Kovalik Balázs: "Számítottam az ellenállásra"

Kovalik Balázzsal, a hazai operarendezés formabontó újítójával, a müncheni Theaterakademie tanszékvezetőjével készített interjút a HVG. Lapszemle.

Arról, mire gondolt, amikor köztéri vécéhez hasonlította a budapesti Operaházat, amiért minden igénynek meg akar felelni, Kovalik Balázs elmondta, jól félreéertették a mondanivalóját. "Kormányoktól függetlenül mindenki elvárásokat támaszt az Operaházzal szemben, és mindenki nagyon tudja, mit hogyan kell csinálni. A színházak általában modellezik az egész ország állapotát. Az Operaház az 1884-es megnyitása óta hol ideológiai színtér, pártpolitikai szócső, hol gazdasági manőverek helye volt, a művészet csak második-harmadik helyre szorult" - válaszolt a rendező.

Kovalik szerint az ország az operajátszásban végképp megsínylette a főváros-központúságot. "A vidéki operatársulatok időszakosan tudnak csak versenyre kelni a kiváltságos Operaházzal, ami a sztálinista központosítás nyomán vízfejű trösztként bekebelezte az Erkel Színházat is, amely pedig 1911-ben éppen konkurenciaként nyílt meg. A másként gondolkodás nem jut érvényre idehaza, kanonizált nemzet vagyunk, mindegy, hogy kommunista vagy keresztény kurzus az uralkodó. Mint szimbolikus hungarikumunk, a csárdás: kicsit jobbra, kicsit balra, közben egy helyben topogunk" - tette hozzá.

2007-ben mégis elvállalta az Operaház megbízott művészeti igazgatói posztját. A kérdésre, nem volt-e illúzió, hogy meg tudja változtatni az efféle szellemiséget, Kovalik Balázs úgy felelt, egyik fő illúziója a 2006-os Budapesti Tavaszi Fesztivál Mozart-maratonjában gyökerezett, ahol az új énekesgeneráció képviselőivel három nagy Da Ponte-librettójú Mozart-operát valósított meg, amely bebizonyította, "létezik egy csapat, amelyikkel valami újat lehet kezdeni." Amikor másfél évvel később az Operához került, azt hitte, "ezekkel a tehetséges fiatalokkal létrejöhet az új megtermékenyítő erő."

Fotó: MTI

"Számítottam az ellenállásra, a féltékenységre, de arra nem, hogy a legcsekélyebb változástól rettegők ennyire begörcsölnek, rosszindulatúvá válnak. A Magyarországra jellemző paranoid féltékenység nagyrészt abból fakad, hogy nincs perspektíva, csak szűk körön belül mozog a szakma" - véli Kovalik.
A volt művészeti vezető úgy látja, leginkább művészi koncepcióra lenne szükség ahhoz, hogy az Operaház műsorpolitikáját hozzáigazítsák a nemzetközi operatrendekhez. "Az érvek háziasszonyos szinten merülnek ki: mert már régen ment, mert szép darab, mert az illető nagyon tehetséges. Az Aida-Bohémélet-Carmen-Diótörő-kasszasiker ábécéjével könnyen lehet telt házat elérni, ám az unos-untalan felmelegített repertoár sehová sem tart, legkevésbé a nemzetközi körforgás felé. A XX. és immár a XXI. század zenés színházi termése nincs jelen az Andrássy úton. Ha mégis sor kerül ilyesmire, na, az kizárólag magyar szerző lehet" - szögezte le.
Kovalik Balázs a korszerű operaelőadásról is beszélt:
"Az operarendezésről sokan úgy vélekednek, hogy az nem interpretálhatja a művet. Ez meddő vita, nem is érdemes belemenni, hiszen az előadó, legyen zenész, karmester, énekes vagy rendező, nem is tehet mást, mint hogy a szerző által leírt textúrát saját olvasatában adja tovább. A zenés színháznak az a különlegessége, hogy a zene és a szöveg között rendkívül izgalmas dramaturgiai háló feszül. A korszerű előadások feladata erre reagálni, ezt értelmezni, és a jelenkor társadalmi kérdéseivel összevetni. Magyar viszonylatban legtöbbször már azon a ponton leragadunk, hogy a Figaro házassága nem rokokó palotában, hanem stilizált térben, esetleg szállodai szobában vagy a Marson játszódik."
A nemrég Ókovács Szilvesztertől kapott rendezői felkérésről így mesélt:

"Tegnap megkérdezték, hogy holnap ráérek-e. Ez azért a nagyvilágban nem így működik. 2017-ig vannak felkéréseim, ezért így improvizálva nem tudtam érdemben tárgyalni arról, hogy jövőre elvállalom-e A bolygó hollandi rendezését" -fogalmazott Kovalik.

A teljes interjú a HVG-ben olvasható.