Interjú Bátor Tamással. Második rész.
Beszélgetés Bátor Tamás operaénekessel, a Miskolci Nemzetközi Operafesztivál korábbi igazgatójával, aki jelenleg a Művészetek Palotája koprodukciós programigazgatójaként és a Magyar Állami Operaház tanácsadójaként dolgozik. A kétrészes interjú első felében a Miskolci Operafesztivál élén eltöltött éveiről, a második részben a Művészetek Palotája programjairól beszélgettünk.
2. rész
Az interjú első részében a Miskolci Operafesztivál sikereiről beszéltünk. Mi az, amit nagyon szeretett volna megvalósítani, de nem sikerült?
A tavalyi év nagyon fájdalmas volt, elsősorban a bizonytalanság miatt, másodszor a számos elmaradt előadás miatt. Ilyen volt a zágrábiak Falstaff-előadása, valamint Verdi A kalóz című operája magyarországi bemutatója. Némi vigasz, hogy az utóbbi produkciót 2013. április 25-én, a Verdi Év keretén belül hallhatja majd a közönség a Művészetek Palotájában. Részben az eredeti szereposztással, de kiegészítve egy-két új szereplővel. A Nemzeti Filharmonikusok Együttesét Carlo Montanaro vezényli majd.
Már említette, hogy tavaly október óta a Művészetek Palotájában dolgozik. Milyen pozícióban?
A koprodukciós programok igazgatója vagyok. A Müpában számos saját produkciónk van különböző műfajokban, de mivel nincs külön zenei társulatunk, külső együttesekkel kell dolgoznunk. Így például a Nemzeti Filharmonikusokkal, akikkel a Richard Strauss-sorozatunkat indítjuk el. De a Wagner-napokon is közreműködtek a Magyar Rádió Zenei Együttesei, a Magyar Állami Operaház Énekkara és a Budapesti Stúdió Kórus, jövőre pedig újra játszik a Budapesti Filharmóniai Társaság zenekara. Ezek mind koprodukciók, hiszen több együttest kell harmonizálni. A másik fő feladatom annak szervezése, hogy a meglévő produkciókat kivigyük a házból és értékesíteni tudjuk itthon vagy külföldön. "hogy a Müpa világszerte jó márkanév legyen..." Kívánatos lenne, hogy a Művészetek Palotája megjelenjen a határainkon kívül is, igazi "image" építő küldetéssel. Komoly tárgyalások vannak arról, hogy a Rajna kincsét elvisszük Pozsonyba, a Tannhäusert és a Nürnbergi mesterdalnokokat pedig Németországban mutatnák be egy külön fesztivál keretében. De van szándék együttműködésre Tallinnal is. Kínában és Japánban is van érdeklődés a Wagner- és a Richard Strauss-produkcióink iránt, sőt, operett iránt is. Mindezek lehetőséget kínálnak arra, hogy a több mint 20 év alatt szerzett külföldi tapasztalataimat és az Operafesztivál idején megszerezett kapcsolataimat megfelelően kamatoztassam. Fontos, hogy a Művészetek Palotája világszerte jó márkanévként jelenjen meg. A külföldi látogatók száma egyébként az utóbbi évben nőtt a Wagner-napok esetében is, köszönhetően annak, hogy már tavaly júniusban sikerült az idei év programját meghirdetni. Idén is meghirdettük már a jövő évet, 2013 tavaszán pedig reményeink szerint készen lesz a 2014-es program. A hazai közönségre való tekintettel igyekszünk a jegyárakat viszonylag alacsonyan tartani, ugyanakkor az előadások költsége magas. A Wagner-napok bevétele például messze nem fedezi a kiadásokat. Sajnos, idén a központi támogatásunk is kevesebb lett és a támogatók is óvatosabbak. Itt jegyeznék azonban meg egy pozitív hírt: a külföldi sajtó is felfigyelt arra, hogy a Wagner-előadások látogatói közt feltűnően sok volt a fiatal. Ez is igazolja, hogy nem szabad a műfajt eltemetni!
(fotó: Miskolci Operafesztivál Kht.)
Milyen saját opera programjai lesznek a Müpának a jövő évadban?
Bemutatjuk Richard Strauss két operáját, a Capricciót és a Hallgatag asszonyt. 2013 szeptemberében lesz Donizetti Boleyn Anna című operája Edita Gruberovával, ezt megismételjük majd Kassán is, amely város abban az évben Európa Kulturális Fővárosa lesz. A további opera produkcióink: Ligeti: Le grand macabre - együttműködésben a Neue Oper Wien társulattal és a Pannon Filharmonikusokkal -, Verdi: Attila, Mozart: Figaro házassága, a 2013-as Wagner-napokon pedig a Lohengrin, a Parsifal és a Nürnbergi mesterdalnokok. Ez év novemberében ad koncertet Ramón Vargas a Magyar Rádió Zenekara kíséretében, decemberben pedig José Carreras lép fel a Kassai Zenekar és a Kassai Kórus közreműködésével. Ez utóbbival köszöntjük Európa Kulturális Fővárosát.
