Ahol a színpadra álmodott kép megszületik - A veszprémi műhelyház titkai

Ahogyan az a rendes műhelyekhez illik, nehéz gépzsírszag, festék, a frissen megmunkált fa illata terjeng a veszprémi Petőfi Színház műhelyházában. Egy ajtóval távolabb több ezer díszlet, bútor pontosan kategorizálva, katonás rendben sorakozik az óriási ipari raktárban: az egy méterestől a hat méteres magas elemekig minden úgy rendezve, hogy első pillantásra felmérhető, mi mire alkalmas. Mindez hamarosan megszűnik: az épület augusztus végén új tulajdonos birtokába kerül. A műhelyháznak költöznie kell. Egyelőre nem tudni, hová.

Német F. Berrnadett írása:

A műhelyház puszta létezése is kuriózum ma már, az országban csak elvétve akad néhány színház, amely saját maga gyártja díszleteit, bútorait, javítja jelmezeit, kellékeit. 
A Petőfi Színház műhelyháza egy nagy fuvarozási cég csillogó-villogó épülete mögött bújik meg. Veszprém iparnegyede ez, a Házgyári úton szinte csak üzemek sorakoznak. A műhelyháznak 1997-től ad otthont a raktárépület, amelyet a szállítóvállalat éppen a közelsége miatt szemelt ki: erre bővítik tovább a székházukat.
A műhelyház vezetője, Petrik Péter 1986 óta dolgozik itt, de már gyerekként a készülő díszletek, bútorok között játszott, hiszen édesapja a műhelyház lakatostárának vezetője volt. Azt mondja, ez már a harmadik költözése lesz a raktárral: 1997 előtt a műhelyház a városban, két épületben működött, ami nem volt túl ideális, és amikor az egyiket eladták, akkor jöttek a mai helyszínre. Jól emlékszik az akkor is több ezer darabot számláló bútor és díszletraktár, valamint a műhelyek "összecsomagolására", fuvarozására - hónapokig tartó munka volt.
A lakatosműhelyből nyíló raktárban az ajtóhoz közeli részeken a színház jelenlegi darabjainak díszleteit tartják. Ez Moliére, ez a Régimódi történet, ez a Koldusopera, a Pomádé király, Anna Karenina, a Csókos asszony, az Utazás az éjszakába - nevezi meg sorra a példás rendben összerakott halmokat.

Akár kihajtogatható képeskönyvként is épülhetnek díszletek 
Az egy méterestől a tízméteresig találunk díszletelemeket, fából, fémből, gipszkartonból gyártottat. Petrik Péter azt tartja, az az izgalmas feladat, ami nem szokványos, amin törniük kell a fejüket, hogyan is valósítsák meg. Márpedig ez nem ritkán fordul elő, hiszen a művészek csak skicceket vetnek papírra, vagy nagy vonalakban magyarázzák el, mit is szeretnének a színpadon látni - életre pedig itt, a műhelyházban kel.
Sokszor a szellemi szabadság nem veszi figyelembe a fizika törvényeit. Egy rendező például azt kérte, hogy döntsük meg a Balatont, mert a nézők nem látják... Végül tükrökkel oldottuk meg a feladatot - idézi fel Petrik Péter.
Érdekes munka volt a Pomádé király új ruhája című gyermekopera díszlete, mert nagyon érdekes formákat kellett kialakítani nehéz, súlyos elemekből, vagy korábban a Kis herceg díszletei, amikor kőrengeteget kellett a színpadra varázsolni.

A leglátványosabb, egyben legnagyobb kreativitást igénylő munka a Bunda című darab díszletének megalkotása volt, amire Petrik Péter még gyerekkorából emlékszik: a parasztházban és bírósági tárgyalóteremben játszódó történet helyszínváltozásait a rendező a kihajtható képeskönyvek elvén képzelte el. Egy alapemelvény alatt kialakították az egyik helyszínt, felett a másikat, és amikor váltottak, a bútorok, díszletek "összecsukódtak", a másik helyszín pedig kiemelkedett.
A Rock Odisszea című, három helyszínes színpadképét viszont már Petrik Péter és csapata készítette még az előző műhelyházban.
- A legtrükkösebbek a kellékek - jegyzi meg Petrik Péter -, mint a színházi fegyverek, vagy készítettünk egy felrobbantható tévét, amely darabjaira esett szét.
A díszletek sorsa egy idő után a bontás, a használható darabokat kinyerik belőlük és újra felhasználják. A raktárban kerékpárok és egy motor is áll. A régi Csepel motorkerékpárhoz egy oldalkocsit szerkesztettek a lakatosok, és mert benzines jármű nem pöföghet a színpadon, elektromos meghajtásúra szerelték át.
Amint a díszletek mellett elhaladunk és leülünk egy barokk stílusú, kárpitos kanapéra, fejünk felett egy hatalmas báli csillárral, tökéletes rálátás nyílik a hosszú fém polcrendszerre, amely az 1500 darabos bútorkészletet tartalmazza. Nem rejti, hiszen a nyitott, számokkal ellátott polcokon szintén katonás rendben sorakoznak a bútorok, úgyhogy akinek kell valami, elég, ha elsétál a sorok között, kihúzza azt a rekeszt, amelyik felkeltette az érdeklődését. Gurulós lépcső tartozik hozzá, így a legmagasabb polcon lévő darabot is könnyen el lehet érni. A polcrendszert még az egykori házgyár alakította ki a raktárban, a műhelyház a Bakonyművektől örökölte az épülettel együtt. A polcrendszernek 12 és fél méterszer 48 méter az alapterülete, s ez négy szinten ismétlődik.

