Nemcsák Károllyal, a József Attila Színház igazgatójával készített interjút a stop.hu. A direktor nyilatkozott a dolgos hétköznapokról, a médiáról, és arról, hogy még mindig színésznek érzi-e magát. Lapszemle.
A kérdésre, mennyire telnek munkásan a hétköznapok, Nemcsák Károly így válaszolt: "Néhány dolgot szeretnék rendbe hozni a színházban. Az elsődleges célunk az, hogy a közönség minél jobban érezze magát. Elég lerobbant állapotokat találtunk, mikor idejöttünk. Kevés pénzt forgattak vissza az elődeink a színházunk állagmegóvására és azt érzékeltük, hogy vannak olyan munkák, amiket nyáron el kellene végezni: festés, a nézőtér komfortosítása, szőnyegpadlót cseréltünk..."- részletezte az igazgató, aki azt is elmondta, az elmúlt évad alatt komoly gondot fordítottak arra is, hogy a környező kerületek iskoláival, tanintézményeivel kapcsolatot keressenek, mivel szeretnék, ha a fiatalok is rendszeresen járnának a József Attila Színházba.
Amióta színházigazgató lett, sok mindenben megváltozott Nemcsák élete. "Eddig nem voltam bent például reggeltől estig a színházban és az adminisztrációs feladatok intézése is fárasztó, de nagyon sok dolog van, amit szeretek és élvezek. Nem vagyok annyira kötetlen, mint amikor színész voltam, itt sokkal keményebb munkát kell végezni" - árulta el.
Fotó: Csanádi Dávid, stop.hu
Arról is szólt, hogy a napokban a Csodalámpa Alapítvánnyal közösen egy 13 éves, csontvelő-átültetésen átesett lány, Boglárka kívánságát teljesítette a teátrum. "Ha megtaláljuk azokat az emberi erőforrásokat, amik egyébként léteznek körülöttünk, sok dolog működhet. Nem mindenhez pusztán pénz kell. Nem biztos, hogy követni kell azt, amit csinálunk, mi egy új helyzetbe kerültünk. A színház anyagi körülményei szerények, a költségvetés kétharmad részét elvonták a gazdaságtalan működés és a visszaélések miatt, mégis azt érzékelem, hogy hihetetlenül megnőtt a szellemi kapacitásunk. A pénz a lelket és a szellemet is elkényelmesítette" - vélte a direkor.
Nemcsák úgy látja, a színészek és a színházak is rossz helyzetben vannak. "Ahogy az országok, úgy maga a világ sincs jó gazdasági helyzetben és jó lelki kondícióban. Én vidéken születtem, olyan közösségben, ami a mai napig erőt ad nekem. Ezek a közösségek megszűnnek. Az ember viszont társas lény, nem tud és nincs is értelme egyedül élnie. Ha bezárjuk magunkat, lerövidítjük az életünket is. Sokkal nagyobb nyitottsággal kellene közlekedni és sok dologban át kellene értékelni magunkat, leginkább gondolatban. Sokaknak meg kell mondani, hogy mit kell csinálni, vezetni kell őket, mert önmaguktól nem tudják elvégezni a munkájukat. A nagyobb vitalitással rendelkező embereknek viszont sokkal többet kell vállalniuk" - vélekedett.
Nemcsák Károly számára kikapcsolódás, ha színpadra léphet. "Nem akarok nagyon sokat játszani, és nem is nagyon tudok, hiszen a színház rengeteg energiát elvisz, de nagyon örülök, ha van lehetőségem. Akárhogy is nézzük, színész is vagyok és ezt az igazgatást is úgy veszem, mint egy szerepet, amit öt évre kaptam. Megpróbálom a legjobb tudásom, szakmai felkészültségem szerint megoldani. Bízom benne, hogy az élettől olyan kritikát kapok, amiben minimum jóra megfelelek" - összegzett az igazgató.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.