A programok megtervezésében mennyire vesz részt?
A programra a gyakorlat szerint egy szerkesztőbizottság tesz javaslatokat, amelynek én is résztvevője vagyok. A bizottság mellett persze döntő szava van Káel Csaba vezérigazgatónak. A Wagner-napok esetében Fischer Ádámmal, Richard Strauss operáinál Kocsis Zoltánnal konzultálunk a közreműködőkről. A döntéseket egyetértésben kell meghozni, az ajánlások alapján.
A jövő évi Wagner-napok programját már ismerjük. Vannak már tervek 2014-re is?
Igen, szeretnénk újból felújítani a Ringet és a Tannhäusert, valamint méltóképp megünnepelni Eötvös Pétert. A többi operai program még tervezés alatt van.
A Wagner-napok szereposztásával kapcsolatban hallani olyan véleményt, miszerint túl sok a külföldi énekes, helyettük inkább a magyaroknak kellene több lehetőséget adni.
Én is azt a törekvést támogatom, hogy a hazai énekeseknek kell elsősorban lehetőséget adni. Viszont ezt a célt nehéz minden egyes esetben véghezvinni. Először is: az operai és egyéb elfoglaltságaik miatt a magyar énekesekkel nem olyan egyszerű az egyeztetés. Ennek ellenére sok magyar énekes van, akikre igazán számítunk. Az idei Wagner-napokon nagyszerű volt Németh Judit, Szabóki Tünde és Bretz Gábor. A Tannhäuser és a Ring esetében a kisebb szerepekben is szinte csak magyar kolléga szerepelt, és kiválóan. De gondoljunk arra, hogy német nyelven igazán jól éneklő énekesünk a múltban is kevés volt. Természetesen voltak és vannak kivételek, valamint ne feledkezzünk meg egy Marton Éváról vagy egy Polgár Lászlóról, akik univerzális énekesek voltak: mind az olasz, mind a német repertoárban elsőrangú produkciót nyújtottak a nemzetközi operaéletben. Egyébként korábban a Wagner- operákat, sőt, a Fideliót is magyarul énekelték az Operaházban.
(fotó: Vajda János)
A német repertoárt tekintve eszembe jut Perencz Béla, Temesi Mária...
Még lehetne folytatni a sort. Perencz Bélát már felkértük jövőre Telramund szerepére a Lohengrinben, Temesi Mária pedig énekelni fog Strauss Hallgatag asszonyában, mindkét esetben kiváló énekesekről van szó. Az említett zeneszerzők esetében azonban még sok feladat vár a hazai kollégákra, ami a német "sprachgesang"-ot illeti. Egyébként az egész zenei világra jellemző, hogy kevesebb a Wagner- illetve a Strauss-énekes. A komplett Ringet színpadra állítani minden szempontból nagy kihívás. "A Ringet színpadra állítani nagyon nagy kihívás..." A lehetőség természetesen megvan, hogy a fiatal és a tapasztaltabb magyar énekesek - mint Bretz Gábor vagy Szabóki Tünde - beletanuljanak egy-egy szerepbe. Szeretném azonban hangsúlyozni: ahhoz, hogy egy megfelelő kvalitású fiatal énekes egy nagy Wagner-szerepet ilyen magas színvonalú produkciókban elénekelhessen, legalább 1 év felkészülési időre van szüksége és kellő színpadi tapasztalatra a szerepekben. A Müpa esetében, a Wagner-napok alkalmával pedig a színpadra állításra nagyon rövid idő áll rendelkezésre. Az idei Tannhäuser-bemutató esetében például ez szűk két hetet jelentett. A betanulással kapcsolatban szeretnék felidézni egy rövid történetet. Lamberto Gardelli, a mindenki által ismert karmester egyik utolsó magyarországi premierje Verdi Aida című operája volt. Az egyik próba végeztével kikísértem a mestert a Hajós utcai kijárathoz, ahol egy kedves fiatal énekesnő várta őt. Lelkesen üdvözölte a mestert és elmondta, hogy szeretne neki Aida szerepére előénekelni, amit a következő évadban fog a Házban énekelni. Gardelli úr megkérdezte, hogy mióta tanulja a szerepet. A csillogó szemű énekesnő azt válaszolta, hogy már három hónapja. Gardelli erre mosolyogva azt mondta neki: abban az évadban, ezt a szerepet vele biztos nem énekli. Visszatérése után, egy év elmúltával szívesen meghallgatja őt, de hozzátette: értse meg, hogy egy Isolda vagy Aida szerepének betanulására egy előénekléshez is legalább egy év tanulásra van szükség. Így búcsúzott a csalódott kolléganőtől. Igaza volt a tapasztalt karmesternek, mind zeneileg, mind technikailag sok idő szükséges a szerepek üzembiztos "beültetésére". Ezt nem lehet kikerülni.
