'Tízmillió színész országa lettünk' - A Thealterről jelentik

Fiatalok mutatkoztak be a 22. Thealteren: a szentesi Horváth Mihály Gimnázium drámai tagozatos diákjai, akik már évek óta visszatérő vendégei a fesztiválnak, és a Kaposvári Egyetem diákjaiból alakult k2 azt a csöndet formáció. A Fesztiválblogger jelenti. 

Utcaszínház is vár a Thealteren:

A szentesi Horváth Mihály Gimnázium drámai tagozatos diákjai tanáraik segítségével a szegedi THEALTER nemzetközi színházi találkozóra már hét év óta mindig friss utcai előadással állnak elő, amellyel a fesztivál ideje alatt délutánonként öt órától, a sétálóutcán, naponta találkozhatnak a járókelők. Most is az övék az utca és a Határvadász című produkciójuké.

Az előadás rendező-tanárával, Szumik Zoltánnal és az egyik diák-színésszel, Mészáros Kittivel beszélgetett a Szeged24.

Már a tavalyi előadásuk is a határmentiség kérdését boncolgatta. Ez a mostani produkció konkrét folytatása annak?

Szumik Zoltán: Talán folytatás, de ezt a témát most kivételesen a fesztivál szervezői jelölték ki nekünk.

És milyen szempontok alapján dolgozták fel a határ témát?

Szumik Zoltán: Földrajzi értelemben, az emberi kapcsolatokat tekintve és az egyén saját határai feszegetésének szempontjából. A diákoktól nagyon sokszínű válaszok érkeztek arra a kérdésre, hogy mi történik, ha egy ember kiszakad a közösségéből és hogyan tud utána élni. Sokféleképpen gondolkodnak erről.

Nekünk negyveneseknek többnyire a határról az jut először eszünbe, amire a darab címe is utal: a vasfüggöny, a félelem a vámnál, a szabadság hiánya. El is hangzik az előadásotokban a mi generációnknak két ezzel kapcsolatos emblematikus dala Hobótól. De nektek húsz éveseknek mit jelent a határ?

Mészáros Kitti: Sokat beszélgettünk erről, és nagyon sok síkra volt helyezhető a határ fogalma, amely az én korosztályomban is erősen megjelenik, mint a határok feszegetésének problémája. Sok fiatal úgy érzi, ha átlépi a saját határait, azzal érkezik az életbe, és persze azt is jelenti, hogyan befolyásol bennünket a hatalom, a politika, a szüleink: minden, ami felettünk áll.

És mi van a szó szerinti határral? Sok fiataltól hallom azt, hogy külföldön képzeli el a jövőjét.

Mészáros Kitti: Sokan gondolják így, de ami engem illet, én itt otthon érzem magam, és ha külföldre megyek, mindig honvágyam van. Én foggal-körömmel szeretném itt megtalálni a szerencsémet, nem akarok huzamosabb ideig más országban élni.
Mennyire veszitek komolyan a szegedi fesztivált?

Mészáros Kitti: Ez egy különös élmény Szentesről nézve, mert van egy sajátos hangulata. Én nagyon szeretem. Szegedet is és fordítva: a Thealter miatt is szeretem Szegedet.

A Fesztiválblogger azaz Eső jelenti:

siker és örök élet garantált

hogyan lehetsz híres?

1. vegyél színházjegyet

2. menj el színházba

3. hagyd bekapcsolva a telefonod

4. állítsd be a legdurvább, legidegtépőbb csengést

5. kérd meg egy barátodat, hogy az előadás kezdete után 10 perccel hívjon fel, és csörgessen sokáig.

6. kutass nagggyon sokáig a táskádban, amíg meg nem bizonyosodsz afelől, hogy nem csak a körülötted ülők, de a hátsós és első sorokban ülőkön kívül a színészek is hallják

7. mosolyogva vedd fel, és köszönj be jó hangosan: Szervusz, nem, nem zavarsz, dehogy, színházban vagyok!

8. majd ennél a pontnál, amikor már kivívtad mindenki ellenszenvét, szétkúrtad az előadást, megsértetted a színészeket, állj fel, nyújtsd a telefonodat a színpad felé és kiálts oda az író-színész-rendezőnek: Bécikém, téged keresnek!

a siker garantált.
ahogyan az örök élet is.

tízmillió színész országa lettünk  avagy

k2 azt a csöndet -a bátrak színháza

(színészek: Sodró Eliza, Pallagi Melitta, Horváth Szabolcs, Rózsa Krisztián
rendezők: Fábián Péter, Benkó Bence)

kedves andrea,

annyi hosszú év után azért jelentkezem és zavarlak levelemmel, hogy tudassam veled, itthon velünk minden rendben van, és egyáltalán nem igazak a híresztelések, hogy a kormány elfoglalta a sajtót, hogy a színházi világot és a kultúrát üldöznék itthon.

