Kerekasztal-beszélgetésre kerül sor Punk Mária: Rituális technikák a színházpedagógiában - Bevezetés a rituálpedagógiába című könyvének bemutatója kapcsán. A hétfőn kezdődő 22. THEALTER FESZT felvezető programjára július 20-án, pénteken 16 órakor kerül sor a szegedi Millenniumi Kávéházban. A beszélgetőtársak: Schilling Árpád és Benkő Imola Orsolya (Szegedi Focus Műhely). Moderátor: Liszkai Tamás.
Részlet Schilling Árpád előszavából:
„Melyek a rituálpedagógia legfontosabb céljai? A test és a lélek harmóniájának megtapasztalása, az ember társadalmi szerepének gyakorlása, a közösségiség elmélyült tanulmányozása, a szeretet fogalmának gyakorlati értelmezése: humánum, spiritualitás, együttműködés. A rituálpedagógiában az a jó, hogy nem vallási alapvetésekben gondolkodik, mégis teljes egészét átitatja a lelkiség. Istenről beszél, de nem prédikál, alázatosságra nevel, de nem aláz meg, transzcendens tartalmakat kutat, de az egyénre bízza, hogyan írja le magának az ember felettit.”
A szerzőről:
Pesti Gáborné Punk Mária költő és drámapedagógus 2002 óta foglalkozik amatőr színjátszással. 2004-ben Liszkai Tamással megalapította Szegeden a Paraliturgikus Kutatások Műhelyét (Παραstudio), amelynek keretén belül tréningeket és nyitott workshopokat szervez Jerzy Grotowski színészpedagógiája alapján, illetve liturgikus drámákat visz színre Szegeden s az ország számos pontján.
Dráma- és színházpedagógiai szemléletére Grotowski mellett elsősorban a világhírű japán rendező, Tadashi Suzuki színháza hat. 2008-ban Wrocławban tanítványa volt Przemyslaw Blaszczaknak, a Teatr ZAR színészének.
Punk Mária nevéhez fűződik a rituálpedagógia elméleti és gyakorlati módszerének kidolgozása, amely egy új, alternatív színházművészeti nevelésmódszertan a drámapedagógiához hasonlóan. A rituálpedagógia a rítusok szimbólumvilágát, az ősi mítoszok, archetípusok és vallási szertartások cselekvéseit használja fel az ember fejlesztésében. Lényege a testi - vokális technika és a metafizikai tapasztalatok viszonyában végzett személyiségfejlesztés kutatása. Céljában hasonló a drámapedagógiához, mert egyetemesen felkínálható minden résztvevő számára, de eszköztára annyiban más, ahogy a dráma és a rítus különböznek egymástól. A rítus ősi motívumokkal dolgozik, nyelve szimbolikus és abszurd egyszerre, értelmezési tere nem csak az emberi kapcsolatok (pl. egyén és egyén, egyén és társadalom viszonya), hanem a transzcendensre való nyitottság (akár az emberi kapcsolatokon belül), mint amilyen a beavatási és átmeneti periódusok megtapasztalása az élet során, stb. Ez határozza meg az alkalmazott technikát is. (forrás: wikipédia)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.