Színházról, Alföldiről, kultúráról - 'L. Simon válogatás'

Összegyűjtöttük azokat a nagyinterjúkat, amelyeket L. Simon László az utóbbi egy hónapban adott. Ezekből válogattunk olyan részleteket, melyekből kiderül, mit gondol a frissen kinevezett kulturális államtitkár új pozíciójáról, a saját lehetőségeiről, Szőcs Gézáról, az NKA-ról, a színházi életről, Alföldiről, Kamaraszínházról és az Operáról.

"A kultúrpolitika dimenziója más, mint a többi ágazaté. Az én irányításom alatt a béke szigete lesz itt, aki kultúrharcot vizionál, az téved".

(L. Simon László a 168 órának)

Az új vállalásról:

- Az igaz, hogy már előzőleg többször beszélgettem Balog miniszter úrral arról, hogy szerintem a kulturális szférában hol kellene változtatni, de arról szó sem volt, hogy én csak bizonyos feltételek teljesülése esetén vállalom ezt a posztot. Azért vállaltam, mert felkértek, és mert szeretem a kihívásokat. Szeretném, ha 2014-ben is megnyernénk a választásokat, ehhez a jelenleginél hatékonyabb kultúrpolitikával is hozzá kell járulni. Kéréseim persze voltak.

- Balog Zoltán miniszter úr amúgy csak a kinevezését megelőző napokban ült le a különböző pozíciókra szánt jelöltekkel, így velem is. Arról kérdezett, mit változtatnék a kultúra terén, de az szóba sem került, hogy lecserélné Szőcs Gézát. Meg is lepődtem, amikor Géza elkapott a parlamenti büfébe menet, és jelezte: ha esetleg nem tudja tovább csinálni, engem látna szívesen utódjaként.

Szőcs Gézáról, véleménykülönbségről:

- Mindig vannak nézeteltérések egy politikai közösségen belül. Egy családon belül is előfordul néha, hogy a férj és a feleség összezördül, a szülő igazságtalan a gyerekével, a gyerek szemtelen a szülővel, de attól még egymáshoz tartoznak, feloldják az ellentéteket, és boldogan élnek tovább.

- A kormányzati döntéseket nyilván végrehajtjuk, ám ami csupán az elődöm nyilatkozataiból kirajzolódó koncepció volt, azt nem feltétlenül, hiszen más személy másféle kultúrpolitikát is jelent.

-
Más a habitusom, mint Szőcs államtitkár úré. Én egyértelművé fogom tenni: a kormány számára a kultúra kiemelkedő fontosságú terület.

Az NKA-ról:

- “A pénzt nem én osztottam, hanem az NKA illetékes kollégiumai. Persze elnökként volt mozgásterem, ez viszont nem változik. Úgy állapodtam meg Balog Zoltán miniszter úrral, hogy lehetőség lesz arra, amit egyébként elődöm, Szőcs Géza is joggal hiányolt: az egységes kultúrpolitikára”.

- Az NKA a pénzügyi és szakmai függetlenségét is megőrzi, ugyanakkor az elnöke a miniszter lesz - az NKA Bizottságának elnöke egyébként a törvény szerint eddig is a miniszter volt, aki jogkörét másra delegálhatta -, az alelnök pedig a széles jogosítványokkal rendelkező államtitkár. A munkát tehát, amit ott megkezdtem, folytathatom.

(A Nemzeti Kulturális Alapról szóló törvény módosításával az NKA elnöke Balog Zoltán miniszter lesz, L. Simon László pedig az alelnöki posztot fogja betölteni.)

- Eddig is túlsúlyban voltak a minisztériumi delegáltak. A főbizottságban eddig öt szakmai, öt minisztériumi delegált ült, akik szintén szakemberek, plusz az elnök, és szavazategyenlőség esetén az elnök szavazata döntött. Mi változik? Semmi. Egyel több tagú lesz a bizottság. Egyébként sem hiszem, hogy a következő három évben lesz kettő olyan alkalom, hogy az elnök és az alelnök egyszerre részt tud venni a bizottsági ülésen. (...) Teljesen álszent vita folyik az NKA-ról. Itt a döntéshozatal nem politikai: korábban sem volt, ezután sem lesz az.

