Pass-port Szeged - avagy maga az ördög

A külhoni és anyaországi magyarok egymásról alkotott képét tárja a nézők elé a szegedi MASZK Egyesület és a szabadkai Kosztolányi Dezső Színház (KDSZ) által létrehozott Pass-port Szeged - avagy maga az ördög című előadás, melynek bemutatóját hétfőn tartották a Thealter Fesztiválon.

A Pass-port Szegedről:

Urbán András rendező, a határ menti létet és a kapcsolatokat bemutató Pass-port projekt második előadásának főpróbája előtt elmondta, hogy a darabhoz kérdőívekkel és interjúkkal témákat és élményeket gyűjtő színészeknek Szegeden lényegesen nehezebb dolguk volt, mint az első, szabadkai előadás létrehozásában közreműködő társaiknak.

Csorba Kata, Seres István Pipu, Mezei Kinga és Mészáros Gábor 

A Szegeden és környékén élő fiatalok sokkal inkább nyugat-orientáltak, mint vajdasági kortársaik. A többség közülük úgy tekint a közelükben húzódó magyar-szerb határra, mintha ott a világ véget érne, az érdeklődő keveseknek is csak homályos elképzelései vannak - fogalmazott a művész.
Az emberekben idealizált kép él a vajdasági magyarokról, akik népies, rusztikus környezetben töltik napjaikat, ugyanakkor képesek a jég hátán is boldogulni - mondta Urbán András, hozzátéve, hogy az élet a határ túloldalán nagyon hasonló.
A két országot elválasztó határhoz való viszonyban pedig generációs különbségek figyelhetők meg. A középkorúaknak és az idősebbeknek a mai napig összeszorul a gyomra, ha a határhoz ér, a fiatalabbaknak pedig néha még az útlevél fogalmát is magyarázni kell - közölte a rendező.
A KDSZ-t vezető művész a projekt első, Pass-port Szabadka - avagy a démonok városa című, májusban bemutatott előadás visszhangjáról elmondta: a darabot az észak-bácskai településen és Szegeden kedvezően - a színészek megfogalmazása szerint átszellemült örömmel - fogadta a közönség. Talán ez azért is van így, mert nagyon kevés olyan kezdeményezés van, amely érdemben foglalkozik ezzel a témával.

A Pass-port-trilógiáról:

A Magyarország-Szerbia IPA Határon Átnyúló Együttműködési Program támogatásával 2011-2012-ben egy újabb hosszú távú színházi együttműködés jött létre a szabadkai Kosztolányi Dezső Színház és a MASZK Egyesület között Pass-port címmel. A közös munka során három színházi előadás születik: egy a vajdasági/szerbiai életről és viszonyokról, egy a magyarországiról Szegedre és a régióra fókuszálva; a két produkció keresztmetszeteként pedig létrejön egy harmadik előadás is, amelynek segítségével további értelmezési síkok nyílnak meg.
Az előadásokban a Kosztolányi Dezső Színház színészei mellett a szabadkai Népszínház két szerb színésze, valamint két szegedi színész szerepel, a rendező pedig Urbán András. Az első, Pass-port Szabadka/Subotica - A démonok városa című produkciót májusban a Régi Zsinagógában és a Kosztolányi Dezső Színházban láthatta a közöndég, a második, Pass-port Szeged munkacímű darab premierje a THEALTER fesztiválon lesz, a harmadik előadás ősszel készül majd el.
Az előadások előkészületi fázisában a színészek szociológiai kutatómunkát végeztek, anyagot gyűjtöttek, interjúkat készítettek, arra keresve a választ, hogyan élünk ebben a határmenti térségben és mit gondolunk a határ túloldalán élőkről, az eredményeket-végkövetkeztéseket pedig beépítik a produkciókba.

Az égbolt zár, a kiállítás megnyit - a fesztiválblogger Eső szavaival:

2012.07.24.

01:39

három megnyitó egyben - ezzel kezdődött a 22. thealter.
vagy a XXII., ha jobban tetszik.

bár az első sorban feltüntetett számokat az emberek többsége jobban ki tudja olvasni.

manapság.

megtelt a zsinagóga kertje. alig férfünk el.

sokan voltunk, talán sokkal többen mint tavaly vagy egy évvel ezelőtt.
 tény: a színház, a thealter él.
22-szer vonultat fel jobbnál jobb előadásokat. 
22-szer lakja be a zsinagógát és vonz be magához új meg új tereket: úszóházat (az 50 éves Szabadság), 101 éves bérházat, nem messze a Petőfi és a Nagykörút sarkától.

 az első megnyitót balog józsef tartotta.
 röviden: fesztivál prímszámokban.

hosszan: megismételhetetlen.



 mondta azt is, amit én már pénteken gondoltam.
 pedig esküszöm, nem lopjuk egymás gondolatait.
én arra gondoltam, hogy van ez a befőtt, a fesztivál.
hogy tegyetek el befőttet.
és őrizgessétek jó helyen.
 ez fura befőtt, jól el van magában, némi gondoskodást is igényel, de

tulajdonképpen az év tíz hónapjában nem kell ránézni.
 aztán mégis.

józsika meg azt mondta, hogy az év 51. hetében ő nem is csinál semmit.
abban az egyben igen.
 na jó, ez persze sarkítás, mert bátor színházat nem lehet nulla nap alatt összehozni.
de ezen nem veszünk úgysem össze.

a fesztiválmegnyitó után - remélve, hogy ha már van 22., akkor lesz 44. is, megnyílt a Symposion válogatott kiállítsa.

kultúrtréger. rajzok a zsina falán.






odaragasztva.

 azt mondják, mivel tapétaragasztó, lejön.

 de ha nem, hát az sem baj.






 és aztán a megnyitó harmadik felvonása. egy igazi kultúrcsemege.

generációs tigrisugrás.

ezernyi bársonyfüggöny. ez pacsika lia varrat-kiállítása. a zsinában.






ha valaki azt hinné, hogy ami régi, az ómódi és ósdi is, az nagyot téved.
pár éve a lányom azt mondta, nem jön velem a szinen kispál koncertre, mert vállalhatatlanul viselkedek.
amennyiben ugrálok az ötödik sorban, és végigordítom az egész koncertet.
na jó, szoktam sikítani is.
de ugyan ez a lányom hihetetlenül büszke rám - szerintem -, mert az osztálytársai anyukájai (uff) nem szoktak kispálon sem a harmadik, sem az ötödik sorban csápolni.

őt a lánya fertőzte meg: amit a gyerekek hallgatnak, azt kénytelenek hallgatni az anyák is.
aztán vagy elviselik, vagy megszeretik.

 olyan ez, mintha lia is az ötödik sorban csápolna. de ő ennél sokkal közelebb merészkedett.

megszerette az általam magyarország legjobb szövegírójának tartott lovasi andrás szövegeit.
 textilbe mártotta.
bandi, ha ezt látnád! mindenképpen meg kell nézned.
 szerintem fogalmad sincs róla, hogy kiállítási anyag lettél!

 de erről még bővebben később.

egyedül szeretném végignézni a kiállítást, amikor

nem tapos a lábamra senki és viszont.

de addig is a thealtert kerékpár, kerékpáros és gyerekbarát fesztiválnak nyilvánítom. és sajtóbarátnak is. és önkéntesbarátnak és nézőbarátnak. sőt, közönsgébarátnak. és színházbarátnak.






ha jók lesztek, lesz majd még egy mese is négy sünről!

Forrás: Színház.hu, MTI, thealter.hu