Minden bútornak van egy leltári és egy polcszáma. Petrik Péter több hónapos munkával alakította ki a katalógust, amely az említett számokon túl fotót is tartalmaz. Az adatokat digitalizálni is lehetne, de a műhelyház vezetője szerint ez nem megoldás, hiszen a díszlettervező, rendező szereti megfogni, kipróbálni is az egyes darabokat.

Ha innen megyünk, az egész katalógus rendszer, a besorolás borul. Ez volt számunkra az optimális helyszín: megvan a szükséges belmagasság, a raktározáshoz szükséges nagy tér, és egy épületben vannak a műhelyek és a raktárak, tehát bármire szükségünk van, nem kell teherautóba ülni, szállítani, hanem csak átmegyünk a másik helyiségbe - sóhajt a műhelyház-vezető.
A bútorok között vannak veterán darabok is, a legrégebbi például ötven éve készült. A legtöbb darab átlagos felhasználásra készült, a műhelyházban alakították át színházi célokra. Sokat itt gyártanak, és sok felett már eljárt az idő, de a régi, antik darabokat ameddig lehet, toldozzák, foltozzák, mert megvenni drága, korhűt csinálni bonyolult és költséges.
A veszprémi színház más színházaknak is dolgozik, és külföldi megrendeléseik is vannak. Finnországba például egy olyan díszletet készítettek, amely egy fényképezőgép blendéjét formázta, nyitották, csukták a három méter átmérőjű, könnyű fémből megalkotott díszlet.
Az önkormányzat és a színház közösen keresi a megoldást
Visszatérünk a műhelyekhez: lakatos tár, asztalos tár, műterem, varrószoba és cipészet is tiszta, rendes, bár éppen nem dolgozik senki, mivel a munkarend teljesen a színház igényei szerint alakul. A két lakatos, két festő, két asztalos, a kárpitos, a cipész akkor dolgozik, amikor szükség van rá.
A város önkormányzata keresi a színház munkatársaival az alternatívát, és úgy tűnik, hogy lesz megoldás a költözés problémájára. A vevővel történt szóbeli megállapodásuk szerint a műhelyház műhelyei az év végig - esetleg azon túl is - maradhatnak a mostani helyükön, de a raktárnak addig mennie kell. 
Az épületet több mint százmillió forintért adtuk el, de az egyes számú motivációnk nem az volt, hogy az innen befolyó összeg a város költségvetését erősítse, hanem sokkal inkább az, hogy egy helyi vállalkozó, aki gyarapodik, bővíteni szeretné a telephelyét, munkahelyeket teremt, megkapja ehhez a lehetőséget. A cég, ha nem kapja meg ezt az épületet, más településre ment volna. Fontos volt megtartanunk ezt a vállalatot, ami helyi adó fizetője a városnak - indokolta a döntést Porga Gyula, Veszprém polgármestere.
- Be kell látni, hogy ha egy dolog ésszerű és gazdaságos; ha a fenntartó önkormányzat biztosítja a folyamatos működést, és talán még egy jobb megoldást is ki tudunk találni, akkor bele kell vágnunk. A fenntartónak nincs is más lehetősége, hiszen a Petőfi Színház jelentős állami támogatásban részesül, vagyis nemcsak egy városnak, hanem egy országnak, egy nemzetnek az intézménye, zavartalan működését tehát garantálni kell - fejti ki álláspontját Oberfrank Pál. 
A teátrum igazgatója elismeri, a műhelyházban sajátos munka folyik, különleges képességekkel bíró szakemberek dolgoznak ott. A közvetlen kapcsolat velük szakmailag indokolt és gazdaságosabb is, mintha megbízást adnának egy külső cégnek díszletkészítésre, ugyanakkor a műhelyház fennmaradása munkahelyeket tart meg - teszi hozzá. Megjegyezi: a veszprémi műhelyház más színházaknak, külföldre is dolgozik, utóbbiban egyre több lehetőség tárul fel.