A Bánkitó Fesztivál utolsó napja az oktatáspolitikával foglalkozó, workshop alapú előadással zárta a színházi programot. Augusto Boal Fórum Színházának aktív részvételre bíztató formáját használta fel Szabó Veronika a közösségi párbeszéd megteremtéséhez.
Az alkotók ajánlója a Törvényhozói színházhoz:
Lehetséges-e a színház és játék nyelvén törvényeket megérteni és módosítani? Mi a te belső törvényed és mik a cselekvésed jogi korlátai? Mi kell a társadalmi változáshoz? Előadásunk a fórumszínház módszertanára épül, azaz közösen gondolkodunk a workshop résztvevőivel a fesztivál ideje alatt, mi az, ami foglalkoztat minket az oktatásból és mi az, amiről másokkal is közösen szeretnénk gondolkodni, játszani egy interaktív színházi előadás létrehozásával. Előadásunk egyszerre színház és társadalmi fórum, egy olyan játéktér, ahol játszónak és nézőnek egyaránt lehetősége nyílik közös tudásokról, problémákról egyeztetni és a cselekvésen keresztül kipróbálni és megérteni azt, mik azok a lehetőségek és korlátok, amik körbevesznek minket az oktatás területén és mit kell ahhoz tennünk, hogy ez változzon.
Augusto Boal Fórum Színháza
A Theatre of the Oppressed (1979) című, színház-esztétikai nézeteit összefoglaló könyvében Boal ismerteti a Fórum Színház kialakulásának történetét.
1973-ban a perui kormány meghívására Boal részt vett az analfabetizmus megszüntetésére irányuló nemzeti programban, amikor is a 14 millió lakosú Peruban mintegy 4 millió felnőtt művészeti oktatóprogramok segítségével tanult anyanyelvén, valamint spanyolul írni-olvasni. Boal szerepe az volt, hogy megtervezte és lebonyolította azokat a kísérleteket, melyeknek során a színház kifejezőeszközeivel ismerkedtek olyan emberek, akik azelőtt soha semmilyen formában nem találkoztak színházzal.
Koncepciójának kiindulópontját úgy fogalmazta meg, hogy a színház olyan nyelv, mely alkalmas arra, hogy bárki használja, akár van művészi tehetsége, akár nincs (Boal, 1979, 121). Az volt a szándéka, hogy a programban részt vevő egyszerű embereknek megtanítsa a színház nyelvét, azért hogy azok képesek legyenek - a beszéden kívül - drámai cselekvéssel is kifejezni magukat. Ennek a tanulási folyamatnak fő célkitűzése, hogy a nézők a színházi előadás passzív befogadása helyett váljanak a drámai cselekményt aktívan befolyásoló, megváltoztató úgynevezett játszó-nézőkké (spect-actors: Boal szójátéka, a spectator/néző és az actor/színész szavak összevonásával), vagyis a közönség cselekvő résztvevője legyen a színházi eseménynek.
Boal meggyőződése, hogy ha valaki egy fiktív színpadi történet főszereplőjeként megpróbálja megváltoztatni kilátástalannak tűnő helyzetét, és ez a kísérlet a darab képzeletbeli világában sikerül, akkor az átélt élmény cselekvési mintát ad a nézőknek, és elősegíti, hogy a valóságban is kézbe vegyék sorsuk irányítását. Úgy fogalmaz, hogy a játszó-nézők színpadi akcióit valóságos cselekvéseik főpróbájaként lehet felfogni.
