A magyar színházi életben szokatlan kezdeményezéssel készül a szeptemberben kezdődő évadra a Miskolci Nemzeti Színház: egy egész évadon át tartó élő kapcsolatot szeretnének kialakítani egy kortárs drámaíró és a teátrum, illetve a város között. Idén Háy Jánosra esett a választés. A drámaíróval készített interjút a boon.hu. Szemléztük.
Háy János elmondta, örül a lehetőségnek: "Szerintem ez egy kivételes ötlet, s nagyon örülök, hogy a sorozatban én lehetek az első, s pláne, hogy klasszikus társam az évadban Móricz Zsigmond, aki prózaíróként számomra nagyon fontos alkotó." Az író reméli, a színháznak, a szerzőnek és a közönségnek is "tiszta haszon" lesz a közreműködés.
"A kortárs szerző nem csak a művein keresztül szólítható meg. S ha a személyes jelenlét lehetséges, érdemes kihasználni. Nekem persze fontos, hogy A Gézagyerek közönsége mást is megismerjen tőlem, belőlem, a prózákat, a verseket, s persze a festményeket… Sőt, talán még egy zenés fellépés is lesz" - tette hozzá.
Fotó: Bujdos Tibor
A kérdésre, elképzelhetőnek tartja-e, hogy elég tapasztalatot szerez egy miskolci, borsodi témájú színpadi mű megírásához, így felelt: "Bármi befolyásolhatja az írói munkát, s bárhol fellelhető téma, de hogy hol és mikor, azt senki nem tudhatja előre. Sőt, azt sem tudni, hogy a most vagy holnap hallott történet mikor forrja ki magát valamilyen művé. Ha arra vonatkozik a kérdés, hogy számtalan társadalmi problémát rejt a környék, hogy nem kapom-e fel valamelyiket, akkor azt kell mondjam, hogy a társadalmi vagy szociológiai kérdésfelvetés kevés egy mű létrehozásához, eleven létproblémák kellenek, amelyek mentén sorsok működését látja az ember. Ha ilyen megérint, vagy eljut hozzám, biztosan meg fogom írni, de valószínűleg nem drámában, mert egyelőre nem tervezek színpadi művet írni."
Háy János elmondta, örül, hogy lesz miskolci Gézagyerek, bár a drámához való viszonya már nem túl "eleven", hiszen több mint tíz éve írta. A darabválasztásról így vélekedik: "Ha rajtam múlik, akkor én több darabomat is ajánlottam volna, s elmondtam volna, hogy szerintem melyiknek mi lehet az előnye, hátránya. Köztük lett volna A Gézagyerek is. De még egyszer hangsúlyozom: a darabválasztás a színház felelőssége és nem szerzői kompetencia. A szerző minden választásnak örül."
Azt is elárulta, milyennek szeretné látni művét a színpadon: "Jó volna, ha kevesebb lenne a szociológiai háttér és több a figyelem a darab gondolati tartalmára. Ha jól tudom, ebben Rusznyák Gáborral egy követ fújunk. S persze annak örülnék, ha a színészek megtalálnák magukat a szerepben, örömmel játszanák, s ha ez az alkotói öröm a közönséghez is eljutna."