tudom, hogy annyi év után furcsa ez neked, főleg, hogy te már amerikában élsz, megkaptad az állampolgárságot is a férjed révén, és azt hiszed, hogy minekünk, itthon maradtaknak a sorsa balsors. ami régen tép.

mert hallottam, hogy anyukád újságolta az én anyukámnak, hogy mennyire sajnálsz minket, meg ami itt van, de nagy tévedésben vagy, ha azt gondolod, hogy kádári vagy akár rákosi időket élünk újra, ez nagyon nagy tévedés.

tudom, mert már a gimnáziumban is olyan voltál, hogy szerettél a megalapozatlan pletykákra meg a szóbeszédre andi, vagyis adni, de hát te mindig olyan kis meggondolatlan voltál, ezért gondoltam, hogy több mint húsz év után írok neked, hogy beszámoljak arról, itthon minden rendben, soha nem voltunk még boldogabbak.

pártunk és kormányunk gondoskodik arról, hogy jól érezzük magunkat, a béreket emelték, sőt, többszörösen is, a televízióban és rádióban folyamatosan tájékoztatnak bennünket az ország helyzetéről, világosan és pontosan, néha még lassan is beszélnek egy kicsit, hogy mindenki megértse. munkahelyeket teremtenek, holnaptól már mindenkinek lesz munkája, és képzeld, mindenki meg fog tudni végre bérből és fizetésből élni!

és van még tovább: jelenlegi pártunk és kormányunk sorra hozza helyre a múlt hibáit, de az nem igaz, hogy visszamenőlegesen módosítanak törvényt, ez csak aljas kapitalista rágalom, tudom, hogy van ilyen mendemonda a végkielégítések visszafizettetéséről, de ez nem igaz, hanem a valódi valóság az, hogy akik régen nagy végkielégítést vettek fel, önként keresték meg a pénzügyminisztert, és önként fizetik vissza azokat a nagy összegeket, mert tudják, hogy nyakunkon az ájemef és el akar tiporni.

Sodró Eliza és Pallagi Melitta

és írok a színházi világról is, mert tudom, hogy neked nagy fájdalom, hogy itthon nem lehettél színésznő, nevi jorkban meg csak eltartott feleség lehetsz egy orvos férj mellett, tudom, hogy ez neked nagyon borzasztó, nem is tudom, hogy mivel töltöd ki a napjaidat, de majd úgyis írsz erről, szóval az a lényeg, hogy itthon a színházi világ minden eddiginél jelentősebb támogatást kap, még az alternatívok is, akiket messze eddig egyik kormány sem támogatott ilyen bőkezűen, mint a miénk, és nem igaz, hogy  a színházak élére kormánypárti igazgatókat neveznek ki, akik szétzüllesztik a színházakat, a magyar vidéki és fővárosi színházak élén csakis szakmailag megalapozott vezetőket neveztek ki, kérdezz meg bárkit itthon, bárki ezt megmondhatja.

és tudom, hogy neked szívfájdalom, hogy nem lettél színész, ezért nem is tudom, hogy el merjem-e mondani neked, de a tízmillió színész országa lettünk, az országban már 27 állami színészképző működik, és egyre másra burjánzanak el a további színészképzők, mert hiszen tudjuk, hogy színház az egész világ, és ebbe beletartozik magyarország is.

örömmel tudatom tehát, hogy ma vehettem át a diplomámat schlingloff botond színisulijában, egyszerűen el sem hiszem, hogy államilag elismert színész vagyok mától, sőt, a diploma szerint egyenesen színművész!

ez a képzés egyszerűen fantasztikus és nagyon magas színvonalú, a diplomát csupán négyen nem kapták meg, ők nem emberileg, hanem szakmailag, de sértődés nem volt. A folytatást itt olvashatja.

Andaxínház : Beavatkozások

szabad tánc: Góbi Rita, Vass Imre, 
koncepció-koreográfia-rendezés: Zsalakovics Anikó

"A virág okjogán kicsi Amit a csillagok alatt
Szórtam szét Ujjaim végén megmaradt Illatod
S remegve féltem a lassú tűnését." (Clément Lepidis)

További fotókat az előadásról itt tekinthet meg.

A Criticai lapok a Thealterről jelentkezik:

Megértem lassan az idei Thealter-plakát  (egyik) igazságát: ennyi kerékpárost én még Magyarországon sehol nem láttam, mint itt, Szegeden. Tanulom a közlekedést, biciklik elől ugrálás helyett igyekszem tiszteletben tartani a járdára felfestett jeleket. A helybeliek színházba is így járnak, előadások előtt résnyi hely sem marad a Régi Zsinagóga kerítése mellett az odaparkolt bicikliktől. Ami a plakáton szereplő halakat illeti, ha folytatódik ez a nyári monszun, lassan kijjebb merészkedhetnek a Tiszából. Turbuly Lilla írását itt olvashatják.

Forrás: Thealter, Szeged24