"Miskolc bekerült a nemzetközi tudatba..."

Interjú Bátor Tamással. Első rész.

Beszélgetés Bátor Tamás operaénekessel, a Miskolci Nemzetközi Operafesztivál korábbi igazgatójával, aki jelenleg a Művészetek Palotája koprodukciós programigazgatójaként és a Magyar Állami Operaház tanácsadójaként dolgozik. A kétrészes interjú első felében a Miskolci Operafesztivál élén eltöltött éveiről, a második részben a Művészetek Palotája programjairól beszélgettünk.

1. rész

2003-tól kilenc éven át irányította a Miskolci Nemzetközi Operafesztivált. A szerződése tavaly augusztusban járt le. Előtte azt mondta, nem tudja, hogy folytatja-e, mindenesetre a 2012-es "Bartók + Puccini" programja a fejében van. Ezt követően új pályázatot írtak ki az igazgatói posztra, de azon már nem indult. Miért nem?

Igen, a fejemben volt a program. A szeptember 8-i közgyűlésen a Miskolci Operafesztivál Nonprofit Kft.-t megszüntették, és létrehozták a Miskolci Kulturális Szövetséget, amely alapján megszűnt a programigazgatói megbízásom is. A szövetség élére kineveztek egy ügyvezető igazgatót. A Kulturális Szövetséghez már nem csak az Operafesztivál tartozik, hanem más rendezvénysorozatok is. A fesztiváligazgatói posztra is kiírtak egy pályázatot, amire négy embert hívtak meg, köztük engem. Úgy gondolom, az elmúlt kilenc év munkája, eredményei alapján messzemenően alkalmas lettem volna arra, hogy a munkát tovább folytassam. "Elbúcsúztam az Operafesztiváltól..." Ismertem azonban a város terveit, elkötelezettségének irányát és nem szerettem volna egy olyan szituációba kerülni, ahol nem az én pályázatomat ítélik meg a legjobbnak. Nekem erre szakmailag nem volt szükségem. Tudtam, hogy kik a pályázók, és úgy gondoltam: ha Kesselyák Gergely koncepciója harmonizál leginkább a városéval, akkor ő tudja ezt az ügyet a legjobban szolgálni, karmesterként és az Operafesztivál egyik alapítójaként más irányban folytatni a fesztivált. Ráadásul kaptam egy felkérést a Művészetek Palotájától. Ott dolgozni és az ottani nagy produkciók részesének lenni pedig nagy kihívás. Így a magam részéről lezártam az egy évtizedes miskolci múltamat; lélekben és fizikai értelemben is elbúcsúztam az Operafesztiváltól.

A 2011. évi Operafesztivál Zárógáláján (fotó: Vajda János)

A Kesselyák Gergely által meghirdetett új koncepció szerint az operát közelebb kell hozni az emberekhez. Ennek érdekében ki kell vinni az utcára is, és elsősorban ún. népoperákat szeretnének játszani. Mi a véleményed az új koncepcióról?

Részemről is voltak hasonló jellegű próbálkozások. Említhetném például a Sportcsarnokban rendezett "opera-rock show"-kat, a Therion, az Epica, a Republic vagy Tarja Turunen koncertjeit. Biztos vagyok benne, hogy ezek a fiatalok számára közelebb hozták a komolyzenét. 2011-ben is lett volna hasonló koncertünk, de azt anyagi okokból már le kellett mondanunk. Azt azonban meg kell mondjam: soha nem voltam elég elszánt, hogy az előadásokat kivigyük az utcára, mert tartottam az időjárás viszontagságaitól. Ha egy külföldi együttes idejön - márpedig általában ez volt akkor a szándék -, nehezen vállalható, hogy még egy esőnapot is betegyünk a szűk 11 napba. Az idei fesztivál Tosca-előadása sikerült, és az egész egy izgalmas kihívás volt, de soha nem lehetünk biztosak, hogy tényleg sikerül. A stabil közönség kialakítása pedig szerintem elsősorban a kőszínházak feladata.

