Hermann Gábor újságíró, Barna Zsuzsanna egyetemi hallgató a takaras.blog.hu-n, illetve a Magyar Narancsban tettek közzé nyílt levelet, melyet Csáki Judit "Édes szakmám, ramaty állapotban vagy" kezdetű írása inspirált. A szerzők engedélyével közöljük ennek részleteit és szemlézzük a kritikus válaszát is, melyet teljes terjedelmében a Narancsban és szintén a Takarás Blogon is olvashatnak.
Hermann Gábor újságíró, Barna Zsuzsanna egyetemi hallgató leveléből:
“Nemrég nyílt levelet írtál a színházi szakmának, a te szakmádnak, ami kicsit az enyém is. Tetted mindezt féltésből és szeretetből. Szüksége volt már erre a pofonra, nem kérdés. Csak egy dolgot nem értek az egésszel kapcsolatban, hogy miért levélben mondtad el a véleményedet. Utólag mindenki arról ír - kritikát, levelet, bejegyzést -, hogy ez a nagy (el)hallgatások POSZT-ja volt, de hát pont ti tettétek azzá. Mindenki, akinek a szava számított volna, mégse szólt. Kicsit paradoxnak érzem a kialakult szituációt: utólag mindenki arról beszél, hogy ott senki sem beszélt. (...) Amikor Koltai úgy érezte, elkérte mikrofont és elmondta a véleményét – mint ahogy a hallgatólagos megállapodásról mit sem sejtő laikusok is – és a szavainak súlya volt. A te szavaidnak is súlya lett volna, ahogy most a levelednek, de akkor, ott hallgattál. (...)
A teljes levelet itt olvashatják.
Részlet Csáki Judit válaszából, melyet a Magyar Narancsban olvashatnak:
“Voltaképpen jólesik a "felelősségre vonás": miért nem szólaltam meg a POSZT-on nyilvánosan, a szakmain vagy másutt. Nehezemre esett, annyit mondhatok. (…)” -fogalmazott Csáki Judit, aki arról is szólt, hogy a szakma egy része a kritikusokat tartja felelősnek azért, mert nehéz helyzetben van a színház, megemlítette, hogy “idén Kerényit Koltaiért "bosszúból" nyomták be” a POSZT zsűrijébe, őt pedig megkérték, hogy ne szóljon hozzá a szakmai beszélgetésekhez. Arról is szót ejtett, hogy kidobták arról a tanácskozásról, amelyen az előadó-művészeti törvényt "írták át".
Csáki közölte, immár elvárja, hogy a szakma kritikusokon kívüli része nyissa ki a száját, és mondja el hangosan, hogy szükség van kritikusokra. "Mindezzel együtt megszívlelem, amit leveletek végén írtok. És azt teszem legközelebb, amiért annyit kárhoztatnak: belecsapok a lecsóba" - írta Csáki Judit.
A teljes választ az eheti Magyar Narancsban olvashatják, illetve a Takarás Blogon.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.