Színházi sátor Tusványoson - Politizálhat-e a színház?

A Magyar Teátrum beszámolóját közöljük a Teátrumi Színházi Sátor szerdai, csütörtöki, pénteki tusványosi programjairól.

A Magyar Teátrum beszámolója:

Szerda:

A színházi sátor programja szerdán reggel gyermekprogramokkal kezdődött. Wass Albert meséit a Gózon Gyula Kamaraszínház művészei zenésítették meg a többtucatnyi gyermekből és szüleikből álló közönség előtt.

A délutáni szakmai beszélgetésen a Bánffy György Kulturális Szalon mutatkozott be. Molnár Adrienn, a Bánffy Szalon ötletgazdája a kultúraközvetítés fontosságáról beszélt. Császár Angela, a szalon háziasszonya Sütő Andrástól, Németh Antaltól és Faludy Györgytől vett idézetekkel válaszolta meg a házigazda kérdéseit. Szabó László, a Magyar Teátrumi Társaság titkára szerint a XXI. században nem elég arra várni, hogy az emberek megkeressék a kultúrát, azt el kell vinni hozzájuk.

A Rejtőzködő Csángóföld című előadás alatt néptáncosok, népzenészek lepték el a sátor körszínpadát. Az első nap programja a Fesztivál a Határon trió zenei bulijával zárult a Magyar Teátrum Sátorban.

Fekete Péter, a sátor főszervezője elmondta, hogy az idei magas látogatószám visszaigazolja, hogy a tavalyi siker után idén is szükség van a színház jelenlétére a fesztiválon.

Csütörtök - szerző: Sz-ó -sz-ó:

A szerdai nyitónapról visszamaradt bulizók még alig találták meg sátraikat, amikor reggeli friss hangulatban megjelentek a játszóház nyitására váró gyerekek a Magyar Teátrum színházi sátra előtt. Szűkre szabott anyuka- és tágra nyílt gyerekszemek tekintetétől kísérve tíz órakor kinyílt a sátor kapuja, elindult egy új nap Tusnádfürdőn, a 23. Bálványosi Szabadegyetem és Diáktáborban.

A Gózon Gyula Kamaraszínház „Buborék bölcsi” című előadása határozottan nem csak bölcsiseknek szólt. Interaktivitás, színek kavalkádja, közösségi élmény. Ismét egy kupac gyerek, akiket megfoghatott a színház varázsa.

„Politizálhat-e a színház, milyen kultúrpolitikai szerepe van a huszonegyedik század színházának?”– volt a délutáni fórum témája. A sátor elé kihelyezett szakmai beszélgetésen Pállfy István, az Országgyűlés Kulturális és Média Bizottságának alelnöke, Szabó László, az Magyar Teátrumi Társaság titkára, Németh Kristóf színművész, Seregi Zoltán rendező és Kovács Balázs, a Gödöllői Kulturális Központ vezetője beszélgetett.

Németh Kristóf hamar a Budapesti Kamaraszínház aktuális helyzete felé terelte a szót. – Négy minisztertől várunk hónapok óta egy értelmes mondatot, de képtelenek vagyunk kicsikarni, hogy valamelyikük végre felálljon és kimondja miért is alakult ki ez a helyzet, hogy a rendszerváltás óta először történik meg, hogy színházakat zárnak be Magyarországon. Korábban Réthelyi Miklóst, Szőcs Gézát, most Balogh Zoltánt és L. Simon Lászlót kértük, nyilatkozzanak. – sarkította a témát Németh Kristóf, aki (míg volt ilyen) a Budapesti Kamaraszínház művészeti tanácsának vezetője volt. A moderátor Fekete Péter felmentést kért Réthelyi és Szőcs urak részére, mivel ők nem voltak mikrofon- és már nincsenek döntés-közelben. Az aktuális kulturális kormányzat felé pedig valószínűleg el fog jutni a kérdés.

Fotó: Dömötör Fanni

– Több százmilliós visszaélésekről tudok a színházi világban – folytatta a parázs vitát Németh Kristóf, mire Pállfy István azonnali rendőrségi feljelentésre szólított fel, amennyiben megalapozottak az információk, majd hozzátette: – Politizáljon a színház, de ne pártpolitikával foglalkozzon, hanem az adófizetőket, ezáltal a színházakat működtető közösséget és a jegyvásárlókat érintő aktuális társadalmi, politikai kérdésekkel kötelessége foglakozni.

