Sándor György: "A sok között elvész az ember"

A Pécsi Országos Színházi Találkozón életműdíjjal kitüntetett Sándor Györggyel készített interjút a Heti Válasz. Lapszemle.

"Megpróbálom szokásomtól eltérően fegyelmezni - kicsit erősebb kifejezéssel: türtőztetni - magam, mert eleve nincs, nem lehet igaza a sértődött embernek, miközben egyáltalán nem is vagyok megsértődve. A harag ugyanis rossz főtanácsadó, de nem is törekszem semmiféle tanácsadói státuszra. És különben sem arra használnám fel ezt a beszélgetést, hogy végre jól beolvassak" - kezdte Sándor György. "Az ember így hetvenöt felé sokféleképpen summázhatja az életét. Eljuthat például a gőgig, a csömörig is, ahogy Karinthy egyik versének szereplője. De én egyre inkább feladatomnak érzem maradék életemben, hogy felnőjek ahhoz a (híd) "szerephez" ezekben az értékválságos időkben, ami még Radnótinak sem sikeredhetett, hogy tartsam másokban is a lelket, hogy talán még megnevettetni is képes legyek kor- és sorstársaimat a világviszonylatunkban eluralkodott, ránk erőltetett menetben" - mondta az előadóművész.

Sándor György arról számolt be, valamit érez a levegőben. "Egy folyamatot, ami szerintem megállítható még, annak ellenére, hogy nem belpolitikai, nem bel-kultúrpolitikai, hanem világválság. Nemrég Erdélyben adtam elő önálló estjeimet a Wallenberg-évfordulóra válogatott írásaimból. Megejtő volt a humorvonalon túl az a számomra is meglepetésként ható reagálás, ahogyan az erdélyiek a műsor vége felé már a könnyeikkel küszködve fogadták szavaimat. Ilyesmikért érdemes - még - élni!"- árulta el. Ugyanakkor a vastapsok ellenére maradt benne egy csöpp hiányérzet, mivel egy ember sem kereste meg - se a műsor végén, sem napközben -, akivel "légkört lehetett volna cserélni". "Több ajándékot vittem ezekre a remélt találkozásokra, végül nem volt kinek átadni. Felajánlottam a műsorom végén, hogy szívesen maradok baráti beszélgetésekre, de - a nagy ováció után - mindenki "elspriccelt". Persze kétélű a dolog, mert nemcsak a világgal van bajom ez ügyben, hanem magammal is. Egyrészt én sem járok színházba itthon, és nem érdeklődöm a társművészetek produkciói iránt sem. Másrészt miért nem elégszem meg ennyivel? Más az ezredrészét sem kapja meg talán egész élete alatt, amit én egy-egy estemen. Mi kellene még?" - tette fel a kérdést.

Fotó: hetivalasz.hu

A POSZT-ról is szót ejtett: "A Pécsi Országos Színházi Találkozón két és egynegyed órán át voltam a színpadon, remek közönség előtt, életem egyik legjobb önálló estje sikeredett. De megint csak - és a hiba ezúttal is biztos az én készülékemben van - se egy kritikus, se egy színész, senki "fontos" személy nem tisztelt meg a jelenlétével. (Bocsánat, egy, de ő barát, Kárpáti Tamás, a Premier főszerkesztője). Rajta kívül "csak" az a lelkes közönség, amely nem kis pénzért jegyet vett." Sándor György úgy véli, mindenből sok van, ezért a ma embere jóformán csak fogyaszt, de már nincs ideje megemészteni. "Rengeteg a könyv, a program, kioltja egyik a másikat, a sok között elvész az ember... Pedig mennyi érték van itt, például a maga nemében páratlan Zsolnay Kulturális Negyed" - tette hozzá. Úgy látja, bombázzák az embert, egyre közömbösebbé téve ezzel, "alkatrésszé válunk, csavarrá a láthatatlan, óriás gépezetben, nincs szükség már az egyéniségre, nem érték, ha valaki tehetséges..." - fogalmazott. 

A népszerű humorista el tudna képzelni - nem fő műsoridőben - egy havonta visszatérő saját tíz percet a tévében. "Naponta 10-15 ember szólít meg azzal, hogy mostanában miért nem látnak. Annak idején Latinovits-csal szerepeltem az Egyetemi Színpadon, rajta kívül Pilinszkytől Örkényig kíváncsiak voltak minden új műsoromra. Három új könyvem másodkiadásban jelent meg az idei könyvhétre" - tájékoztatott Sándor György.

A teljes interjú a Heti Válasz június 28-i számában olvasható.