A vajdasági Tanyaszínház csapata július 1-jén vonult kavillói székhelyére, ahol megkezdték ősbemutatójuk olvasópróbáit. A vándortársulat 26 előadást tervez az idei nyárra. Magyar Attilával, a Tanyaszínház vezetőjével a magyarszo.com készített interjút. Lapszemle.
"Nem úgy kezdődött, ahogy kellett volna: az első napokban elloptak tőlünk ezer euró értékű kábelt. Mostanra azonban már gőzerővel folyik a munka, a hangulat kifogástalan" - kezdte a beszélgetést Magyar Attila, majd így folytatta: "Mostantól helyezzük előtérbe a fontos dolgokat. Hogy harmincöt éves a Tanyaszínház. Ez egy félkerek jubileum. Ez fontos. Ahogy az is, hogy egy új mű született Gyarmati Kata tollából, abból pedig lesz egy új előadás. Fontos, hogy szinte lapáttal kell elverni innen a tehetséges fiatalokat. Fontos, hogy mint színház, jó úton járunk. Valamikor kipattant pár ember agyából valami, ez volt a nullapont. Ez pedig tovább vivődött, megmaradt, túlélt. Harmincöt év elmúltával a Tanyaszínház még mindig izgalmas, az alkotók és a közönség pedig még mindig szeretik."
Az Újvidéki Színház társulatának tagja elmondta, úgy próbálnak együtt élni a pillanatnyi gazdasági helyzettel, a kultúra támogatottságával, ahogy az van. "Azt hiszem, a Tanyaszínház mindig zsilettpengén táncolt. Sokszor volt téma, profi dolog-e ez egyáltalán. Ennek függvényében kell-e támogatni, és mennyire, túl sokat kapunk-e vagy túl keveset. Attól függetlenül, hogy mekkora mínusszal zárjuk az évet, azt mondom: nem szabad megállni, nem szabad leguggolni a sarokba és sírni, hanem be kell bizonyítani, hogy hasznos tagjai vagyunk a társadalomnak. Szeretnek, hiányolnak, követelnek minket. Elvisszük az embereknek a színházat, méghozzá egy ősbemutatót téve az asztalra" - fogalmazott.
Próba a Tanyaszínházban (Fotó: Ótos András)
Magyar Attila mindig is dilemmában volt a profi-amatőr szembeállítással kapcsolatban. Szerinte igenis profi munka zajlik, az lényegtelen, hogy ezt lelkes amatőrök csinálják, vagy ő, vagy az akadémisták. "A körülmények – hogy húsz év után vissza kell kanyarodnunk oda, hogy szinte guberálunk – viszont bizonyos értelemben amatőrizmust tükröznek. De ismét meg kell kérdeznem: mit értünk az alatt, hogy amatőrizmus?" - kérdi.
Magyar Attila elmondta, a Tanyaszínházat elismerik Budapesttől Belgrádig, a kulturális minisztériumokban is, emellett a szakma is értékelte a munkájukat.
A készülő, Puskás Zoltán által rendezett Mérföldkő című ősbemutatójukról így szólt: "A cím nagyon találó. Nemcsak az előadásról szól, hanem önmagunkról, a vajdasági magyar emberről, és a Tanyaszínház sorsáról is. Hogy hol tartunk. Ez tényleg egy mérföldkő. Mert amikor arról beszélünk, hogy talán már nem kellene bizonygatnunk a létjogosultságunkat, akkor azt gondolom, nekünk van igazunk. Mit kell itt bizonygatni harmincöt év után? Hét-nyolcszáz lejátszott előadás, kétszázhatvan tag, félmilliós nézőszám. Ezek a számok önmagukért beszélnek." Ugyanakkor a Tanyaszínház vezetője is tudja, hogy a színház világszerte haldoklik, de ettől nem kell tönkremenni. "Szerettem volna, ha az az álom, hogy megépül a művésztelep, beteljesül idénre. Az építkezés most kezdődött, a beteljesülés még várat magára, de már ez is öröm" - bizakodott.
"Nekünk van a legtöbb nézőnk évente, ha azt nézzük, hogy tizenötezer ember néz minket, egyetlen bemutató kapcsán. A színházaink öt-hat bemutatós repertoárral mutatnak föl ennyit. A szellemi értéknek, ami megteremtődik itt, annak állandó partnere ez a közönség. A kőszínháznak meg kell szenvednie a telt házért. A Tanyaszínháznak nem kell harcolnia. A Tanyaszínházban ez megvan" - zárta az interjút Magyar Attila.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.