Új darabja, a Hymen kapcsán beszélgetett a társulat túlélési esélyeiről és arról, érdemes-e itt és ma forradalmárnak lenni Frenák Pál és Sisso a Magyar Narancsban. Lapszemle.
Arról, hogy tavaly miért nem volt új bemutatója a Frenák Pál Társulatnak, a koreográfus elmondta, másfél év telt el a K.Rush óta, a csúszás a támogatás kiegyensúlyozatlanságának is köszönhető. “Nagyon aggaszt, hogy bizonyos kezdő, még alig bizonyított együttesek közel hasonló támogatásban részesülhetnek, mint azok, akik több évtizede dolgoznak színvonalasan a hazai kortárs táncban. Néha azt kívánnám, legyek kezdő, mert akkor ezekkel a perspektívákkal jövőre már kétszer annyi pénzt kapok. Szóval nagyon nem arányos a támogatási rendszer, és hiába vagyunk jelen a nemzetközi színtéren, itthon ezt továbbra sem értékelik” – vélte Frenák Pál, aki szerint pusztán piaci alapon nem tud ma létezni a művészet.
“Ha nincs meg az alapvető működési bázis, tönkremegyünk. Most épp ezen az úton haladunk. Például nem engedhetjük meg magunknak, hogy egy június végi lengyelországi fellépés akár minimális deficittel végződjék, miközben néha képesnek kéne lenni olyan vállalkozásokra, amelyek ma befektetést, holnap viszont a befektetettnél jóval nagyobb, akár erkölcsi, akár gazdasági nyereséget jelentenek. Pengeélen táncolunk, és a kollégáimmal azon tipródunk, hogyan oldjuk meg, hogy a kecske is jóllakjon, de a káposzta is megmaradjon. Szörnyű dilemma!” – árulta el Frenák, aki három lépcsőt tartana szerencsésnek, ami a társulati működést illeti: projektalapú támogatás az új művészeknek, éves működési pályázati rendszer a már meglévő társulatoknak, és hároméves támogatás a kiemelteknek.
Fotó: Halász Glória
“Felépítettem egy saját, organikus spirálrendszerre alapuló mozgásformát, ami kihasználja a test természetes teljesítőképességét, ugyanakkor a limiteket is feszegeti, amihez a mentális töltést használom. Az nyilván látható, hogy a társulat egyre erősebb performansztechnikai adottságokkal rendelkezik. A tréningben a mozgásformákat visszaviszem a fundamentumokhoz, az eséseket, a csapódásokat sokat gyakoroljuk. Ha valaki a balettintézetből jön, és rendelkezik egy erős technikával, azt le kell rombolnunk. Hiába van valami katonás rend a klasszikus mozgásokban, a talajjal fuzionálás nekik sem könnyű. Most épp egy új csapatot kell összeállítanom, újra kell tanítanom a táncnyelvet, mert sokan elhagynak, leginkább az anyagi helyzet miatt” – számolt be a koreográfus.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.