Kulka János a TV2 Propaganda című műsorában arra a szóbeszédrre is reagált, miszerint egy véletlennek köszönheti színészi karrierjét.
“Az én verzióm az, hogy egy nagyon bizonytalan, határozatlan, nagyon nehezen döntő, túlérzékeny kamasz voltam, aki imádta a nyelveket és a könyveket: tízéves koromra kiolvastam a fél világirodalmat. Nagyon szerettem a szegedi haverjaimat, imádtam éjszakázni és art mozikba járni, továbbá azt is, hogy kicsit más voltam, mint a többiek: én nyelveket beszéltem, és más könyveket olvastam, mint ők” - kezdte a vallomását a színész, aki elárulta, talán édesanyja is meg volt ijedve, hogy mi lesz belőle.
“Volt egy csodálatos iskolatársam, Polák Tücsi, aki nagyon szeretett volna színésznő lenni: nem volt egy igazi színésznő alkat, de nagyon tehetséges volt, játszott az irodalmi színpadon is. Tulajdonképpen ő beszélt rá, hogy menjünk együtt felvételizni a Színművészetire” – mesélte Kulka János.
Bár nem készült tudatosan erre a pályára, bevallotta, már óvodáskorában is élvezte, ha szerepelhetett. “Nagyon korán megtanultam olvasni. Emlékszem, hogy az óvodában megkért az óvó néni, hogy olvassak fel a társaimnak. Kitett egy sámlit, leültetett Benedek Elek Százszorszép magyar népmeséivel, és én iszonyatos nagyképűséggel felolvastam a pajtásaimnak, mert hát csak én tudtam olvasni. Érdekes, hogy arra a figyelemre például emlékszem, tulajdonképpen ezt a figyelmet keresem a mai napig” – mondta a színész, aki szerint az a legerősebb érzés, ami színpadra hajtja, hogy szeretné, ha hinnének neki.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.