November végén, december elején vált bizonyossá, hogy második szereposztásban bekerülök a produkcióba. Végül úgy alakult, hogy a premiert énekeltem. Egy szűk hónapom volt a betanulásra, ráadásul az is az ünnepekkel teli decemberben.

Falstaff egy igazi szerepálom egy baritonista számára, legalábbis, ami az olasz repertoárt illeti.

Nagy szerep. Falstaff összetett figura. Markáns, önfeledt, bohém ember, szereti a nőket, a mulatozást, szereti költeni a pénzt. Másfelől az úri világból jött, az angol királyhoz, az udvari etiketthez közel álló személy. Nemesi kiváltságait kezdi már elveszíteni, még mindig lángolna, de már kevés a pénze. Nagyon pontosan meg van írva, milyen attitűdök férnek bele ebbe a rendkívül színes, nagyformátumú karakterbe.

Hogyan tanultad be? Tanulás közben meghallgattad felvételről a nagy elődöket is?

Igen. Főleg ilyenkor - amikor ennyire kevés az idő a tanulásra - kifejezetten segít a technika. Nagyon tetszett például a Melis György-féle videó felvétel, de megnéztem a Deutsche Oper egyik Falstaff operafilmjét is. Közel húsz éve dolgozok együtt szegedi zongoraművész, tanár barátommal, Győri Péterrel. A zenei részt most is vele tanultam be. A jól sikerült próbarészleteket felvettem, és utazás közben memorizáltam. Igyekeztem mennél több erős, szuggesztív pillanatot megragadni és beépíteni a figurába.

Falstaff szerepében (fotó: Bátki Fazekas Zoltán magángyűjteménye)

Szép kritikákat kaptál.

Szerencsére elég rugalmas a hangom. E nélkül be sem lehet énekelni ezt a nagy hangterjedelmet. "A pécsi Falstaff...nagy élmény volt." Annak ellenére, hogy Falstaff hagyományosan ötven-hatvan körüli előadót kíván, úgy érzem, sok olyan színt sikerült kigyúrnom magamból, amelyek rokonok a "vén" Falstaffal. Bölcselkedő, vezető alkatom miatt a gimnáziumban néha tanáraim is "Zoli bácsinak" szólítottak. Szívesen, örömmel játszottam ezt a szerepet. Sokat segített Nagy Viktor rendező. Nem erőlködött, hogy valami elidegenedett őrülettel arasson sikert magának ebben a romboló világban. Érezhetően nagyon szereti ezt a remekművet. A darab érdekelte, és azt rendezte meg. Ez ma már ritkaság. A zenei megvalósításban Kovács János karmester tapasztalata, profizmusa volt segítségünkre. A pécsi Falstaff igazán szép operai munka, nagy élmény volt. Kár, hogy összesen 11 előadást láthatott belőle a közönség.

Nem lesz folytatás?

Amennyire én tudom, anyagi okokból valószínűleg nem lesz több előadás. Mostanában egy vidéki színházban elég ritkán visznek át egy produkciót a következő évadra.

Mert annyi előadásra nem lenne közönség?

Ma már sajnos ez is elmondható, de abban biztos vagyok, hogy amikor a színházakban elkezdődtek a leépítések, akkor erre még nem lehetett hivatkozni. A közönség akkor még hozzá volt szokva az opera műfajt kellő módon reprezentáló színes repertoárhoz. Egyébként a közönség igénye ahhoz hasonul, amit kap. A kultúra olyan, mint az étel. A fogyasztót élteti, alakítja. A közönség is azzá válik, amit adnak neki.

Térjünk át a jövő évadra! Mit énekelsz majd az Operaházban? Elégedett vagy a felkérésekkel?

