"Minden kikerekedett" - Palya Bea a Völgyből jelenti

Olyan nincs, hogy nem árad belőle valami féktelen vibrálás, valami pimasz életöröm. Palya Bea várandósan is egyszerre viháncoló, mezítlábas kamaszlány és mágnesként mindenkit maga köré vonzó nő; hát persze, hogy amint megjelent, az idei Völgy-megnyitón is ő volt a főszereplő. Most először új lemeze is készült Kapolcsra, és miközben kislányát várja, még végigháziasszonykodja a Völgyet is csípőből.

- Mindenki a szépen gömbölyödő pocakodat fürkészte a megnyitón. Hol, hogyan tudtad meg, hogy anya leszel?

- Mexikóban voltam egy kis faluban, Zipolitén. Hajnal volt, csónakkal indultunk volna delfint, bálnát nézni. A gyerekem apja álmosan kijött mellém a házból, terhességi teszt volt nálam, épp csak az eredményre vártunk: két csíkot mutatott ... Megláttuk, és csak öleltük, öleltük egymást. Egy óra múlva már rengeteg delfin úszott körülöttem, és én hang nélkül mondtam el nekik is, hogy kisbabám lesz.

- A közönség, a barátok vibráló, a külvilágra mindig nyitott energiabombának ismernek. Változott benned a várandósság hatására valami?

-Nehéz volt eleinte; folyamatos rosszullét, hányás, fogyás, gyengeség gyötört. Saját öreganyámként bámultam fáradtan magam elé, próbáltam felfogni, mi van. Visszatekintve látom már, volt értelme ennek is. Nemcsak a kilók váltak le rólam, hanem rengeteg olyan lelki minta is, amit már nem akartam továbbvinni. És ez szomorúsággal járt, még akkor is, ha olyan részeimet kellett elengednem, amiket nem annyira szerettem. Például azt az igényt, hogy folyton megmentsek másokat, hogy mindenkinek tetszek, megfeleljek. Vagy azt, hogy csak küzdéssel érhetem el azt, amit szeretnék. Mintha minden elkezdett volna meglágyulni, felpuhulni, kerekedni, csakúgy, mint a női test izmai és szövetei, amikor a test új életet hord magában. Kevesebb a feszültségre való belső igényem. Most azt élem meg, hogy a belső átalakulás kívül is új kapukat nyit, és valahogy már most minden sokkal kerekebb, mint előtte, pedig még nem is fogom a kisbabám lábujjait a kezemben.

- És mi a helyzet az énekléssel, az alkotással, az ezer más dologgal, amit eddig egyszerre csináltál?

- A kisbabám minden eddigi dolgomnál fontosabb. Harminchat éves koromban leszek anya. Az eddigi életem is kerek és életteli, nem érzem, hogy valami űr betöltésére szülnék gyereket. Azt vettem viszont észre, hogy az alkotásban is sokkal simábban mennek a dolgok. Most az a kihívás, hogy az eddigi „szüléseimet", a lemezeket, dalokat, koncerteket, könyveket, írásokat a kislányomhoz képest is elhelyezzem az életemben. Mert ő még több életet, izgalmat és örömet fog hozni. De a rendszer nagyon jól működik, a babám még nem jelezte, hogy nem tetszenek neki a dalaim. Sőt, szerintem imádja, amikor dobolok mellette! Na meg inspirál is. A negyedik hónaptól hiperaktív üzemmódra kapcsoltam, koncerteztem rengeteget, megcsináltam az Ezeregy szefárd éjszaka című lemezt, naplót vezetek és most dolgozom az altatós könyvön-lemezen. Ez utóbbit kimondottan neki írom. Azt éreztem, hogy inkább csak csatornája vagyok valami égi - hasi - ihletésnek, annyira gyorsan és könnyen születtek a dalok, versek.

- Már a Ribizliálom is intim könyv volt, na de egy várandósság alatt születő napló, és egy altatós könyv-lemez ... Miért fogtál bele?