Fegyvertényekről:

- Az államtitkárság idei 29,4 milliárd forintja jövőre reményeim szerint 33 milliárd fölé kúszik. Ez óriási fegyvertény. Remek párost alkothatunk Balog Zoltánnal, akinek rengeteg államtitkársága mellett, úgy érzem, a kultúrára is kellő rálátása és figyelme lesz.

- A kulturális ágazat, az állami fenntartású intézmények, közgyűjtemények érdekeit szolgálva a jelenlegi költségvetésünk kétszeresét is pillanatok alatt el tudnánk értelmesen és jól osztani. Kiegyensúlyozottabb, nyugodtabb, vitáktól és harcoktól kevésbé hangos kulturális életet lehetne így teremteni, de nem ez a kérdés. Ha valóban tizenkét százalékkal bővülnek a forrásaink, tudva azt, hogy ez nem lesz mindenre elég, mégiscsak nagyot léptünk előre. Ennek az üzenete is egyértelmű: a kormánynak, az új miniszternek és az új államtitkárnak, és általában a Fidesznek igenis fontos a magyar kultúra ügye!

Alföldiről:

- Számos kérdésben szabad kezet kaptam, nagyobb mozgásterem lesz, mint az elődömnek, ugyanakkor egy hierarchikus szervezet tagjaként nekem is el kell fogadnom, hogy vannak döntések, amelyeket a miniszter vagy a miniszterelnök magához von. El tudom képzelni, hogy a Nemzeti Színház igazgatói kinevezése ilyen. Arra viszont ígéretet kaptam, hogy nem lesz kulturális kérdés, amelyben miniszter úr ne kérné ki a véleményemet.

- Nemsokára ki kell írni az intézmény vezetői pályázatát annak rendje és szabályai szerint, a következő évadot pedig már egy esetleges új igazgatónak kellene terveznie.

- Aki látta Az ember tragédiáját a Nemzetiben, az tudja, hogy Alföldinek ez a rendezése semmivel sem szabadabb szellemű előadása a darabnak, mint bármelyik mai értelmezés: Jankovics Marcell rajzfilmjének római színében péniszekből formázta a csillárokat. Lehet engem is kárhoztatni, hogy miért értelmezek olyan alkotásokat, amelyeken az emberi test a maga valójában jelenik meg, de mégis miről beszélünk? Így teremtett minket a Jóisten.

- Tudja, honnan érkeztem erre az interjúra? A konceptuális fotóművészetről beszélgettem Alföldi Róberttel egy kis művészeti galériában, miközben az egyik régi művemet nézte meg. És képzelje, az államtitkári kocsimmal együtt mentünk oda. 
 Az élet sokkal bonyolultabb annál, hogy sematikusan szemlélhetnénk. Egy kultúrpolitikusnak persze, mivel a döntés és a politikai felelősség is az övé, joga van megfogalmazni, hogy egyes intézmények élén milyen vezetőt látna szívesen. De ebből nem következik, hogy egy törvényesen megválasztott igazgató ne töltse ki a mandátumát.

Színházról, színházi életről: 

- Magyarországon, a fővárosban kifejezetten sok pénzt fordítunk színházra, nagy az egy színházi székre jutó támogatás mértéke. Én büszke vagyok arra, hogy nincs még egy főváros Európában, ahol annyi színházat működtetnek közpénzből, mint Budapesten - persze ez egyben nehézséget is jelent az adófizetőknek. A színházak a kulturális ágazat más intézményeihez képest tehát kifejezetten jó helyzetben vannak. Amikor viszont színházi vezetők a keresetüket kevesellve például Julia Robertshez hasonlítják magukat, mint Székhelyi József egy napilapos interjúban, elképedek. Julia Roberts a filmjeivel irdatlan sok pénzt termel, ő annak egy részét kapja meg gázsiként, a fizetése nem közpénzből van. Az is hozzátartozik az igazsághoz, hogy akadnak olyan magyar színházi vezetők, akik havi kétmillió körül visznek haza, miközben vannak színészek, akik havonta mindössze bruttó száz-kétszázezer forintot keresnek. 

