"Ezért nem szabad temetni a műfajt..."

Interjú Bátor Tamással. Második rész.

Beszélgetés Bátor Tamás operaénekessel, a Miskolci Nemzetközi Operafesztivál korábbi igazgatójával, aki jelenleg a Művészetek Palotája koprodukciós programigazgatójaként és a Magyar Állami Operaház tanácsadójaként dolgozik. A kétrészes interjú első felében a Miskolci Operafesztivál élén eltöltött éveiről, a második részben a Művészetek Palotája programjairól beszélgettünk.

Az interjú első része

2. rész

Az interjú első részében a Miskolci Operafesztivál sikereiről beszéltünk. Mi az, amit nagyon szeretett volna megvalósítani, de nem sikerült?

A tavalyi év nagyon fájdalmas volt, elsősorban a zágrábiak Falstaff-előadásának lemondása, valamint Verdi A kalóz című operája magyarországi bemutatójának az elmaradása miatt. Utóbbi produkciót azonban 2013. április 25-én, a Verdi Év keretén belül hallhatja majd a közönség a Művészetek Palotájában. Részben azzal a szereposztással, amit még én terveztem meg Kocsis Zoltánnal, részben egy-két új szereplővel. A Nemzeti Filharmonikusokat Carlo Montanaro vezényli majd.

Már említette, hogy tavaly október óta a Művészetek Palotájában dolgozik. Milyen pozícióban?

Koprodukciós programigazgató vagyok. A Müpában sok saját produkciónk van számos műfajban, de mivel nincs külön zenei együttesünk, külső együttesekkel kell dolgoznunk. Így például a Nemzeti Filharmonikusokkal, akikkel a Richard Strauss-sorozatunkat indítjuk el. De a Wagner-napokon is közreműködtek a Magyar Rádió zenei együttesei és a Magyar Állami Operaház Énekkara, jövőre pedig újra játszik a Budapesti Filharmóniai Társaság zenekara. Ezek mind koprodukciók, hiszen több együttest kell harmonizálni. A másik fő feladatom annak szervezése, hogy a meglévő produkciókat kivigyük a házból és értékesíteni tudjuk külföldön is. "hogy a Müpa világszerte jó márkanév legyen..." Mert jó lenne, ha a Művészetek Palotája megjelenne a határainkon kívül is, igazi "imidzsépítő" szereppel. Komoly tárgyalások vannak arról, hogy a Rajna kincsét elvisszük Pozsonyba, a Tannhäusert és a Nürnbergi mesterdalnokokat pedig Németországban mutatnák be egy külön fesztivál keretében. De tárgyalunk egy együttműködésről Tallinban is. Kínában és Japánban is van érdeklődés a Wagner- és a Richard Strauss-produkcióink iránt, sőt, egy operett iránt is. Mindezek lehetőséget kínálnak arra, hogy az operaénekesi pályám alatt és az Operafesztivál idején megszerezett kapcsolataimat megfelelően kamatoztassam. Fontos, hogy a Művészetek Palotája világszerte jó márkanévként jelenjen meg. A külföldi látogatók száma egyébként az utóbbi évben nőtt a Wagner-napok esetében is, köszönhetően annak, hogy már tavaly júniusban sikerült az idei év programját meghirdetni. Idén is meghirdettük már a jövő évet, 2013 tavaszán pedig reményeink szerint készen lesz a 2014-es program. A hazai közönségre való tekintettel igyekszünk a jegyárakat viszonylag alacsonyan tartani, ugyanakkor az előadások költsége magas. A Wagner-napok bevétele például messze nem fedezi a kiadásokat. Sajnos, idén a központi támogatásunk is kevesebb lett. Itt jegyeznék meg azonban egy pozitív hírt: a külföldi sajtó is felfigyelt arra, hogy a Wagner-előadások látogatói közt feltűnően sok volt a fiatal. Ezért nem szabad temetni a műfajt!

(fotó: Miskolci Operafesztivál Kht.)

