Dolhai Attila a Szegedi Szabadtéri Játékokon július végén, a Mascagni Parasztbecsület című operájában lép fel Turriduként. A színész, aki a Fidelio.hu-nak adott interjút, új műfajra készül.
Két egyfelvonásos operát is láthat a közönség július 27-én és 28-án Szegeden, hiszen először Mascagni Parasztbecsületét, majd a szünet után Leoncavallo Bajazzók című művét adják esténként. Előbbi a Szegedi Szabadtéri Játékok indulásának dicső történetét is idézi, hiszen máig legendás az az 1935-ös előadás, melyet maga a mester, Pietro Mascagni vezényelt. A Bajazzók utoljára 1970-ben szerepelt a Dóm tér színpadán. A Parasztbecsület/Bajazzók két alkalommal kerül műsorra. A Budapesti Operettszínhéz népszerű művésze, Dolhai Attila a Parasztbecsületben játszik főszerepet és mint meséli, most könnyebben, énekel, nem farad el annyira.
"Ez tréning és technika kérdése. A hangszínem nem változott, azt hiszem, inkább jóval szabadabb, színesebb lett, talán teltebb. Szokták mondani, a férfihang harminc körül kezd beérni. Ha visszahallgatom a Rómeó és Júlia vagy a Mozart! bemutatója környékén készült felvételeket, van lényegi különbség. Azt gondolom, a feladatok nehézsége leginkább abban áll, hogy a hangképzési igény, a tökéletességre való törekvés mennyire magas az emberben. Bennem ez az évek alatt, Bagó Gizella énektanáromnak is köszönhetően nagyon megnőtt, és ezért tud kihívás lenni ma is egy Rómeó. Még egyetemistaként énekeltem a Kép-áriát a Mesterkurzusban, a Pesti Színházban. Igyekeztem a tőlem telhető akkori legmagasabb szinten megoldani, azonban sokszor azt éreztem, hogy korai a feladat. A musicaléneklésre gyakran mondják, hogy esetleges, éles vagy kiabálós. Ezzel szemben az operában nagyon fontosak a formák, a stílusegység, és akkor még nem nagyon éreztem ezeket. Tudom, hogy nem voltam tökéletes, de nagyon fontos lépcső volt a pályán." - mondja a színész a Fidelio.hu-nak.
Dolhai Attilát nem igazán kell bemutatni a közönségnek, hiszen már énekelt musicalt, operettet és most operában szerepel a Dóm téren.
"Októberben, a Cigányszerelem bemutatója után néhány előadással bejött Kerényi Miklós Gábor az öltözőbe, és elmondta ezt az ötletét. Megijedtem, hogy vajon tartok-e már itt. Arra kért, gondolkozzunk el ezen, beszélgessünk róla a tanárnővel. Gizella megnyugtatott. Elkezdtünk felvételeket hallgatni, és azt éreztem, "hú, de jó lenne!" Az első darab, amivel dolgoztunk, a Búcsú a mamától ária volt, és nem tűnt nehéznek, kellemes volt a hangomnak, jól feküdt. Igaz, a tanárnő ezt remekül előkészítette, fellazította a hangomat. Megnéztünk egy-egy sort, és van az az érzés, amikor jól esik az éneklés." – meséli...
A folytatást, a teljes cikket itt olvashatják.
Forrás: Fidelio, Színház.hu
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.