- Egyrészt azért, mert az írás a várandósság kezdeti, nehéz szakaszában nagyon sokat adott. Ott ültem Mexikóban a végtelen óceán partján. Kerestem a biztonságot, és a leírt szavak ebben az időben éppen ezt adták nekem. Másrészt ott vannak ezek a mindenféle nemzetiségű, korú nők, anyaságon innen és túl, akik eddig annyit meséltek nekem. Valami olyan mély szeretés alakult ki bennem feléjük, amiért nem is kell kérnem, és mégis jönnek, körülvesznek, simogatnak, szavakkal vigasztalnak. Azt éreztem, tovább kell adnom. Szinte kötelességemnek érzem, hogy én is a lehető legmélyebben megosszam mindazt, ami most velem történik. Mert minden történet más, és mesélés közben mesélőben-befogadóban egyaránt feloldódhat a kényszerű „normálisról" alkotott kép: minden egyéni történés normális! Nem kell felhőtlenül boldognak lenni várandósság alatt, nem kell vitamint szedni, nem kell sokat orvoshoz járni, lehet ott szülni, ahol akarok, lehet bizonytalankodni és mérgeskedni, lehet kérdéseket feltenni. Az, ami ilyenkor egy nő testében és lelkében zajlik, egyszeri és megismételhetetlen, és ezért úgy kell tisztelni és elfogadni ezeket a folyamatokat, ahogy azok vannak, mindenféle megítélés nélkül. Az altatós versek és a dalok azonban megelőzték a várandósnaplót; talán a kislányomnak való ajándékként ennek a megjelenését hoztam előre, idén őszre. Az altatás gazdag dolog, és rengeteg lehetőség is: ezekkel a dalokkal az ébrenlét és az álom közt hidat verek, az elalvónak szép átjárást biztosítok, hogy aztán az álombirodalomban való kirándulása is teljes legyen.

- Na de vissza a jelenbe! A Völgy az idén a korábbiaknál családiasabb. Előny, vagy hátrány szerinted?

- Az igazat megvallva én az utóbbi két évben csak Kapolcsot és azon belül is leginkább a Palya-udvart érzékeltem. A háziasszonykodás azzal is járt, hogy a figyelmem ezer százalékát az udvar történéseire kell koncentrálnom. Szerintem a kényszerű beszűkülés akár tágulás is lehet. Az udvarrendszer nagyon jól működik, a stábok elkötelezettek, személyes dolgot csinálnak, és ez a személyesség átszínezi a hangulatot és a működést is. A „megafesztiválból" csak az él tovább, ami abból jó; az infrastruktúra, a bejáratottság, a Márta Pista-féle energia és lelkesedés.

- Emlékszel az első kapolcsi élményedre?

- Igen! 1994-ben épp Vigántpetenden táboroztattam néptáncos gyerekeket. Akkor beleszerettem ebbe a tájba, módosult tudatállapotban bámultam a szalmabálákat, a dombokat, a ragyogó zöldet, az aranysárgát, a giccs fokozására még az eső is eleredt, szivárvány ívelt a dombok felett. Láttam Kapolcson az óriási szalmadisznót, az orrában tévé, benne film ment, egy disznóvágás visszafelé. A következő évtől már fellépőként jöttem vissza, és a legmélyebb koncertélményeim kötődnek ide. Lakik itt valami plusz lélek.

- És milyen az idei Palya-udvar?

- Január óta dolgozunk a programon, a stábomra nagyon büszke vagyok, kreatív elmék, elkötelezett emberek, és mindegyikük tele van élettel és humorral. Idén fókuszban a tehetségkutatás, az esélyegyenlőség és a női alkotók. A nőiség egy új szakaszába érve még az eddiginél is jobban figyelek a nőkre, nemcsak az imádott barátnőimre, hanem arra, hogy nőként ki mit hoz létre, hogy is van a kreativitás és az anyaság, hogy is vannak a vélt vagy valós női szerepek. Lesz az udvarban színésznő, írónő, médiaszemélyiség, külföldön tanuló énekesnő, sanzon-nő, népdalos nő, jazzénekesnő ... Az énekesnők közül izgatottan várom Polonyi Artemisz, Jónás Vera és Csőke Renáta koncertjét.
Fiataloknak és fiatal produkcióknak is akartam helyet adni az udvarban. A zenei pályázatunkra rengetegen jelentkeztek, nagyon örültem ennek, és a kilenc kiválasztott zenekar koncertjét kíváncsiam várom, talán még izgulok is értük egy kicsit. A mai esélyegyenlőségi nap nagy izgalma számomra Scherer Péter és Kovács Krisztián drogos témájú színháza, A gyáva. Lesz még aznap árverés a Csodalámpa javára, és fellépnek a Snétberger Zenei Központ diákjai.
Nagyon örülök, hogy a két Hangosbeszélőben tegnap Gryllus Dorka volt, és 4-én Szily Nóra lesz a vendégem. Aztán az új fellépők mellett ott vannak a régi kedvencek, Snétberger Feri szólókoncert, Berecz András est, Goda Gábor és társulata, Momentán imprószínház, Szó és szaxofon, ahol ezúttal Grecsó Krisztián lesz Dés László társa. És még soha nem jelent meg lemezem Kapolcsra, most igen! Az Ezeregy szefárd éjszaka első 500 sorszámozott dedikált példánya idén a Völgybe érkezik. A lemezbemutató koncert augusztus 4-én szombaton lesz, az egyes számú lemezt pedig ma, július 29-én elárverezzük. És biztos, hogy most is lesz transztánc, miért hagynám ki? Gyertek át a sajtószobából ti is!

Szerző: Klementisz / Művészetek Völgye