Bemutatjuk Richard Strauss két operáját, a Capricciót és a Hallgatag asszonyt. 2013 szeptemberében lesz Donizetti Boleyn Anna című operája Edita Gruberovával, ezt átvisszük majd Kassára is, amely város abban az évben Európa Kulturális Fővárosa lesz. A további opera produkcióink: Ligeti: Le grand macabre - együttműködésben a Neue Oper Wien társulattal és a Pannon Filharmonikusokkal -, Verdi: Attila, Mozart: Figaro házassága, a 2013-as Wagner-napokon pedig a Lohengrin, a Parsifal és a Nürnbergi mesterdalnokok. Ez év novemberében ad koncertet Ramón Vargas a Magyar Rádió Zenekara kíséretében, decemberben pedig José Carreras lép fel a Kassai Zenekar és a Kassai Kórus közreműködésével. Ez utóbbival köszöntjük Európa Kulturális Fővárosát.

A programok megtervezésében mennyire vesz részt?

A programra egy szerkesztőbizottság tesz javaslatokat, amelynek én is résztvevője vagyok. A bizottság mellett persze döntő szava van Káel Csaba vezérigazgatónak. A Wagner-napok esetében Fischer Ádámmal, Richard Strauss operáinál Kocsis Zoltánnal konzultálunk a közreműködőkről.

A jövő évi Wagner-napok programját már ismerjük. Vannak már tervek 2014-re is?

Igen, szeretnénk újból felújítani a Ringet és a Tannhäusert.

A Wagner-napok szereposztásával kapcsolatban hallani olyan véleményt, miszerint túl sok a külföldi énekes, helyettük inkább a magyaroknak kellene több lehetőséget adni.

Ezt én másképp látom. Egyrészt igenis vannak magyar énekesek, akikre nagyon számítunk. Az idei Wagner-napokon nagyszerű volt Németh Judit, Szabóki Tünde és Bretz Gábor. A Tannhäuser és a Ring esetében a kisebb szerepekben is számos kiváló magyar kolléga szerepelt. Német nyelven igazán jól éneklő énekesünk azonban a múltban is kevés volt. Ne feledkezzünk persze meg Marton Éváról vagy Polgár Lászlóról, akik univerzális énekesek voltak: mind az olasz, mind a német repertoárban elsőrangú produkciót nyújtottak a nemzetközi operaéletben is. De a néhány kivételtől eltekintve a német "Sprachgesang"-ot illetően még sok feladat vár a hazai kollégákra.

(fotó: Vajda János)

A német repertoárt tekintve eszembe jut Perencz Béla, Temesi Mária...

Perencz Bélát már felkértük jövőre Telramund szerepére a Lohengrinben, Temesi Mária pedig énekelni fog Strauss Hallgatag asszonyában. Mindkét esetben kiváló énekesről van szó. A komplett Ringet színpadra állítani azonban minden szempontból nagyon nagy kihívás. A lehetőség természetesen nyitva áll, hogy a fiatal és a tapasztaltabb magyar énekesek is beletanuljanak, és remélem, hogy így is lesz a jövőben. "A Ringet színpadra állítani nagyon nagy kihívás..." De szeretném hangsúlyozni: ahhoz, hogy egy megfelelő kvalitású fiatal énekes egy nagy Wagner-szerepet ilyen színvonalú produkciókban elénekelhessen, legalább 1 év felkészülési időre van szükség. A Wagner-napok kapcsán pedig a színpadra állításra nagyon kevés idő áll rendelkezésre. Erről egy rövid történet jut eszembe. Lamberto Gardelli karmester egyik utolsó magyarországi premierje Verdi Aida című operája volt. Az egyik próba végeztével kikísértem a mestert a Hajós utcai kijárathoz, ahol őt egy kedves fiatal énekesnő várta. Lelkesen üdvözölte a mestert és elmondta, hogy szeretne neki előénekelni Aida szerepére. Gardelli úr megkérdezte, hogy mióta tanulja a szerepet. A csillogó szemű énekesnő azt válaszolta, hogy már három hónapja. A fantasztikus Gardelli erre mosolyogva azt mondta: abban az évadban ezt a szerepet vele biztos nem énekli. Hozzátette: egy évvel később majd szívesen meghallgatja, de értse meg: Izolda vagy Aida szerepének a betanulására egy előénekléshez is minimum egy év tanulásra van szükség. Így búcsúzott a csalódott kolléganőtől. Valóban: ezekre a szerepekre sok időt és munkát kell szánni. Egyébként szerencsés, hogy a jövő évadban lesz az Operaházban az Ariadné Naxosz szigetén, az Arabella, a Parsifal és a Bolygó hollandi, sőt: tudomásom szerint egyéb tervek is vannak a német repertoár bővítése érdekében. Így az remélhetőleg megfelelő súlyt kap a Magyar Állami Operaházban is.