Seregi Zoltán a szocialista propaganda-politizálás túlhaladottságáról, Kovács Balázs a közművelődési intézményvezetők felelősségéről beszélt.

A közönség bekapcsolódott a vitába, volt, aki kifejezte együttérzését a Budapesti Kamaraszínház színészei iránt, volt, aki a központi támogatások elosztásának rendszerét elemezte.

A fórum után Színészszerelem címmel Komáromi Anett, a Jókai Színház Gálfy-gyűrű díjas színésznője, és fiatal kollégája, Nagy Róbert műsora következett a színházi sátorban, telt ház mellett. Szécsi Pál dalai, vagy Domján Edit levelei, vagy kettőjük szerelme vonzották-e jobban a fesztiválozókat, azt nem tudni, mindenesetre a sátorvason is csüngtek a nézők. Vastaps, igazi fesztiválsiker volt a békéscsabai előadás.

Idén több erdélyi kollégának is teret adunk a színpadon, így éjfélkor négy „helyi” színész lépett a deszkákra. Nagy Csongor Zsolt, Péter Attila, Rappert Gábor és Cserey Csaba a „Mindhalálig Beatles” mintájára készült Beatles Forewer kivonatával fesztiváloztak. Ismét telt ház, ismét tomboló siker.

Közben megérkezett az egri Gárdonyi Géza Színház kortárs táncosainak busza. A nyolc fiatal táncos, a nyolcszáz kilométer után kissé elcsigázva vette szemügyre a játékteret, készülvén a pénteki előadásra. Világosítani jöttek, de előbb még az esti DJ-bulit ki kellett várni, hát inkább beálltak táncolni, hátha gyorsabban megy a buli. Hajnali háromra kaptak színpadot, ötig világosítottak, reggel hatra dőltek ágyba, mire már kezd a másnapi gyerekműsor szervező gárdája ébredezni.

Péntek - szerző: F. Gábor:

A Magyar Teátrum sátrán kívül és belül is „teltházzal” indult a nap pénteken, a Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktáborban, Tusnádfürdőn. Ez volt a színházi sátor fesztiváli működésének utolsó és egyben leghosszabb, szó szerint is legzsúfoltabb napja, Tusványoson.

A négykézláb-korú gyerekek kint a szőnyegen játszanak, a nagyobbak bent a szülőkkel és tesókkal szemlélik a délelőtti előadást, a Kovács András Ferenc gyerekverseiből készült Csillagszél című koncertet. Teltház, talán egy két szabad hely.

Koradélután nagy sürgés-forgás kezdődik, fekete leplekkel érkeznek a helyi szervezők, a soron következő filmvetítéshez elkezdődik a fehér sátor besötétítése. Aprócska harc a Nappal. Győzött az emberi akarat, kint rekedt a fény s így Tőkés László püspök úr érkezésére vetítőteremmé alakulhatott a színházi sátor. A százhuszadik néző belépése után már látható, gond lesz a helyekkel, székek kerülnek a színpadra is, előbb egy aztán több is, dupla sorban. Megteltünk, elkezdődik a vetítés, a Szigorúan ellenőrzött életek című film bemutatója, mely az egyházi és közéleti–politikai átvilágítás fejleményeiről szól. A felkötözött fekete függönyök nem csak a fényt, de a levegőt is kizárták a sátorból, Nap melegét meg éppenséggel beszívják. A hőmérséklet emelkedik, és közben a hangulat is. Őrületes képeket látunk a bennrekedt lélegzet és a felszisszenések jelzik a téma komolyságát.

A film után kötetlen beszélgetés, ki lehetne szabadulni a katlanból, de senki sem mozdul, mindenki hallani akarja a reakciókat, a hozzászólásokat. Háromnegyed öt, mire zárul a program, kiürül a sátor, csupán tíz perc az átállási idő.

