A Pécsi Nyári Színház és a Pécsi Nemzeti Színház közös produkciója, a Black Comedy augusztus 2-től hat alkalommal kerül színpadra Szikora János rendezésében.
Ajánló:
Peter Shaffer, az Amadeus és az Equus szerzője 1965-ben írta Black Comedy című bohózatát. Brindsley – fiatal szobrász „az emberélet útjának felén” – áramkimaradás miatt egy sötétlő lakásban reked. Várt és nem várt vendégei a sötétben egyre inkább úgy kezdenek viselkedni, mintha tébolydából szabadultak volna...
A hatvanas években a rock and roll hódítása, a Beatles csillogása mellett a kor színházművészete is csúcson van Angliában. Nagymértékben köszönhetően Peter Shaffer munkásságának. A hazájában sikeres drámaírónak a Black Comedy (1965) hozza meg a világhírt. Méltán, hisz váratlan fordulatok, tragikomikus, groteszk helyzetek építik fel a darabot, mely egy rövidzárlat okozta áramszünet alatt játszódik egy szobrász műtermében.
A fiatal művész, Brindsley Miller vendégségbe várja menyasszonyának katonatiszt édesapját, és ugyanezen az estén szeretné bemutatni alkotásait egy milliomos német műgyűjtőnek is. A jeles alkalomhoz azonban túlzottan szegényesnek találja lakásának berendezését, ezért minden külön értesítés nélkül kölcsönveszi vidéken pihenő barátjának egyes bútorait. S talán kezelhető lenne a kérlelhetetlen és feddhetetlen apa, a váratlanul betoppanó szomszéd és a titokban kölcsönvett bútorok hirtelen hazaérkező tulajdonosa, sőt, talán még Brindsley meglepetésszerűen felbukkanó volt szeretője is, ha nem lépne közbe a Londoni Elektromos Művek által kiküldött furcsa szerelő, a német akcentussal beszélő Schuppanzigh....
A Black Comedy-t Szikora János rendezésében, Vidákovics Szláven, Kulcsár Viktória és Hegyi Barbara főszereplésével a pécsi Káptalan utcai szabadtéri színpadon hat alkalommal mutatják be augusztus 2-től.
"A főzést nem kell túl komolyan venni: legyen benne játék és nagyvonalúság!" - Hegyi Barbara Pécsett
A Vígszínház művésznője ezekben a hetekben Pécsett próbál, augusztus elején őjátssza a Black comedy egyik szerepét a Pécsi Nyári Színház és a Pécsi Nemzeti Színház közös produkciójában. Ebédszünetben találkozunk, ínycsiklandó zöldsalátáját fogyasztja épp, s bármily szívesen kínálja is kollégáinak, azok erősen tartózkodók. Végül Rázga Miklós színidirektor menti meg teátristáinak becsületét, s elfogad egy villáravalót.
- Nem őrület? Úgy kell rájuk tukmálnom egy falatot! Vajon mitől félnek? Hogy a rukkolalevél megharapja őket? Igaz, csípős egy picit, de nagyon finom, főleg azzal a fokhagymás-borsos spanyol kolbásszal, amiből pár szeletet belekarikáztam - morfondíroz a színésznő, miközben az öltözőjébe menekülünk a hőség elől. Az utóbbi tíz-tizenöt évben tapasztalható egy általános nyitás, hisz bekerült a köztudatba például a szójaszósz, a balzsamecet és az olívaolaj, sokan fogyasztanak tofut, s használnak magokat, fűszerként bazsalikomot, oreganót. De még mindig túlságosan ragaszkodunk megszokott ízeinkhez, pedig a bezártság, a beszűkülés a gasztronómiában sem jó. Én nagyon hálás vagyok,ha valaki megkóstolja a főztömet. Aztán majd eldönti, hogy ínyére való-e vagy sem, de legalább nem fosztja meg magát a lehetőségtől. (...)
- Igaz, hogy a férfiakhoz a gyomrukon át vezet az út?
- Nemcsak hozzájuk, hanem a nőkhöz is. Mindenki szeret finomat enni, s egy kis odafigyeléssel még a fogyókúrázónak is adhatunk olyan fogást, amivel megfogható... Szerintem a közös evés, vagy főzés az egyik legjobb hódítási praktika. Nagy mutatvány, ha az ember elő tud állni valamivel, s mozi után nem kell beülni valahová, hanem a magunkét fogyaszthatjuk el. Tizenéves koromban tréfálkozott is velem a családom, ha egy udvarlóm idejekorán lelépett. Azt mondták: biztosan nem ízlett neki a kávéhab málnával. Sebaj. Mint tudjuk,ízlések és pofonok különbözőek. A folytatást itt olvashatják.
Forrás: Színház.hu, Pécs Ma