2007-ben is volt egy előadás a Miskolci Erőmű épületében: Rameau Artemis diadala című operája, amit Kovalik Balázs rendezett.

Igen, de akkor is nagyon sok technikai jellegű gondunk volt, bár végül nagyon jól sikerült az előadás és remek visszhangja volt. Kovalik Balázst nagyon tisztelem, sokat dolgoztunk együtt. Ami pedig a népoperákat illeti: most még elhamarkodott dolog lenne erről nyilatkoznom. Ha már 5-8 évet megért ez a koncepció, akkor beszéljünk majd arról, hogy a népoperáknak mennyire van létjogosultsága a Miskolci Operafesztiválon. A munkám kapcsán én járom az európai színházakat és operaelőadásokat, és azt kell mondanom: az opera Nyugat-Európában nem halott, de Budapesten sem az. Lehet persze, hogy az Operafesztivál új koncepciója új távlatokat nyit majd, de ezt most még nem látom át. Miskolc városa számára nagyon fontos volt, hogy bekerült a nemzetközi tudatba. Ezt egy ideig fent lehet tartani, de vigyázni kell: idővel könnyen el is felejthetik az Operafesztivált. Idén is sokan érdeklődtek külföldről, mert az idei programot hosszú ideig nem találták.

A Miskolci Operafesztiválon lányával és Kocsis Zoltánnal 2009-ben (fotó: Vajda János)

Nagyon sok emlékezetes produkció volt az elmúlt évek Operafesztiváljain. Melyek azok az előadások, amelyeket kiemelne?

2006-ban rendeztük meg a "Bartók + Veristák" évet. Azt hiszem, ezt kevesen merték volna bevállalni, de egy hatalmas sikertörténet lett belőle. Alfano Feltámadás című operája, Giordano Szibériája - mindkettő magyarországi ősbemutató -, Giordano Fedorája vagy a Leoncavallo-féle Bohémek mind nagyszerű produkciók voltak. A 2007-es "francia évből" ki szeretném emelni Debussy Pelléas és Mélisande-ját, Rameau már említett Artemisz diadala című operáját, Poulenc-tól az Emberi hang, illetve a Karmeliták párbeszédei előadásait és Halévy Zsidónőjét. A következő évben, a "Bartók + Szlávok" keretében mutattuk be többek között Sosztakovics Kisvárosi Lady Macbeth-jét, Janáček Jenufáját, illetve Muszorgszkij Borisz Godunovjának a Sosztakovics-féle feldolgozását, ami operatörténeti szempontból is figyelemreméltó volt. A "Bartók + Bécs" évében került sor Schönberg Mózes és Áronjának magyarországi bemutatójára, Rimszkij-Korszakov Mozart és Salieri című egyfelvonásosára, Richard Strauss Ariadné Naxosz szigetén című operájára, valamint Bergtől a Lulu és a Wozzeck előadásaira. Ezekről a hazai és a nemzetközi szakma is a legnagyobb elismeréssel szólt. 2010-ben mutattuk be Britten Lucretia meggyalázása című művét és Richard Strauss Daphnéját, valamint kortárs operákat, így Kats-Chernin Dühöngő élet című "ifjúsági operáját" és Tüür Wallenbergjét. A tavalyi évből pedig a Rigolettót emelném ki, illetve ekkor láthatta Miskolcon a közönség Vajda János Mario és a varázslóját. Az egyszerűség kedvéért most csak az utolsó hat év produkcióiból válogattam. Gyakran játszottunk barokk operákat - Monteverdi, Lully, Rameau, Purcell műveit - és sok Mozart-operát is előadtunk, köztük a szerző ritkaságnak számító, korai operáit is. Számos művet mutattunk be gyerekek számára is, például Szőnyi Erzsébet operáit, valamint bábelőadásokat, és Szokolay Sándort is gyermekoperájával ünnepeltük. Ezek csak példák, még jó néhány nagyszerű előadást említhetnék, így például a Kékszakállú herceg várának különböző produkcióit vagy a nagysikerű "Három tenor" koncertjeinket.

