Urbán András: Magyarország egy eléggé zárt közeg

Múlt hét kedden a Thealter színházi találkozó műsoraként a Pass-port Subotica/Szabadka – A démonok városa című darabot mutatták be, amely a MASZK Egyesület és a szabadkai Kosztolányi Dezső Színház közös munkájaként jött létre. Urbán András rendezőt, a szabadkai színház igazgatóját a szegedi bemutató előtt e két előadásról és a társulat brazíliai vendégszerepléséről kérdezte a szegedma.hu. Lapszemle.

A Szeged Ma interjújából:

“Az EU-s pályázat – amelynek keretében megszületett a két előadás – a határon átívelő kapcsolatokat támogatta, és az IPA keretében valósult meg. Mi a MASZK Egyesülettel idestova 10 éve működünk együtt, ez évi egy kooprodukciós bemutatót jelent. Szabadkai magyar társulatként tényleg éljük is ezt a határon átívelő kapcsolatot, hiszen folyamatosan jelen vagyunk Magyarországon is. Ennek kapcsán jött létre a projekt ötlete, amely 3 előadásból tevődik össze” – mesélte Urbán András a lapnak. Arról számolt be, hogy a színészek kutatást végeztek a határ mentén, így született a Pass-port Subotica/Szabadka – A démonok városa és a a Pass-port Segedin/Szeged című előadás, ami a multikulturalizmussal és az egymás mellett élés problematikájával, konfliktusaival foglalkozik.

“Azt látjuk, nincsenek átjárások a különböző közösségek között. A fiataloknak szinte fogalmuk nincs arról, mit csinál a másik, továbbá létezik bizonyos ellenségesség is a másikkal szemben. A felmérések nem a tudományosságra törekedtek, inkább egyfajta inspirációs halmaznak nevezném a gyűjtést, amely az előadás létrejöttét segíti. Azt tapasztaltuk, nagyon rosszak az átfedések, egyre inkább elszigetelődnek egymástól az emberek. Magyarországon ugyancsak azt észleltük, hogy a tizenvalahány kilométerre lévő határ olyan furcsa elválasztó falat képez, amin az emberek nem látnak át” – fogalmazott Urbán András, aki színészeivel már készül a Pass-port 3-ra, ami egy új, önálló mű lesz. A gyűjtésről és annak eredményeiről pedig dokumentumfilm készül.

Urbánt társulata júniusi, brazíliai vendégjátékáról is kérdezték. Elmondta, hogy a Sao Jose do Rio Pretóban megrendezett nemzetközi színházi fesztiválon játszották Brecht –The Hardcore Machine című előadásukat hat alkalommal, és már az első után a közönség felállt, bravózott. “Érezhető volt, hogy terjed az előadás híre. Furcsa rendszeretést tapasztaltunk, a közönség kezdet előtt több mint egy órával korábban érkezett a helyszínre, s a fal mellett állt sorba. (…) Brazília bennünket is meglepett. Nagyon nehéz áttörni azt az akadályt, ami a helyzetünkből adódóan kísér bennünket, az, hogy magyar színház vagyunk Szerbiából. Ez nem a legjobb imidzs még Európában sem világos az embereknek, hogy ez mit jelent. (...) Az a fontos, hogy az előadás valamilyen materialista értelemben is megvalósuljon, ne csak a szöveg legyen a fő momentuma” – vélte Urbán András, akit arról is faggattak, milyennek látja a magyar, illetve a szerb színházi életet.

“Olyan érzésem van, hogy most a szerbiai színházi világban jobban otthon vagyok, ami talán normális is, hiszen mi elsősorban szerbiai színház vagyunk annak ellenére, hogy ezt sokáig nem így láttuk. Most kezdem megérteni, hogy a nyelv miatt mindig valahogy a magyar színjátszáshoz soroltuk magunkat, Magyarország pedig – számomra legalábbis – egy eléggé zárt közeg, kicsit mostohagyerekként vagyunk itt. Most nagy átalakulások zajlanak a színházi, kulturális világban, ismerek kiemelkedően jó magyar rendezőket, akik eredeti dolgokat csinálnak. Illetve van egy olyan képzelt szituáció is, hogy az átlag kiemelkedőnek és fontosnak tart bizonyos előadásokat, rendezőket, miközben ők csak egy konvenció részeként működnek és nem igazán képeznek valódi értéket. A szerb színháznak is van ilyen ága, de ott nem létezett az a független alternatív kísérleti mozgalom, amely a magyaroknál megvolt a ’90-es években. A délszláv térségben inkább háborúztak az emberek, és nem színházat csináltak. A régi Jugoszláviában már előbb léteztek alternatív színházak, de ez a platform nem jött létre. Ott azonban a nagyszínházakban is mintha jobban helyet kapnának a más stílusirányzatot képviselő rendezők. Nincs független színház, de ki tud boxolni olyan pozíciót magának, amikor a konvencionális színházakkal dolgozik” – fejtette ki Urbán András.

Forrás: Szeged Ma