Nikosz Kazantzakisz világhírű regényének, a Zorbász, a görögnek, illetve az abból készült film hősének története táncjáték formájában elevenedik meg csütörtökön és vasárnap este a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon. Keveházi Gábor koreográfiájában Zorbát, a címszereplőt Solti Csaba alakítja.
"Ahogy eredetileg elképzeltem"
"Először kerül úgy színpadra a balett, ahogy eredetileg elképzeltem: szimfonikus zenekarral, hatalmas kórussal, tehát élő zenével és énekes szólistával: Mikisz Theodorakisz dallamait Wiedemann Bernadett énekli" - mondta Keveházi Gábor az MTI-nek. Hozzátette: a Budafoki Dohnányi Zenekar mellett a Sirtos együttes működik közre Werner Gábor vezényletével az előadásban, több mint 300 zenész és táncos dolgozik a hatásért.
Keveházi Gábor 1997-ben készítette el koreográfiáját Theodorakisz zenéjére. A regény és az Anthony Quinn főszereplésével készült filmklasszikus mondanivalóját a táncjáték is megőrizte, a koreográfus a darabon lényegében nem változatott. "Zorbász megtanított arra, hogy szeressem az életet és ne féljek a haláltól" - fogalmazott.
Kitért arra, hogy ha új szereplő állt be az előadásba a Magyar Állami Operaházban, akkor mindig annak testére-lelkére igazította a koreográfiát. Mint mondta, most is így tett, és úgy látja, Végh Krisztina Bubulina, Popova Aleszja pedig az Özvegy szerepébe tökéletesen beleérett. Az angolt Cserta József táncolja, közreműködik a Magyar Nemzeti Balett tánckara.
Keveházi Gábor nincs jelen a főpróbán, az utolsó simításokat Fajth Blanka koreográfus asszisztens végezte, mert Keveházi a rangos, 25. Várnai Nemzetközi Balettverseny Jurij Grigorovics által vezetett zsűrijében dolgozott. (A Magyar Nemzeti Balett volt igazgatója ezen a versenyen nyert 1972-ben és 1974-ben.) A július 15. óta tartó és 30-án záruló verseny döntőjében a magyar képzés jó hírét igazolva döntőbe került a jövőre diplomázó Rónai András József.
Keveházi Gábor a darabról
Keveházi Gábor: Ez egy olyan futó darab, amit a táncosok szinte maguktól is tudnak. Természetesen azért lesznek próbák, melyeket a produkció balettmestere Fajth Blanka vezet, mert én akkor már nem leszek itthon. Mindent átbeszéltem az est karmesterével, a világítás és a színpadkép is készen van. Több új főszereplő mutatkozik be az előadásban, Popova Aleszja először fogja táncolni az Özvegyet, aminek nagyon örülök, mert ő most érett meg szerepre. Végh Krisztina áll be Bubulinának, Zorbát Solti Csaba táncolja, hiszen már sokan kiöregedtünk a szerepből. Nekem ez volt a színpadi búcsúm, de Szakály György is nagyszerű Zorba volt, ahogyan ifj. Nagy Zoltán is, aki elment közülünk egy másik szférába táncolni.
Milyen tanácsot adna a mai pályakezdő táncosoknak?
Keveházi Gábor: Viharok nélkül nem működik az élet. A művészet pedig mindig viharos volt és lesz. A táncosi lét nagyon rövid, most ki kell várni kicsit, hogy jobb legyen. Én örök optimista vagyok, talán pont ezért koreografáltam a Zorbát, ami arról szól, hogy bármi történhet veled az életben, neked pozitív szemlélettel kell továbblépned. A művészet örök, a balettművészet is, aki ezt tagadja, nincs igaza. A hattyúk tava olyan, mint egy Leonardo kép, örökre fennmarad. A Kultúra.hu teljes cikke ide kattintva olvasható!
Solti Csaba a Zorbáról
Zorba egy görög munkásember, életigenlő, jókedélyű figura. Nyitott a világra, hiszen ő az, aki segítségére van az angol írónak, aki bányát örökölt Kréta szigetén. Ön szerint mik a legnagyobb értékei ennek a figurának?
Solti Csaba: A magyar nézőknek igen tanulságos lehet ennek a férfinak a története. Mi hajlamosak vagyunk búslakodni, és mindenki a maga érvényesülését tartja szem előtt. A görög mentalitás számomra más képet mutat, szeretnek lassan, lépésről-lépésre haladni előre, de közben jól érezni magukat. Mint ahogy az a Zorba történetében látható, mindig előre tekintenek, még úgy is, hogy állandó problémákkal, sőt tragédiákkal kell szembesülniük. Az előadás végén nemcsak a bánya, hanem minden összeomlik. Nem marad se örökség, se szerelem, mindennek ellenére érezzük jól magunkat, és legalább táncoljuk el a boldogságot: a sirtakit. (...)
- Az 1964-ben készült Zorba, a görög című filmnek és a balett koreográfiának is a végkifejlete a sirtaki, az Angol megtanul táncolni.
SCS: A koreográfia e téren egy feloldhatatlannak tűnő ellentmondást rejt magában. Balettelőadást látunk, ahol egy ember, az Angol figuráját játszó művész egész estén át táncolt a színpadon, de nekünk azt kell elhitetni a nézőkkel, hogy ő csak a végén tanul meg táncolni. Ezt az ellentmondást talán csak az enyhítheti, ha megértjük, hogy a balett és a sirtaki mint tánc, két merőben más műfaj. Itt nem csak az eltérő mozgáskombinációkra gondolok. A balett egy annyira kötött, tökéletes metodikájú, kiforrott táncműfaj, hogy a baletthoz képest minden más táncfajtát élvezetesebb táncolni. A sirtaki viszont egy lassan építkező, egyre fokozódó, közösségi örömtánc. Amíg a balett, - mivel egy színpadra született táncforma - szépségével elsősorban nem a táncosnak, hanem a nézőknek jelent gyönyörűséget, addig a sirtakit a maga gyönyörűségére táncolja az ember. Ezt a felszabadultságot kell megértenie, megéreznie az Angolnak az előadás végén. A teljes interjú ide kattintva olvasható!
Forrás: MTI, Kultura.hu, Fidelio
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.