Ahhoz, hogy nézőből résztvevővé válhasson, a játszó-nézőnek meg kellett tanulnia a színház nyelvét, el kellett sajátítania a színház kifejezőeszközeit. Boal kidolgozott egy, a nézők aktív részvételére épülő színházi foglalkozássorozatot, melynek első fázisa egy testtudatot és mozgáskészséget fejlesztő játékos tréning volt. Ezt követte az állókép-színház technika, melyben a résztvevők gondolataikat emberi testekkel létrehozott állóképekkel jelenítették meg. A következő fázisban a résztvevőket bevonták a drámaírásba: a nézők ötletei és szóbeli utasításai alapján a színészek improvizációs módszerrel hoztak létre színdarabokat. Ez az úgynevezett szimultán dramaturgia, melyben a nézők által felvetett problémára színészek és nézők együttesen kerestek megoldást. A negyedik fázisban (ez tekinthető a Fórum Színház ősének) a nézők saját problémáikról meséltek igaz történeteket, ezeket a színészek eljátszották egy lehetséges megoldással, majd újrajátszották a jeleneteket, és kipróbálták a nézők különféle megoldási javaslatait.
A Fórum Színház
Boal a munkásságának kezdete óta állandóan változtatja, csiszolja színházi módszereit. A klasszikussá vált Fórum Színház amelynek tapasztalatait Boal a Games for Actors and Non-Actors (1992) című könyvében foglalja össze a következő formában és szabályok szerint terjedt el a világban.
A színészek (nem feltétlenül hivatásos színészek, Boal sokszor erre a konkrét feladatra felkészített pedagógusokkal, népművelőkkel vagy szociális munkásokkal dolgozik) bemutatnak egy improvizációs módszerrel közösen létrehozott színdarabot, ez az anti-modell. A darab meghatározott, nem túl nagy létszámú közönség számára készül, és olyan problémáról szól, melyről az alkotók tudják, hogy közelről érinti leendő nézőiket. A darab központi figurája, a főhős vagy protagonista nyomasztó helyzetbe kerül, amit egy másik szereplő, az elnyomó (oppressor) agresszív viselkedése okoz. A főhős megoldhatatlan problémája válsághoz vezet, ezzel végződik a bemutatott darab. A program ezt követő, úgynevezett Fórum részében a Joker, a program műsorvezetője, aki a társulat és a közönség közötti összekötő kapocs szerepét tölti be, ismerteti a játékszabályokat és megkéri a nézőket, hogy segítsenek megoldani a főhős problémáját. Amikor a társulat újra eljátssza a darabot, a nézők közül bárki bármelyik pillanatban megállíthatja az előadást Stop! felkiáltással, és a főhős szerepébe lépve eljátszhatja saját ötletét, kipróbálhatja elgondolását a főhős helyzetének javítására. A játszó-néző beavatkozásával módosíthatja a főhős viselkedését, cselekedeteit és szavait, és ennek megfelelően változik a darab cselekményének menete. A főhős szándékát, motivációját, valamint a szituáció adott körülményeit azonban (hol, mikor, kik, milyen viszonyban és milyen körülmények között) nem lehet megváltoztatni! A többi szereplő feladata, hogy úgy alkalmazkodjanak az új változathoz, úgy improvizáljanak, hogy egyúttal következetesek maradjanak figurájuk jelleméhez, és továbbra is próbálják megvalósítani a figura eredeti szándékát. Egy-egy kérdéses helyzetet vagy jelenetet több játszó-néző is kipróbálhat, és a játékot vezető Joker a közönség véleményének figyelembevételével dönti el, hogy melyik új változat javított a főhős helyzetén, és melyik vezet a probléma megoldásához. Ha több jó megoldási javaslat érkezik, a Joker választja ki a dramaturgiailag legmegfelelőbbet, és a játék ebben az irányban halad tovább. A játszó-nézők csak a protagonista szerepét vehetik át, a többi szereplő helyett nem léphetnek be játszani.
Magyarországon lényegében ismeretlen a Fórum Színház, bár a drámapedagógia ezt az elnevezést használja, amikor egy kérdést több szempontból vizsgálunk dramatikus módszerrel. (A technika különböző meghatározásait és leírását lásd: Neelands, 1990; 1997; Kitson és Spiby, 1997.) A leglényegesebb eltérés a drámás konvenció és Boal elképzelései között az, hogy Boal Fórum Színházában egy teljes színházi előadás újrajátszásakor lép be a közönség a főszereplő helyett.
Forrás: forumszinhaz.blog.hu