Ezeknek az előadásoknak jelentős részét külföldi társulatok adták elő.

Így van. Többször volt vendégünk a hatalmas sikerrel fellépő Moszkvai Helikon Opera Színház, a Gerai Állami Színház, a Szlovák Nemzeti Színház, a Kassai Állami Színház. Itt járt az Észt, a Litván és a Lett Nemzeti Opera, a Bukaresti Nemzeti Opera, a bécsi Állami Operaház, a moszkvai Galina Visnyevszkaja Opera Center, az antwerpeni Vlaamse Opera, a Zágrábi Horvát Nemzeti Színház, az újvidéki Szerb Nemzeti Színház, a Prágai Állami Operaház, a Kolozsvári Magyar Opera, de fellépett a római Santa Cecilia Academia együttese és a milánói Scala kórusa is. De természetesen állandó partnereink voltak magyar társulatok, zenekarok, és magyar zenei intézmények növendékei is.

Portré (fotó: Bátor Tamás tulajdona)

Akkor már emlékezzünk meg a meghívott énekesekről is.

A teljesség igénye nélkül: fellépett nálunk Jevgenyij Nyesztyerenko, Agnes Baltsa, Jelena Obrazcova, Giuseppe Giacomini, Paata Burchuladze, Renato Bruson, Galina Gorchakova, Wolfgang Schöne, Anja Silja, Olga Romanko, Paolo Gavanelli, Mikhail Davidoff, Roberto Frontali, Roberto Scandiuzzi, Ramón Vargas, Željko Lučić, Aleksej Kudrya, Janez Lotrič, Elena Mosuc, Alex Vicens, Arturo Chacón-Cruz, Keith Ikaia-Purdy, Klein Otokar... És persze Marton Éva, Polgár László, Gregor József, Tokody Ilona, Sass Sylvia, Kincses Veronika, Komlósi Ildikó, Miklósa Erika, Lukács Gyöngyi, Rost Andrea, Georgina von Benza és még nagyon sokan mások... Ne feledkezzünk meg a karmesterekről sem: vezényelt itt többek között Jurij Szimonov, Pier Giorgio Morandi, Nicola Luisotti, Alexander Vedernikov, Joseph Rescigno, Vladimir Jurowski, Carlo Montanaro, Kocsis Zoltán, Medveczky Ádám, Kovács János, Ács János.. Valamint olyan rendezők darabjait láthattuk, mint Andrzej Bubien, Dmitry Bertman, Michael Schulz, Günter Krämer, Peter Konwitschny, Vidnyánszky Attila, Kovalik Balázs...

És eddig csak az operáról beszéltünk, de számos más műfaj is képviseltette magát.

Így van, például több nagy sikerű balett előadásunk volt. Láthattuk Miskolcon többek között a Nagy Moszkvai Klasszikus Balett, az Ukrán Nemzeti Opera- és Balettszínház produkcióit, de a Szegedi Kortárs Balett előadását is. Nagyon sok hangszeres produkciót is bemutattunk Ránki Dezsőtől kezdve Perényi Miklóson át Sergey Krilovnak, a kitűnő orosz hegedűsnek a koncertjéig, de fellépett nálunk a King's Singers, Edvin Marton, Al Di Meola, több alkalommal is az Amadinda, valamint számos kiváló vonósnégyes. A sort még hosszan folytathatnám. Fontos, hogy nem csak mi ismerhettük meg a vendég előadókat, hanem ők is megismerhették Miskolcot. Legalább 20-30 ezer ideérkező emberről beszélek, ami nagyon sokat jelentett a város imázsépítése szempontjából.

(folyt. köv.)

Csák Balázs