Jelenleg úgy néz ki, hogy hat szerepet fogok énekelni: a Turandotban Ping, a Bohéméletben Schaunard, a Carmenben Dancairo, a Denevérben Falke, a Pomádé királyban Garda Roberto és a János vitézben Bagó szerepét. Egy kivétellel régebben mind énekeltem őket. Nem olyan nagy szerepek ezek, mint Falstaff, inkább középszerepek. Szívesen énekelnék persze mást is. Vidámabbakat, mint Dandini, Belcore, markánsabb Mozartokat, vagy romantikusabbakat, mint mondjuk Anyegin, de a felkérésekkel elégedett vagyok. A kiválasztott szerepek hangilag és játékilag is jól fekszenek nekem. Már azért sem lehetnék elégedetlen, mert az elmúlt időszakhoz képest azért több feladatot kaptam. Most ismét bizonyíthatok az Operaházban és az említett, izgalmas szerepekben erre bőven lesz alkalmam.

Petúr bán szerepében

(fotó: Bátki Fazekas Zoltán magángyűjteménye)

Vidéken nem énekelsz majd? Debrecenben nagyon sokszor játszottál.

Most úgy tűnik, hogy jövőre nem játszom vidéken. Ez persze az évad alatt változhat még. Debrecenben összesen nyolc évadot énekeltem eddig. Úgy látom, hogy különböző okokból ott is tovább szűkül majd az operajáték.

Az opera országos ügyével kapcsolatban többször is hallattad a hangod. Mi a véleményed most az operajátszásban bekövetkezett változásokról?

A vidéki helyzet általában tovább romlik, erre már utaltam. "Eltűnnek a társulatok..." Csökken az előadásszám, eltűnnek a társulatok, a repertoár-játék megszűnt. A budapesti operaélet számára nagyon sokat jelentene az Erkel Színház megnyitása. Bízom benne, hogy jövőre újra játszhatunk ott. A létszámleépítéseket illetően az Operaház hosszú távú működését egyelőre még nehezen tudom elképzelni állandó társulat nélkül. Félő, hogy eshet a szakmai színvonal. Megszűntek a közalkalmazotti szerződések. Ezek nagyobb biztonságot adtak, mint egy évados megbízás. Az operaénekesi pálya idegileg rendkívüli terhekkel jár, a biztonságérzet ebben a szakmában nagyon fontos. Az idő választ ad majd a fölvetett kérdésekre.

Eddig három önálló versesköteted jelent meg: az Eladott országban, a Fényben születő és legutóbb a Könnycseppek című kötet. Utóbbit zenés estek keretében is bemutatod szerte az országban.

Igen. Az elmúlt egy évben országos bemutató sorozaton vettem részt. Huszonöt helyen játszottam, főleg művelődési házakban, könyvtárakban, színházakban. A verseket gyakran színészek mondták el, többek között Hűvösvölgyi Ildikó, Ráckevei Anna, Agócs Judit. A versekre írott dalokat szintetizátoron, jobb esetben pianínón, zongorán kísértem. Még mindig egy zenés CD megjelentetésére készülök, saját versekkel, dalokkal. Az egyszerű, népdal jellegű művektől a világzenei és dzsesszes dalokig sokféle műfaj megtalálható lesz rajta. A dallamok, a harmóniák nagy része már kész, de a hangszerelés még nem dőlt el. Ha minden jól megy, jövőre elkészülhet.

Te énekeled majd a dalokat?

Nem feltétlenül.

(fotó: Operaportál)

Dolgozol-e újabb versesköteten?

Mostanában elég ritkán írok. Legutóbb a kislányaimnak írtam egy verset. Rövid vers, mégis sokat elmond az operaénekesi pálya láthatatlan világából:

Csillagaim

Drága, kedves csillagaim, milyen messze jártok,
minden éjjel, minden nappal gondolok reátok.

Drága, kedves csillagaim, mikor rátok nézek,
boldogító végtelenben tűnnek el az évek.

Drága, kedves csillagaim, milyen messze vagytok,
mégis szívem legfényesebb égboltján ragyogtok.

Csák Balázs