- Nem tartom kizártnak, hogy a Kamaraszínházat megpróbáljuk megmenteni. Az intézményrendszer megóvása stratégiai kérdés: ha lehet, ne zárjunk be intézményt, mentsük meg a bajba került intézményeket, ha lehet, a művészeknek otthont adó helyeket hosszú távon is tartsunk meg. Érdemes végiggondolni, mit tehetünk a Kamaraszínház érdekében is.

- Európai összehasonlításban a gazdaság teljesítőképességét és az állampolgárok jövedelmi viszonyait tekintve az élmezőnyben vagyunk e tekintetben, és a közösség által fenntartott színházak számában is. Görög kollégák arra panaszkodtak nemrégiben egy színházszakmai konferencián, hogy a görög állam a válság miatt 9 millió euróról 6 millióra, azaz nagyjából 1,8 milliárd forintra csökkentette a színházi rendszer támogatását. Eközben a magyar állam az önkormányzatokkal együtt több mint 40 milliárd forintot fordít közpénzből a színházi rendszer finanszírozásra. A jelenlegi költségvetési körülmények között ugyanakkor már az is nagy dolog, hogy a színházak a forrásaikat egyáltalán meg tudták őrizni. A kulturális tárcánál ráadásul csak a szakmai felügyelet van, a pénz a Belügyminisztériumon keresztül érkezik a fenntartó önkormányzatokhoz.

- Azt gondolom, hogy amíg a radikális bal- és a radikális jobboldalról is támadják az embert, addig olyan nagy baj nem lehet. Nem tehetek mást, igyekszem mindenki iránt nyitott lenni: a jobbikosok meghívtak például a Szabó Dezső Katakombaszínházba, elmentem, és megnéztem Andrási Attiláék darabját, majd elbeszélgettem velük a produkcióról, megosztva a véleményemet. De ugyanúgy elmentem a függetlenek tantermi színházi fesztiváljára: a MU Színházban és a mellette lévő iskolában néztem meg a nagyon izgalmas darabokat. Ezek szépen megférnek egymás mellett, nekünk nem "vagy-vagy", hanem "és" dolgokban kell gondolkoznunk. Nem akarunk semmit sem kirekeszteni a magyar kultúrából, inkább minél több dolognak akarunk lehetőséget adni. Amiben a hagyományápolásnak éppúgy helye van, mint a progresszív kísérletező művészetnek - ha tetszik, ha nem.

Operáról:

-Az Erkel Színház várható megnyitása miatt több pénz kell az Operához is. A beruházás állásáról a jelenleg Kínában tartózkodó Ókovács Szilveszterrel is hamarosan tárgyalni fogok.

Kultúrpolitikáról:

- Szükségszerű, hogy a kultúrpolitika kezdeményezőképes legyen. Már csak azért is, hogy a közvélemény lássa: igenis erős koncepcióval és érdekérvényesítő szándékkal vagyunk jelen a minisztériumi rendszerben, a politikában, és igenis fontos szerepet tölt be az életünkben a magyar kultúra. Mindez persze egy működőképes minisztériumi szervezetet is feltételez, kevesebb főosztállyal és az eddiginél jóval hatékonyabb működést szolgáló felépítéssel.

L. Simon László a Klubrádióban is járt. Interjúját itt meghallgathatja.

A Tank kitérői címmel pedig a múlt heti Magyar Narancsban találnak elemzést L. Simon László pályájáról.

Forrás:

"Nem lesz kultúrharc" - 168 óra - szerző: Lampé Ágnes

"Kötelező irodalom" - Figyelő - szerző: Hermann Irén

"Erős kultúra, erős politika" - Demokrata - szerző: Farkas Anita, Szentei Anna

"L. Simon: A Fidesznek igenis fontos a magyar kultúra ügye" - Magyar Nemzet - szerző: Tölgyesi Gábor