Amit 500 évvel ezelőtt csak sejtettem, az most a szemem láttára virul: Igen, naggyá lett Anglia és a nyelv, a csalfán könnyűnek mutatkozó inglis. Mert mit hallok hűs rozémat (Rózsika, drága!) kortyolgatva épp: She loves you, yeh, yeh, yeh...a Vár előtt könnyes szemű urak bólogatnak a ritmusára. Kissé pocakos már a dalnok, csak a szám nem öregszik: én tudom, hogy 50 év ide-oda, semmit nem számít. A Beatles és a Rolling örök. Bár van, aki kétli..."Hol lesznek már a bítleszek, amikor én még itt leszek.", írta egy kollég, bár nem saját magáról, hanem egy másik – magyar – dalszerzőről. A magyarok a kisebbrendijüket trendi módon ápolják. És lefordíthatatlanul. Ingyom-bingyom, tá.
Szóval a Beatles: ha belegondolok, Anglia mindenféle pontjain kimozgatta a világot sarkaiból (hogy én szülessek helyretolni): zene és popkultúra, és divat (Mary Quant miniszoknyái), és építészet (London) és festészet (Francis Bacon, L. Freud, D.Hockney) ... mi van még... ja, színészeiről és színésznőiről nem is beszélve!
Antovszki Band
Igen: a színház. A Globe...eltartott egy ideig a helyreállítás. De most már nemcsak a Themze partján gömbölyödik, épp a Shakespeare Network oldaláról látom, hogy a németországi Neuss-ban is van Globe, sőt a magyarok is szerettek volna egyet a Balaton partján. Abból semmi nem lett eddig. De én kivárom, esküszöm! Addig azonban tökéletesen megfelel Gyula összes termeivel, tereivel.
Globe Színház, Neuss (D)
Mert találnak itt mindig valami újat: a Múzeum kertjében például jazz-koncertet tartottak. Rájöttek arra is, hogy erősítő nem kell, anélkül is szépen szól. A szerző, a mű, a zenészek és a hangszer...bemutató volt! A Várszínház megrendelt egy új darabot...Királyság, hogy van ilyen. És amire készen lett a Vihar, addigra a város felújította a 100 éves zongorát. Ültem a platánok árnyékában és egyetértettem Vukán művész úrral: nem a barbárság, hanem a harmónia győz, bár súlyos összeütközések árán.
Vukán György - zongora, Balázs Elemér - dob, Pecek Lakatos Krisztián - nagybőgő
Hétfőtől megint munkanapok! Megjöttek a gyerekek, akik mind a színházra, a színházra és megint a ....kíváncsiak. Ezen belül én vagyok nekik érdekes, és tudnak angolul, meg ráérnek és a 40 fokban fűti őket még valami plusz. Megemelem a kalapom! Nem csoda, hogy ezt az Európai Unió Kulturális keretprogramja is támogatja. A Kamaraterem falai őrzik az eddig itt megtartott előadások és workshopok szellemét (Tim Carroll, Balázs Zoltán, Kértakör - hamlet.ws), bár ők akkor még ovisok voltak, mostani tanáraik pedig diákok.
Két óra elteltével kint, az illusztrált falak között Nagy András vezetésével elemzik A vihart: szelíden húzzák a tartóköteleket és vitorlákat, nem tépik-cibálják, mert nem ismerik a forszát. Holnap és még jó pár napig újra jönnek. Én itt vagyok a vártán. És remélek... dum spiro – spero, úgyis mint Prospero. Néha kiugrok a Várba előadást nézni....tánc, tánc.
Közép-Európa Táncszínház: Vihar - fotó: Kiss Zoltán
Gyula, Shakespeare Fesztivál, július 8-9. vasárnap, hétfő
Szerző: Ránki Júlia
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.