A Jászai Mari-díjas rendező négy éve alapította a Szputnyik Hajózási Társaságot. Utazó társulatként itthon és Európa számos teátrumában fellépnek, rendszeresen szerepelnek Grazban és Kölnben is. Bodó Viktor nemrég a 168 órának nyilatkozott.
A Szputnyik nemrég a Katona József Színházzal közös produkcióban mutatta be az Anamnézis című előadást, amely a magyar egészségügy válságos állapotáról szól. Ennek kapcsán Bodó elmondta, ez az első nyíltan politikai előadás, amit rendez. “Talán most, harmincnégy évesen váltam éretté erre. Sokat dolgozom külföldön, és amikor hazajövök, mindig megdöbbenek, hogy a politika milyen erőszakosan nyomul bele az életünkbe, manipulál mindannyiunkat. Korrupt hatalmi játszmáknak vagyunk kiszolgáltatva, miközben a válság miatt minden összeomlik köröttünk. Ezt a szinte már szürreális, abszurd szétesettséget próbáltuk színpadon ábrázolni” – fogalmazott a rendező.
Bodó Viktor
Bodó Viktor felidézte, hogy pályáját a Katona József Színházban kezdte, 2008-ban alapította a Szputnyikot, amelyet kezdettől fogva utazó társulatként képzeltek el. Feltételét, miszerint csak úgy megy külföldre rendezni, hogy a csapatát is viheti magával mindenütt elfogadták, így volt olyan évaduk, hogy a társulat fele Grazban próbált, a többiek itthon, majd indultak Kölnbe. Ez nem csak állandó fizikai, szellemi mozgásban tartotta a csapatot, hanem a megélhetésükhöz is hozzájárult. Költségeiknek csupán egyharmadát - évi tíz-húszmillió forintot - kellett hazai állami támogatásokkal, pályázatokkal előteremteniük. “Idestova egy éve egyetlen fillér állami támogatást sem kapunk, és most már nem is számítunk rá” – nyilatkozta Bodó Viktor, aki munkatársaival jelenleg azon dolgozik, hogy átmenetileg kizárólag külföldi pénzből készítsenek előadásokat.
“Ha sikerül még több nemzetközi támogatást szerezni, talán tudnánk idehaza is próbálni, fellépni. Abszurdnak tűnik, de nem látok más megoldást. Már arra is gondoltam, hogy megkérem a grazi, kölni partnereinket, írjanak nekünk szakmai ajánlásokat, hátha akkor nagyobb eséllyel találunk támogatókra idehaza. Az osztrák, német kollégák igencsak csodálkoztak, hogy nekik kell bizonygatniuk: szükség lehetne ránk Magyarországon is. Végül lemondtunk az ajánlókról, mert a Szputnyikkal úgy döntöttünk: nem akarunk magunknak külön lobbizni, sem honi politikusoknál előszobázni. Ez a többi társulattal szemben etikátlan lenne. Az összefogásban hiszünk: az újonnan alakult Független Előadó-művészeti Szövetség próbálja a közös érdekeinket képviselni. Bízom abban: mindaz, amit létrehoztunk, jelent annyi értéket, hogy nem fogják félresöpörni. Ez senkinek sem lenne jó” – fejtette ki Bodó, aki úgy látja, a kultúrpolitika döntnökei úgy ítélkeznek róluk, hogy nem is ismerik őket.
“Külföldön pontosan értik, hogy a nyitott társadalom alapja a kulturális sokszínűség. A művészeti élet pedig akkor lesz gazdag, ha lehetőséget adnak a fiataloknak, másként gondolkodóknak is. Grazban, Kölnben nem szóltak bele, hogyan próbáljak, miként csináljak meg egy előadást. Sőt, inkább elvárják az eredeti, újszerű koncepciókat. Magyarországon viszont kulturális állóvíz van. Az egész bemerevedett, alul- vagy rosszul finanszírozott színházi struktúra sok esetben arra kényszeríti az alkotókat, hogy ne merjenek kockáztatni, kísérletezni, bátrabban reflektálni a társadalmi problémákra. (…) Saját színházi anamnézisünket még nehéz feldolgozni. De nem hagyjuk magunkat, keressük a megoldást, hogy folytathassuk, amit elkezdtünk” – összegzett Bodó Viktor.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.