Szulák Andrea: "Felszívtam magam"

Szulák Andreával nterjút adott a pink.hu-nak, amelyben arról mesél, milyen fájdalmas tapasztalatokat szerzett pályája során és milyen korszakokat él, mint színésznő. Lapszemle.

 A kérdésre, hogyan tanult bele a színészetbe az énekesi pálya után, Szulák Andrea úgy felelt: "Szerintem egy jó előadóművész már rokonságban áll a színészekkel. Én sosem tartottam magam kizárólag táncdalénekesnőnek, hanem inkább előadóművésznek, pont ezért nem éreztem testidegennek a színpadot. Az már más kérdés, hogy a színészet mint hivatás egy nagyon speciális, sokoldalúságot, rátermettséget igénylő szakma" - fogalmazott Szulák Andrea.

 Arról mesélt, hogy a Hotel Menthol sikere után a Győri Nemzeti Színháztól kapott egy csodás feladatot, a Hello, Dolly! címszerepét, ehhez pedig rengeteg szeretetet, bizalmat és támogatást. "Hagyták, hogy kiteljesedjem a szerepben, és közben minden segítséget megadtak. Győrben én rengeteget tanultam fájdalommentesen!" - tette hozzá.

Fotó: Operett Színház

A színésznő arról is beszélt, hogy sokszor szerzett fájdalmas tapasztalatot karrierje során és nem tartja magát elismert, komoly művésznek: "Inkább úgy mondanám, hogy népszerű vagyok, tehát a nép kedvel. Azt, hogy a szakma mennyire ájul el tőlem, nem tudom... De újra és újra csodaszép feladatokkal keresnek meg, ami nagyon jólesik" - fogalmazott Szulák.

"Egyébként az elmúlt időszakban igen érdekes fázison megyek keresztül. Ugye, minden színésznőnek vannak különböző korszakai. Nekem a kislányom születése jelentette a váltást: a dívák helyett jöttek az anya- és komikai szerepek, amelyekben lubickolok, és nagyon szeretem őket. Persze, a lelkem mélyén fel kellett dolgoznom ezt a változást, de furcsa módon egyáltalán nem fájt! Úgy érzem, megbecsülnek, és értéket képvisel az, amit csinálok. De azt például, hogy a médiában volt-e, lesz-e valaha helyem, nem tudom..." - fejtette ki Szulák Andrea.

Szulák Andrea elárulta, az Activity című műsort imádta csinálni, abszolút önazonos dolognak tartotta. "A beszélgetős műsorral már akadtak gondjaim, hiszen újságírónak lenni egy teljesen más hivatás, egy külön szakma, amire emberek az életüket teszik fel. Lehetsz te népszerű, helyes előadóművész, de nem biztos, hogy szerencsés dolog elhinni magadról, hogy „na, én ezt is tudom!" Tehát néha elbizonytalanodom, hogy van-e helyem a képernyőn, hiszen még a joghurtos reklám miatt is kaptam néhány rosszindulatú megjegyzést" - vallotta be a színésznő.

Szulák Andrea a Magyar Színház korábbi produkciójában

A kérdésre, a kritikák mennyire viselik meg, így felelt: "Ha idegen bánt, azzal nem tudok mit kezdeni, mert szólásszabadság van, mindenki azt mondhat, amit akar. A fent említett megjegyzés viszont egy szakmabeli ismerőstől jött. Tulajdonképpen nem bántott, inkább elgondolkodtatott, sőt, megerősített abban, hogy vállat tudjak vonni az ilyen gonoszkodásokra."

Úgy gondolja, az utóbbi hét-nyolc évben megtalálta a helyét: "Akkor szembesültem azzal a ténnyel, hogy felnőtt egy olyan generáció, amelyiknek a számára én a borítékos tyúk vagyok a tévéből, és fogalmuk sincs a valódi hivatásomról. Nagyon zavart a dolog. Aztán megkérdeztem egy, a zeneiparban dolgozó kedves barátnőmet, hogy szerinte rúghatok én még valaha labdába mint énekesnő? Őszintén válaszolt: „Andika, nem tudom!" Erre én felszívtam magam, és addig szorgoskodtam, amíg összejött egy sikeres országos turné, lezárva egy telt házas MÜPA-koncerttel. És ezután született meg életem első saját aranylemeze, a Boldogság, gyere haza. Azt hiszem, azért lett olyan sikeres a turné és az album is, mert mindkettő önazonos volt. Énekesként csak akkor működöm igazán jól a színpadon, amikor az, amit csinálok, száz százalékig én vagyok! Ebben tehát különbözik a műfaj a színészettől" - magyarázta Szulák Andrea.

A teljes interjút itt olvashatják.

(leadfotó: metropol.hu)