Professzionális mezítlábasság - Interjú Kiss Mónival

Kiss Mónival az V. Ördögkatlan fesztivál sajtótájékoztatója után a Francia Intézet teraszán beszélgetett Hodászi Ádám.

Kiss Móni: Lacival mindketten nagy rajongói vagyunk a francia kultúrának, filmektől zenéken át a színházig. Van egy kollégám Pécsen, aki állandó kapcsolatban van az Intézettel, jelezte, hogy érdeklődnek az Ördögkatlan iránt. Ez egy kis csoda, mert bennünk is motoszkált, hogy milyen jó lenne nyitni, nem csak úgy, mint eddig, hogy egy-egy határontúli magyar lakta terület alkotóit hívjuk meg, hanem egy-egy európai ország kultúrájának esszenciális bemutatkozási lehetőséget adni. Fél éve volt az első találkozás, meglett a kölcsönös szimpátia, elindult a közös gondolkodás. Ők pályáztak is ránk, nyertek pénzt, így el tud jönni a Galapiat Cirque és a Compagnine les Apostrophés. Nekünk pedig volt egy szervező kollégánk, aki jártas a zenében, mutatott zenekarokat, abból mi kiválasztottuk azokat, akik nekünk tetszettek. Így jött össze ez a francia esszencia.

Ott fogtok ülni Lacival a 350 férőhelyes cirkuszsátor első sorában, hogy megnézzétek a Galapiat Cirquet?

Kiss Móni: Gyerekkoromban nem szerettem a cirkuszt, féltem a bohócoktól, az állatokat sajnáltam, az idomárokat gonosznak gondoltam. Az új cirkusz egészen más, a zene, a cirkusz, a fizikai színház izgalmas fúziója. A Galapiat Cirque tagjai a Francia Cirkuszakadémián végeztek, ennek egy másik évfolyamával készítette Schilling Árpád az Urbanrabbits-et.

Sajnos, az első sorban nem fogunk ülni, mert nálunk úgy történik a fesztivál, hogy, összeállítjuk a programot, amit elejétől a végéig megnéznénk, aztán ez nem történik meg. Odamegyünk minden program kezdéséhez, látjuk, hogy vannak emberek, elindul a dolog, aztán megyünk tovább. Minden párhuzamosan történik, ketten vagyunk, ketten kellene átlátni az összes programot.

Azért a Halász Judit koncertből biztosan meg fogok hallgatni egy-két dalt. Meg az is nagyon jó volt tavaly, amikor a Light in Babylon, egy izraeli-francia-török zenekar többször is koncertezett nálunk, és az utolsó nap el tudtam menni a Narancsligetbe megnézni őket. A három zenész, akiket nagyon szeretek, játszottak nekem egy dalt. Kérdezték, hogy itt vagyok-e, mert ezt a dalt nem játsszák el máskor soha.

A fesztiválzáró Kiscsillag koncert a nagyharsányi focipályán van, arra odaérünk, addigra minden programnak vége, azt a koncertet tudjuk végignézni. Azt sem úgy, mint gondtalan közönség, hanem csörgő telefonok közepette, persze közben már sejtjük, hogy ez a fesztivál jól lement. Nem panasz ez, igazából jó látni az embereket, kicsit ilyen szentimentális dolognak hangzik, de jó látni az emberek arcát, amíg várakozunk egy előadás előtt vagy koncert közben, jó látni a sugárzó arcokat. Az érzés, hogy ez miattad is van, az nagyon jóleső, inspiráló.

Nagyon közvetlen a viszony, ott járunk-kelünk közöttük, és a falusiak is, a fesztiválozók is a második-harmadik napjától már köszönnek, az egész olyan, mint egy nagy család. Beck Zoli is hozza a lányát, kutyáját, az öccse Zaza a két kicsi gyerekét, Pintér Béláék is gyerekkel, bébiszitterrel jönnek. Egyre többen járnak mezítláb, és ami a legjobb, a nagyharsányi kisboltban a lány tudja, mivel iszom a kávét, milyen cigit szívok. Reggel álmosan betámolygok, ő meg vidáman adja is.

Van olyan program, ami idén kimaradt, de szeretnétek megcsinálni?

