Szinetár Dóra és Bereczki Zoltán végleg szakítottak a Budapesti Operettszínházzal. A házaspár továbbra is folytatja közös karrierjét, Szinetár Dóra pedig külön utakon is elindul. Erről mesélt a Petőfi Népe interjújában.
Szinetár Dóra a Mizantrópban, a Spirit Színház előadásában
Arról, megviselte-e az elválás, így mesélt: “Messze nem annyira, mint számítottam. Hozzá tartozik, hogy amire az ember egy ilyen horderejű elhatározásra jut, mindent végiggondol és mérlegel. Bennem ez a döntés decemberben született meg, így volt rá fél évem, hogy felkészüljek rá, és azóta sok minden megváltozott, ami segített abban, hogy ezt a változást mostanra gyakorlatilag már a helyére tegyem a lelkemben. Pár hónapja még azt éreztem, hogy ha kilépek majd utoljára az ajtón, összedől a világ, de nem, és ez furcsa is, de inkább megkönnyebbültem” – fogalmazott a színésznő.
“Bennem élt egy kép arról, mit jelent egy színházban az alázat, a kollegalitás, a színészi mondanivaló. Én azért lettem színész, mert amikor édesanyám bevitt magával a Nemzeti vagy a Várszínházba, megláttam valamit, ami nagyon erősen áthatott. Aztán találkoztam Kerényi Miklós Gáborral, aki éppen megújította a zenés színházat Magyarországon, én pedig szerettem énekelni, imádtam a zenét és azt gondoltam, nekem csodálatosan jó helyem lenne abban a társulatban, amit ő összehoz. A Rómeó és Júliában, a Mozartban ő rendezett engem, és nagyon hálás vagyok ezért, mert azoknak az időknek és a Budapesti Operettszínháznak is nagyon, nagyon, nagyon sokat köszönhetek. A Rómeó bemutatója óta viszont eltelt nyolc év, Kerényi Miklós Gábor azóta nem akart velem dolgozni mint rendező, közben szültem egy gyereket, és tartottam egy nagyobb pihenőt is, de nem is vártak rám olyan feladatok, amiket valódi színészi kihívásnak éreztem volna, egészen a Rebeccáig” – magyarázta Szinetár Dóra, aki arról is mesélt, hogy bár a "színház egyik fontos arca"-ként kezeltek, a szakmai továbbfejlődésében nem nagyon segítették a kapott feladatok.
“Új rendezőkkel, a zenés vagy bármilyen színházról másként gondolkodó művészekkel való közös munkára vágytam, és a kissé belterjessé váló alkotógárda ezt nem tette lehetővé. (…) A nőiséget nem volt sem időm, sem lehetőségem "megtanulni", amikor itt lett volna az ideje, kisgyermekes anyaként kellett átélnem olyan történeteket, amitől egy nő megtanulja értékelni, a helyén kezelni, és használni - a szó jó értelmében - mindazt a fantasztikus dolgot, amit a természettől kaptunk, amikor nőnek születtünk” – fejtette ki a színésznő.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.