„…küszködünk, sírunk, nevetünk, térden csúszunk, repülünk, hihetetlen kényszer hajt, hogy valamit adjunk. Aztán egyszer csak megoldódik ez a kényszer. Egyszer csak ott lesz valaki, akinek nem adhatsz többet meg jobbat, mint önmagadat” – Váradi Eszter Sára, a székesfehérvári színház színésznője mesélt Kádár Katának.
Véget ért az évad, a Nyári Színház. Tartalmas éved volt. Hogy érzed magad?
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem vagyok egy kicsit fáradt. (Váradi Eszter Sára jeleleg az Óz, a nagy varázsló, a Finito, A csárdáskirálynő, a Két összeillő ember és A dzsungel könyve előadásokban szerepel.) Hatalmas kihívás volt számomra ez az évad, hiszen most jöttem vissza a kisfiam mellől dolgozni. Úgy terveztem, hogy amíg Marci be nem tölti a másfél évet, otthon leszek vele. Tíz hónapos volt, amikor visszatértem… Eleinte úgy tűnt, hogy csak egy-két szerepre, ehhez képest hét bemutatóm volt. De ez nem panasz! Kicsit talán ódivatú vagyok, de szeretem vállalni, hogy imádom a munkám, mindig boldogan jövök be, de szó mi szó, kicsit nehéz volt. Nagy logisztikát követelt az elmúlt év, rengeteget segítettek a nagyszülők. Nem bírtam volna elviselni, ha a kisfiam megsínyli a dolgot, de nagyon szerencsésen vészeltük át ezt az időszakot. Marci boldog, kiegyensúlyozott és rosszcsont, azt csinál velünk, amit csak akar. Inkább én viseltem nehezebben a dolgot, mert eléggé maximalista vagyok, szerettem volna édesanyaként is, színésznőként is a legtöbbet nyújtani. Így július végén már fáradt vagyok, de boldog. A nehézségekkel együtt nagyon kerek így a világ: van egy gyerekem, és nagyszerű munkáim voltak, remek rendezőkkel dolgoztam együtt. Gyorsan le is kopogom: bár minden év hasonló lenne!
Mi változott meg benned azzal, hogy édesanya lettél?
Hirtelen két szélsőséges dolog jut eszembe. Az első gondolatom az volt, hogy semmi nem változott. Gyakran mondogatták, ha gyereked lesz, akkor majd lehiggadsz. Az égvilágon semmi ilyesmi nem történt velem. Hasonlóan széles skálán élem az érzelmi életem. Ezzel együtt viszont egy olyasfajta nyugalmat adott Marci, hogy úgy érzem: nem éltem hiába. Tulajdonképpen a színház is erről szól: van itt csomó ember, akinek az a kényszere, hogy valami maradandót alkosson. Ezért jövünk be nap mint nap a színházba, küszködünk, sírunk, nevetünk, térden csúszunk, repülünk, hihetetlen kényszer hajt, hogy valamit adjunk. Aztán egyszer csak megoldódik ez a kényszer. Egyszer csak ott lesz valaki, akinek nem adhatsz többet meg jobbat, mint önmagadat. Harmónia, nyugalom, hihetetlen boldogság költözött az életünkbe. A férjemmel gyakran mondogatjuk: fogalmunk sincs, hogyan élhettünk gyerek nélkül… Teljesen más érzésekkel jövök el úgy otthonról, hogy megdögönyözöm Marcit, megisszuk a kakaót, és megnézünk együtt egy mesét. Ez a munkámra is kihat.
Látott már Marci a színpadon?
Nem, ő még ehhez nagyon kicsi! Amikor az Óz, a nagy varázslót játszottuk Budapesten, belestek hozzám, Marci megfogdosta a parókámat, letörölgette a sminkemet, kicsit furcsállotta a kinézetemet. Szerintem egy gyereknek az a jó, ha saját közegében lehet, a családdal, gyerekekkel, ha az érettségének megfelelő dolgokkal foglalkozhat. Nem szeretném, ha másnak látna, mint otthon, nem értené, hogy miért viselkedem másként. Megvárjuk, amíg megérti, hogy a színpadon csak játszom. Nem siettetünk semmit. De valószínűleg A dzsungel könyvébe is bekukucskálnak majd apával.
Apropó, A dzsungel könyve. Milyen volt „Bagira-anyát” alakítani?
Szokták mondani, ahhoz, hogy gyilkost játsszál, nem kell gyilkosnak lenned. Ám ha nincsenek olyan indulataid, hogy annyira felfokozódjanak az érzelmeid, nem valószínű, hogy el tudod játszani a szerepet. Hatalmas mérföldkő a gyerekvállalás. A nők életében bekövetkezik egy természetes érési folyamat, amikor bizonyos dolgoknak meg kell történnie – ha ezek nem történnek meg, egészen más irányt vesz a nő lelke, és ennek megfelelően a szerepekben is más dolgokat tud majd hasznosítani. Úgy gondolom, hogy egy anyaszerepet másként játszik el az ember, ha édesanya. Marci előtt is alakítottam már anyát, sikerem volt, de a mostani fejemmel mindent másként csinálnék.
A Nyári Színház után végre nálatok is beköszönt az igazi nyár, a szabadság. Milyen terveitek vannak?
Szabadnapokon már próbáltunk lopni kis élményeket, Keller Janiék családjával is eltöltöttünk néhány napot. A gyerekek, a két Marci, nagyon jól kijön egymással, a 12 éves Nagymarci hihetetlenül bánik a 21 hónapos Kismarcival. Nyáron van a születésnapom, néhány éve egészen különleges ajándékokat kapok Janiékról… Imádom a jazzt, kamaszkorom óta rajongok George Bensonért. Egyik este a férjem közölte: reggel indulunk! De hogy hová, azt nem árulta el. Veszprémbe vezetett az utunk, a George Benson koncertre! Ez volt a születésnapi ajándékom Janiékról. Fagyizós, koncert-hallgatós, ottalvós napot töltöttünk Veszprémben, hatalmas buli volt! Szóval kicsit már belekóstoltunk a nyárba, de ezután kezdődik az igazi pihenés. Siófokon van egy kis családi bázisunk, A dzsungel könyve próbafolyamata alatt már onnan jártam Fehérvárra. A férjemnek picit előbb véget ért az évad (ő a Vígszínház világítástervezője), így a fiúk most is Siófokon tanyáznak, hamarosan én is teljes erőbedobással csatlakozom a nyaraláshoz!
Szerző: Kádár Kata
Színház.hu / vorosmartyszinhaz.hu
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.