Élő művészet és installációk a Tate Modern „olajtartályaiban”

A Londoni Tate Modern kortárs művészeti múzeum hétfőn bemutatta az élő művészetnek és az installációknak szentelt új részlegét, amely a vizuális kultúra új területeinek feltárására, így a videoművészet, a fotográfia és a performansz népszerűsítésére kidolgozott tervek első konkrét eredményét képviseli.

A Tanks (Tartályok) szekciót kedden nyitják meg a nagyközönség előtt: az új részleg a kulturális intézménnyé átépített egykori londoni hőerőmű hajdani földalatti olajtartályaiban kapott helyet, miután azokat elegáns kiállítótérré változtatták, ahol a művészek bemutathatják alkotásaikat. 
„Ez nem múzeum, nem galéria, nem színház. Ez valami más” – jelentette ki Chris Dercon, a Tate Modern igazgatója, aki bízik abban, hogy a Tanks szokatlan formája olyan kihívást jelent a művészek számára, amely új művek megalkotására ösztönzi őket.

A két, egyaránt 7 méter magas és 30 méter átmérőjű betonhengert két svájci építész, Jacques Herzog és Philippe Meron tervei alapján alakították át. A Tartályok a Tate Modern Project részét képezik, amelynek teljes megvalósításakor 60 százalékkal bővül a múzeum kiállítási tere. 
London vezető modern művészeti intézményét évente ötmillió látogató keresi fel, és amióta 2000-ben megnyitották, mindig helyhiánnyal küszködött. A hatalmas turbinaterem, ahol hajdanán az áramfejlesztők álltak, óriási teret foglal el, a múzeum így csak feleakkora kiállítási felülettel rendelkezik, mint a párizsi Pompidou-központ vagy a New York-i MoMA, amelyeknek külön-külön jóval kevesebb látogatója van. 
A Tartályok megnyitása „új teret nyújt programjaink számára, így a performansz, a hang, a mozgóképek és a részvétel ugyanolyan súlyt kap, mint minden más, amit csinálunk” – mondta Dercon.

  Ezen a nyáron a programban szerepel többek Anne Teresa De Keermaeker nagysikerű 1982-es Fase: Négy tétel Steve Reich zenéjére című koreográfiája, amelyben két lebegő öltözetű táncosnő kering egy repetitív zenére. A dél-koreai Sung Hwan Kim a maga részéről két térre osztja az egyik óriáshengert és tükrökre vetíti videoalkotását. Az amerikai Susan Lacy 430, kivétel nélkül 60 év feletti nőt szólaltat meg a sötétben - összesen negyven "vizuális művész" alkotásai lesznek láthatók (vagy hallhatók).
Az október 28-ig látható kiállítás része a 2012-es londoni fesztiválnak, amely a nyári olimpiai versenyekkel egybehangolt nemzetközi performansz-, film-, beszélgetési és élőesemény-programot nyújt.
Catherine Wood, a Tate kortárs művészeti kurátora azt hangsúlyozta, hogy a performansz „nem csupán az éppen most kitalált dolog, és noha az utolsó pillanatról szól, nem abban jön létre, hanem hosszú múltja van. Azt jelenti, hogy itt vagyunk, valami rendkívüli újat tapasztalunk meg, és ez ugyanannyit ér, mint amikor a művészek olyasmit akarnak alkotni, ami örökké tart egy falon”.

Október 28. után a Tanks részleget ideiglenesen bezárják, hogy folytatódhasson a bővítés: 64,5 méter magas épületet emelnek a tartályok fölé. A Tate Modern, amely a British Museum után London második legnépszerűbb múzeuma, 2016-ban kívánja átadni a tízemeletes új tornyot – ebből három emeletet foglal majd el az új kiállítási tér. A teljes projekt 215 millió fontos (76 milliárd forint) költségvetésének háromnegyede már rendelkezésre áll, állami és magánforrásokból érkeztek az adományok.