Ahol Ön szintén dolgozik, tanácsadóként.

Igen, még 2011 szeptemberében keresett meg Ókovács Szilveszter kormánybiztos, azóta foglalkozom ott többek közt a nemzetközi ügyekkel. Az első nagy sikerélményünk most tavasszal volt Ománban, a Maszkati Királyi Operaházban, Mozart Szöktetés a szerájból című operájának előadásával. Erre a produkcióra hét operaház versengett, a budapestit választották. Két fiatal magyar énekes, Rácz Rita és Balczó Péter is énekelt az előadásokon, olyan világsztárok mellett, mint Kurt Rydl, Rainer Trost és Elena Mosuc. A Magyar Állami Operaház zenekara és kórusa szerepelt - nagyszerűen -, és Vashegyi György vezényelt. Ennek lesz majd folytatása is, amit most készítünk elő. Jövőre Japánba utazik az Operaház, minimum 16 Traviata előadásra, de szó van már a 2014. évi visszatérésről is. Az Operaház külföldi produkciói mellett a munkám része az is, hogy javaslatot teszek az itt fellépő külföldi vendégművészekre és részt veszek azok szerződéseinek előkészítésében. Nagyon megtisztelő számomra az a feladat is, hogy havonta 5-6 előadásra ellátogatok és azokról szakmai értékelést írok, így a kollégákról énektechnikai szempontból is születik értékelés.

A Szöktetés a szerájból Ozminjaként 2003-ban; partnere: Kertesi Ingrid

(fotó: Miskolci Operafesztivál)

Gyakran zsűrizik énekversenyeken is.

Igén, idén is zsűrizek majd Milánóban, jövőre pedig Moszkvában és Madridban.

Mielőtt a Miskolci Operafesztivál igazgatója lett, énekelt; egyik legkiválóbb mélybasszusunk volt. Miért nem énekel már?

December 8-án léptem fel Miskolcon egy jótékonysági koncerten, ami egy Európai Uniós projekt része volt. Jól sikerült, de idő hiányában nem tudtam olyan lelkiismeretesen felkészülni, ahogy szerettem volna. Amikor hónapokig, évekig nem énekel az ember, nem lehet néhány nap alatt igazán jól felkészülni. A közönség hálás volt, de én elégedetlen voltam.

De az én kérdésem éppen arra vonatkozik, hogy miért hagy ki hónapokat, éveket. Nem szeretne-e újra "főállású" énekes lenni?

Sokan mondják, hogy újra énekelnem kellene. Az ománi fellépésre is egy olyan Szöktetés a szerájból DVD-felvételt küldtünk ki, amin én játszottam Ozmint. Azt hallva is többen kérdezték kint és itthon, hogy miért nem énekelek? Ehhez egy döntés kellene a részemről, de akkor minden egyebet ott kellene hagynom, amit most csinálok. És legalább fél évet gyakorolnom kellene. Ez természetesen egzisztenciális kérdés is.

Elképzelhető, hogy úgy dönt: újraindítja az énekesi karrierjét?

Nincs kizárva...

Csák Balázs