“Látod azt a nagy vermet a Mikroszkóp Színpad előtt?” - kérdi Verebes István. Igen, felelem gyanútlanul, cserélik a burkolatot. Azért van ott ideiglenesen a gödör. Verebes csóválja a fejét: „Szerintem az sírgödör, itt lesz valamikor a műfaj temetése. A kabarét temetik a Hofi szobor mellett…” A terasz.hu interjúját szemléztük.
Verebes István a lapnak arról számolt be, már próbálják Lorán Lenkével, Csoma Judittal, Árpa Attilával, Balázsovits Edittel, Bajor Imrével, a Karinthy Színházban a Lovagias ügy-et, melyből elő-bemutatót tartanak júliusban, Tihanyban. A rendező az eredeti Hunyady Sándor-darabból és annak Nóti-féle filmváltozatából készítettem egy harmadik példányt.
“Egy ilyen darabnál becsvágyam, hogy olyan pontos legyen, mint amilyen pontos a Katona József Színházban egy veretes kortárs mű. Nem vagyok hajlandó különbséget tenni a tüzetesség, pontosság, hitelesség tekintetében a műfajok között. (…) Bajor Imi szerepe most nem afféle „bajoriáda”. Ez egy drámai karakter. Egy embert megütnek a munkahelyén, ahol harminc éve dolgozik és ezt a megaláztatást kell neki valahogy lenyelnie az életben maradásért.” – árulta el Verebes, aki szerint Karinthy Marci egy színházi fenomén.
“Miközben osztálytársai depressziósan gyártják a maguk előadásait a különféle állami színházakban, Marci, olyan, mint egy gyerek, aki a mackójával vagy a legójával játszik. (…) Szinte jobban fizeti a színészeket, mint az állami mecenatúra. Nem beszélve a közönségről, amely - ellentétben a fővárosi teátrumok többségével – teljesen heterogén összetételű” – tette hozzá Verebes, akit arról kérdeztek, becsvágyában benne van-e az is, hogy tudja, a szakma fél szemmel csak odasandít, mit művel ez a Verebes.
“Ilyesmi nincs bennem. Én már partvonalon lévő ember vagyok. Ám nehogy azt hidd, hogy bármiféle sértettség van bennem. Nem számoltam utána, de százharminc körül lehet a rendezéseim száma és nagyon meg kéne erőltetnem magam, ha meg kéne neveznem azt a két darabot, amit nem sikerült eddig megcsinálnom. Tudod, azt veszem észre, hogy akármerre megyek színházba, ott mindaz, amit mi megtanultunk Várkonyitól, Vámostól, Nádasdytól, az mind elavult. Nem kell. A közönség befogadóképessége az elmúlt húsz évben annyira lezüllött, vagy legalábbis félrevezetett, hogy megnéz egy előadást-amelyen halálosan unatkozik, s a végén azt mondja, hát lehet, hogy ez a jó, csak én nem értek a művészethez. A siker ma már nem ugyanazt jelenti, mint régen. (…) Ma, ha az Ascher Tamás a világ legjobb előadását rendezi a Katonában, vagy Darvas Iván feltámad és eljátssza újra az Egy őrült naplóját, „megy bele a levesbe”, mintha nem is történt volna meg” – véli a rendező.
A Mikroszkóp Színpadról így nyilatkozott: “De hol vannak a színészek? Hol van a Sas, a Beregi, a Heller? Egyáltalán melyik színész szervezet állt fel, hol volt a Teátrumi Társaság vagy a másik gittegylet, a Maszk Országos Színészegyesület, hogy tiltakozzon, amikor pályatársaikat kiebrudalják az utcára. Belenyugodtak, Belenyugodtunk. Pedig holnapután velük is megtörténhet ugyanez” – hívta fel a figyelmet Verebes István.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.