20 forintos operett avagy óriásmókus készül a Józsefvárosban

Óriási, többfunkciós mókus épül Józsefvárosban az egyik foghíjtelken. A rendhagyó alkotás egy nyári nyitott műhelysorozat keretében valósul meg. Családi programokkal, zenei, hangszerépítő, kézműves és gasztronómiai workshoppal, barkácsfoglalkozással és más gyerekprogramokkal várják az érdeklődőket a „20 forintos operett” című rendezvénysorozaton Józsefvárosban. Makra Viktóriát, a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatóját kérdeztük, aki bábfoglalkozást tart hajléktalanoknak a projekt keretében.

A 20 forintos operettről:

Július 30-tól szeptember végéig a Tolnai Lajos utca 23-ban található, egykor óvodai játszótérként használt telek nyitott műhelyként működik, ahol a résztvevő művészek, építők, utcaszakértők, ottlakók és arrajárók közösen építik meg az évszázad mókusát. Anyagokat, tudást és technikákat gyűjtenek, műhelymunkákat szerveznek, közös sétákat rendeznek a kerületben, közös tereket keresnek és hoznak létre. A projekt szervezői Bertolt Brecht és Kurt Weill Koldusoperájából merítve alakították ki a Budapestre szabott városutópia koncepcióját.

Szeptember közepére megépül Mókus Maxi, amely egyszerre lesz közös hangszer, mobil színház és kiállítótér, és újrahasznosítási technikák tárháza.

A műhelymunka a Tolnai Lajos utca 23-ban zajlik, egy korábban óvodai játszótérként működő foghíjtelken, amit a kerületi önkormányzat mint támogató biztosít a résztvevőknek.

A 20 forintos operett munkafolyamatába a magyar és nemzetközi résztvevők mellé bárki becsatlakozhat.

Makra Viktóriát kérdeztük:

Miért 20 forintos operett a projekt címe?

Makra Viktória: A címet egy hajléktalan bácsi táblája inspirálta, amelyen ez állt: "20 forintért semmibe vehetsz". A 20 forintos operett Brecht Koldusoperájára is utal, amit Háromgarasos operaként is ismerünk.

Hogy értesültél arról, hogy készül a 20 forintos operett?

M. V.: Német barátnőm, Sarah Günther pályázott erre a projektre. A „Látszom” hajléktalan művészek fesztiválján hallotta Horváth Csilla, egykori hajléktalan írónő novelláját, a Mókus Márkust. Utána találkozott a fesztiválon szereplő művészekkel és közösen találták ki, hogy megépítenek egy óriásmókust, amiben lehet majd aludni is vagy akár hajat adni neki. Emellett különböző programokat, akciókat szerveznek a mókus köré, amelyekbe bárki bekapcsolódhat. Úgy éreztem, én is szívesen hozzájárulnék a tervekhez, ezért kitaláltam, hogy báb-workshopot fogok tartani hajléktalanoknak, a környék lakóinak és mindenkinek, akinek kedve van csatlakozni. Vécsei Annával kezdtünk el gondolkodni azon, hogy ez miként történjen. Ő idén végzett dramaturg szakon.

Hogy készültetek?

M. V.: Összegyűjtöttem különböző dráma-, és bábjátékokat, majd arra kértem mindenkit a felhívásban és a szórólapunkon, hogy hozzon kedvenc tárgyakat, tiszta lepedőket, takarókat, ruhákat, rongyokat és sok-sok újságpapírt. Anna segített nekem felépíteni a workshopot, amelyben az élő játékokat keverjük a bábozással, tárgymozgatással. Persze sok múlik a résztvevőkön is, a közös munka során még sok minden változhat.

Mire számíthatnak a résztvevők?

M. V.: Elsőként meg fogjuk kérni őket, hogy meséljenek magukról igaz és kitalált történeteket, ábrándokat, vágyakat, majd ezeket megpróbálhatják megjeleníteni szavak nélkül, akár egy lepedő segítségével. Egyszer, az egyetemi osztálytársaimmal, egy német mester kurzusán tetőtől talpig papírba csomagoltuk egymást és különböző vicces figurákat alakítottunk ki egymásból. Ezt a játékot is fel szeretném használni, mert én anno nagyon élveztem.

Már tartottál foglalkozást. Mik a tapasztalataid?