Eperjes Károly istenes verseket mondott

Istenes versek– hív az alcím Eperjes Károly Kossuth-díjas színművész Az igazat mond, ne csak a valóditcímű estjére. Középen egy szék, egy fiatal csíkszeredai gordonkaművész hangol. A sátor alig hogy kiürült, már érkeznek a vers- és Eperjes rajongók: 120…, 122… – Kérem szépen, tele vagyunk! – Sebaj, a lépcsőre… – Jó, hát akkor tessék… 134…, 138… már a bejárat előtt ácsorognak az emberek, aztán elkezdik birtokba venni a külső hangszóró előtti teret. Másfél óra a léleknek. Lélegzetvisszafojtva megy Eperjes Károly estje. Hétkor kint elkezd hangolni az Omega. Garantálták a fiúk, hogy hétig csöndben maradnak, betartották. Aztán becsurog a zaj a színházba, de nem lehet leállni, már beindult a henger, már izzik a levegő, hiába a dobszóló, a versek folynak egészen háromnegyed nyolcig. S az emberek nem mozdulnak, sátron belül és sátron kívül a hangfalak előtt ülnek, állnak s hallgatják a férfit, aki saját hitvallását versekben mondja el. A szabadegyetem egyik, ha nem „a” legkatartikusabb pillanatát élhetjük meg.

Nyolckor a nagyszínpadon Balázs Fecó „belecsap a húrokba”, mindenki elmegy koncertet nézni.

A Magyar Teátrum sátrában megkezdődik az esti előadás próbája, csendben melegítenek az egri táncosok, Topolánszky Tamás társulatvezető, koreográfus atyai irányítása mellett. Közben az emeberek – Balázs Fecó ide vagy oda – elkezdenek beszivárogni a sátorba. Próbanézőbe jöttek. – Táncosok, nem zavar benneteket ha páran nézik a próbát? – hangzik az udvarias kérdés. – Majd szólunk ha zavar. „Páran” – mondtuk, aztán egyre csak csorognak be az emberek… 35…, 38…, 42…78…, 82… – Kérem ez itt még csak egy próba, az előadás éjfélkor kezdődik!... 108…, 116…, 120… Teltházas táncpróba a színházi sátorban.

Az egri táncosok

Közben kint elkezdődik az Omega koncert, a tábort lassan lezárják, kint kirakták a megtelt táblát, bent mi is megtelt sátorral próbálunk. Tizenegykor vége a próbának, kiürítjük a sátrat egy kis levegőcserére. Kérdezzük Blaskó Balázst az egri Gárdonyi Gáza Színház igazgatóját, volt e már spontán teltházas próbája a tánctagozatnak? Az igazgató jólesően mosolyog, a nagyszínpadról szól a Gyöngyhajú lány. – Omegáéknál lesz még egy ráadás! – Vagy kettő is lesz. Fogadások köttetnek, hátul a táncosok melegítenek, s mire a sátor szervezői feleszmélnek, már félig tele a nézőtér, fél órával egy kortárs táncelőadás előtt.

Kint még két ráadás szám Kóboréktól, valaki vesztett egy üveg pezsgőt, aztán csönd. A koncertközönség elindul hazafelé, a tánc iránt érdeklődők pedig megrohamozzák a Magyar Teátrum sátrát.

Telt ház, ma már negyedszerre.

Ismerős arcok tűnnek fel: Pállfy István, Lévai Anikó érkezik, csak nagy nehezen sikerül helyet szorítani nekik. Éjfélkor elindul útjára a Táncfantáziák, amit már a POSZT közönsége is láthatott Pécsett. Fiatalos friss, művészi és közérthető. Csillogó szemű, szép testű fiatalok. Élvezik a közös munka gyümölcsét, és a közönség is élvezi az éjféli csodát, a mozdulat művészetének üzenetét.

Éjjel egy óra, megállíthatatlan tomboló taps, méltó fesztiváli csúcspont.

Gyors átszerelés, s kezdődhet a sátorzáró buli hajnalig. – Ez a DJ nyomja a fesztivál legjobb buliját, ki ő? – kérdezi valaki. Mi tudjuk: DJ Szabó Laci a Magyar Teátrumi Társaság titkára pörgeti a lemezt. Fekete Péter, a Jókai Színház igazgatója az ajtóban áll, szemmel láthatóan félti a sátrát, néha rászól egy-egy érkezőre: – Cigivel, sörrel ne gyere be, légyszí!

Jó a buli direktor úr, – jegyzi meg egy cserfes lány szarvasi hátországgal – ne görcsöljön már rá, lazuljon el, nem kéne innia valamit?

Ismét teltház, a mai nap ötödszörre. Négyig tart a nap. Tizennyolc órán keresztül „csúcsra járt” Tusványoson a Magyar Teátrum színházi sátra.

Forrás és tartalmi partner: magyarteatrum.hu