Kiss Móni: Van, de az titok. Szeretnénk több komolyzenét, képzőművészetet, média-művészetet. A másodikon volt egy ilyen projekt, szerencsénk volt, a Szoborpark pályázott, aztán bekerült a dolog a fesztivál programjába. Szeretnénk, ha születne itt színházi előadás, ami hely specifikus, kifejezetten itt és ide készül.

Persze lesznek templomi koncertek, operakalauz, orgonaavatás a kisharsányi templomban. Lesz két új fesztiválhelyszín, a kisharsányi focipályán a cirkuszi sátor és egy színpad, ahol lehet akkora koncerteket tartani, ami nem a nagyharsányi több ezres ugrálós és nem is a Narancsligetes párszáz fős ücsörgős, hanem a kettő között.

Ott lép fel a Punnany Massif, ők nem klasszikusan Ördögkatlan profilú csapat.

Kiss Móni: Szóba került még az Akkezdet Phiai is, mert idén is lesz éjszakánként Slam Poetry tábortűz a Kovács Udvarházban, és ezt a vonalat erősíteni akartuk. A Punnanys srácok nagyon jó ismerőseim, ők is pécsiek, és mondták, hogy jönnének fellépni, mert szeretik a Katlant, akár nagyon nyomott áron is, akusztikusan vagy bárhogy. Ők nagyon jó zenét játszanak és azt kértük tőlük, hogy hozzanak olyat, ami más fesztiválon nem lesz. Négy vokalista lánnyal jönnek, csatlakozik hozzájuk néhány zenész A Köztársaság Bandájából, akik a népi vonalat képviselik és néhányan a Mediawaves jazz workshop résztvevői közül, izgalmas fúzió lesz.

Szeretnénk megszólítani az eggyel fiatalabb korosztályt, mostanra kialakult, hogy a Katlanba főleg 30-40 évesek jönnek és családosok. Szeretnénk megmutatni a kamaszoknak, hogy lehet úgy bulizni, hogy az ember emlékszik a koncert végére, lecsengeti az estét valahol.

Van olyan fesztivál, ahová elmentek Lacival kikapcsolódni?

Kiss Móni: Augusztusig semmiképpen. A polgári állásunk mellett szervezzük a fesztivált. Lacinak most, hogy már véget ért az évad Kaposváron, kicsit könnyebb, nekem szabadságot kell kivennem. De nagyon megéri, mert a fesztivál öt napja annyira sűrű, hatalmas érzelmi hullámzásokat, nagy amplitúdó váltásokat élek meg, a teljes elkeseredettségből az eufóriába egy pillanat alatt. Nagyon jó, utána üresség van, meg alszunk két napig.

Van az Őrségben egy szép és kedves fesztivál, a Hétrétország, oda néha elmegyünk, gyönyörű vidék, nagyon szeretjük. Volt egyszer olyan, hogy nálunk is fellépett Lajkó Félix, amit nem tudtunk meghallgatni és utána ott meg igen. Volt csillagos ég, jó zene és akkor éreztük mi is, hogy ez így milyen jó, hogy nem kell a hangosításon aggódni, meg hogy beszakad-e a színpad.

Egyre sikeresebb a fesztivál, szélesedik a programkínálat. Tervezitek, hogy esetleg jövőre hosszabb legyen, vagy több települést bevonnátok?

Kiss Móni: Nem lesz nagyobb, tavaly körülbelül harmincezren voltak, idén is annyira számítunk, ez ideálisnak tűnik. Most több is a program, jobban eloszlanak majd az emberek. Eddig négyszáznyolcvan bérletet adtunk el, tavaly ilyenkor négyszáznál jártunk. Amikor öt éve elkezdtük, 5-6 milliónk volt és két és fél nap, most öt napos és 57-58 millióból dolgozunk, a cél idén is, hogy nullára kijöjjünk vagy legyen egy kis plusz a jövő évire. De ennél nagyobbat nem szeretnénk, meg akarjuk őrizni ezt a mezítlábasságot, ezen belül szeretnénk színesíteni, izgalmas dolgokat hozni, professzionálisan.

Szerző: Hodászi Ádám

Színház.hu