M. V.: Akik eljöttek, szerették, és én is élveztem. Bemutatkoztunk, játszottunk ‘névmegjegyzős’ játékot, hoztak kedves tárgyakat, aki nem hozott, az a helyszínen talált valamit. Kértem, hogy próbálják meg átlényegíteni, gondolkozzanak, mi más lehet még az a tárgy, mint ami valójában, hogyan lehetne a funkcióján kívül használni. Volt, aki rögtön egy kígyót formált és elkezdett játszani. Ezért megkértem mindenkit, hogy valamilyen állatot jelenítsen meg, a többieknek pedig ki kellett találniuk, hogy miről van szó. Később a hangokkal is játszottunk, volt, aki végül készített egy gyönyörű madarat egy faágból és összehajtott söröskupakokból. Tehát az a tapasztalat, hogy az ilyesmi fokozatosan beindítja a fantáziát, még azokét is, akik az elején félénkebbek voltak… A bábműhely minden hétköznap déltől körülbelül két óráig tart, de a Tolnai utcai udvarba reggeltől estig lehet jönni.

A Mókus Márkus mese a 20forint.blogspot.hu-ról:

HO.CSI.: Mókus Márkus

Az EQUAL (A/57) program tapasztalatai és az európai uniós tendenciák alapján előrevetített jövőkép

Tudománytalan fantasztikus el- (és mellé-) beszélés

Mókus Márkus túl volt az utolsó gégeműtétjén is, még lábadozott ugyan, de kíváncsiságától vezérelten teljes erőbedobással vetette magát az új és érdekesnek ígérkező munkába. Természetesen nem ez volt az eredeti neve, pontosabban eredetileg egyáltalán nem volt neve, hiszen az állatok kizárólag szagok alapján ismerik meg egymást, így különböztetik meg társaikat, barátaikat, ellenségeiket és táplálékukat. Az új elfoglaltság miatt volt szükség műtétek sorozatára, hogy képes legyen ugyanolyan hangokat képezni, mint a humán egyedek.

Vagyis Márkus megtanulhatott beszélni, ugyanúgy, mint az emberek. Kicsit nehezítette a dolgát, hogy egyidejűleg kellett magyarul és angolul is tanulnia.

Annak viszont határozottan örült, hogy nem volt szüksége agyműtétre, mint német kollégájának, Jürgen Wolf-nak, aki eredetileg farkas volt és neve ellenére a szellemi képességei alulmúlták egy mókus képességeit. Egyszóval Márkusunk nem teljesen volt mentes egy kis rasszizmustól, de ügyesen titkolta.

Újonnan létesült hivatalában az állati jogok országgyűlési biztosaként tevékenykedik. Kicsit feszélyezve érzi magát hatalmas, emberhez méretezett

irodájában, viszont határozottan élvezi két titkárnője gondoskodását és egyértelműen megnyilvánuló rajongását. Na persze, a hölgyek méltányolják, hogy

nekik egy apró mókus a főnökük, nem pedig valami nagytestű ragadozó, mint a németek harapós farkasa, vagy például a románok goromba medvéje.

Az első panasz, amit Mókus Márkus asztalára tettek, a Pilisi Parkerdőből érkezett. Ugyanis az Erdei Önkormányzat Vadkan Valér polgármester és Róka Rudolf alpolgármester közös javaslatára helyi rendeletben kitiltotta az erdőből a meztelen csigákat közszemérmet sértő magatartásukra hivatkozva. A panaszt a meztelen csigák jogi képviselője nyújtotta be, és nem titkolta azon véleményét, miszerint azért üldözik őket, mert gyakorlatilag hajléktalanok.

Márkus alaposan kivizsgálta az ügyet, minden érintettet egyenként meghallgatott és meghallgatta a többi erdei állat véleményét is. A vizsgálat eredménye jobban felbőszítette, mintha farkas, vagy medve lett volna.

Mindent összevetve az derült ki a meghallgatásokból, hogy az önkormányzati rendelet elfogadására közönséges gazdasági haszon érdekében került sor. Ugyanis, ha nincsenek az erdőben meztelen csigák, akkor jelentősen megnövekedhet az éti csigák élettere, ami kedvezően befolyásolhatja szaporodásukat. Mármint az ínyencek számára kedvezően. Mint például Vadkan Valér, de több önkormányzati képviselő – pártállástól függetlenül – imádja a franciás kosztot. Ínséges időkben Róka Rudolf és népes családja sem veti meg ezt a táplálékot. A meztelen csigák viszont büdösek és rossz ízűek, tehát az erdő vadjai nem tartják szükségesnek a létezésüket.

Mókus Márkus úgy káromkodott, mintha nem is a Nyelvtudományi Intézet munkatársaitól tanulta volna a beszédet és nem is a magyar irodalom legjelesebb műveiből szerezte volna szókincsét. Az infarktus előtti utolsó szavait két titkárnője lejegyezte: „Ez hihetetlen! Ez borzalmas! Ez egyszerűen emberi!”

Forrás: Színház.hu, jozsefvaros.hu, 20forint.blogspot.hu