Szerencsés, hogy a jövő évadban lesz az Operaházban az Ariadné Naxosz szigetén, az Arabella, a Bolygó hollandi és a Parsifal, így a vezetésnek köszönhetően a német repertoár megfelelő súlyt kap a Magyar Állami Operaházban is. Sőt, tudomásom szerint egyéb tervek is vannak a repertoár bővítése érdekében.
Ahol Ön szintén dolgozik, tanácsadóként.
Igen, még 2011 szeptemberében keresett meg Ókovács Szilveszter kormánybiztos úr, azóta foglalkozom ott többek közt a nemzetközi ügyekkel. Az első nagy sikerélményünk most tavasszal volt Ománban, a Maszkati Királyi Operaházban, Mozart Szöktetés a szerájból című operájának előadásával. Erre a produkcióra hét operaház versengett, a budapestit választották. Két fiatal magyar énekes, Rácz Rita és Balczó Péter is nagyszerűen énekelt az előadásokon, olyan világsztárok mellett, mint Kurt Rydl, Rainer Trost és Elena Mosuc. A Magyar Állami Operaház zenekara és kórusa szerepelt - nagyszerűen -, és Vashegyi György vezényelt. Ennek lesz majd folytatása is, amiről már megállapodás is született. Jövőre Japánba utazik az Operaház, legalább 15 Traviata előadásra, de szó van már a 2014. évi visszatérésről is. Az Operaház külföldi produkciói mellett a munkám része az is, hogy javaslatot teszek az itt fellépő külföldi vendégművészekre és részt veszek azok szerződéseinek előkészítésében. Ezen kívül feladataim közé tartozik - ezt nagy megtiszteltetésnek érzem - havonta 5-6 előadás megtekintése, amelyekről ún. protokollt írok. Számomra nagyon fontos, és remélem a megbízóim számára is, hogy a kollégákról énektechnikai szempontból is születik értékelés. Korábban Fischer Ádám főzeneigazgató úrnak is rendszeresen készítettem beszámolókat. A szereposztás tervezésében nem veszek részt. Ezeket a Művészeti Titkárság ajánlására a főzeneigazgató úr véglegesíti a kormánybiztos úrral.
A Szöktetés a szerájból Ozminjaként 2003-ban; partnere: Kertesi Ingrid
(fotó: Miskolci Operafesztivál)
Gyakran zsűrizik énekversenyeken is.
Igén, idén is zsűrizek majd Milánóban, jövőre pedig Moszkvában és Madridban.
Mielőtt a Miskolci Operafesztivál igazgatója lett, énekelt; egyik legkiválóbb mélybasszusunk volt. Miért nem énekel már?
December 8-án léptem fel Miskolcon egy jótékonysági koncerten, ami egy Európai Uniós projekt része volt. Jól sikerült, de idő hiányában nem tudtam olyan lelkiismeretesen felkészülni, ahogy szerettem volna. Amikor hónapokig, évekig nem énekel az ember, nem lehet néhány nap alatt igazán jól felkészülni. A közönség hálás volt, de én elégedetlen voltam.
De az én kérdésem éppen arra vonatkozik, hogy miért hagy ki hónapokat, éveket. Nem szeretne-e újra "főállású" énekes lenni?
Sokan mondják, hogy újra énekelnem kellene. Világszerte hiány van az igazi profondo basszusokból. Az ománi fellépésre is egy olyan Szöktetés a szerájból DVD-felvételt küldtünk ki, amin én játszottam Ozmint. Azt hallva is többen kérdezték kint és itthon, hogy miért nem énekelek? Ehhez egy döntés kellene a részemről, de akkor minden egyebet ott kellene hagynom, amit most csinálok. És legalább fél évet gyakorolnom kellene. Ez természetesen egzisztenciális kérdés is.
Elképzelhető, hogy úgy dönt: újraindítja az énekesi karrierjét?
Hiányzik a zene, a színpad. Nincs kizárva...
Csák Balázs
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.