"Hazajárunk a Völgybe" - Gryllus Vilmos mesélt

A Kaláka másodszor vackolta be magát Kapolcs egyik udvarába, ahol 0-tól 99 éves korig tényleg otthonos zugot találhat bárki, aki a verset szereti. Gryllusék szellemi holdudvarába szabad a bejárás, a jó gondolatok pedig szabadon tenyésznek.

- Tavaly a Kaláka udvar volt az egyik legnépszerűbb Völgy-helyszín. Mit gondolsz, meg tudjátok ismételni?
- Minden adott, hogy így legyen. Mostanra otthonos érzésünk lett, tényleg hazajárunk ebbe a kis udvarba. A házigazdával jól meg is beszéltük, hogy na, mekkorát nőtt tavaly óta a fa a színpad tövében, hamar belaktuk a zeg-zugokat. A programban megtartottunk mindent, amit legutóbb szerettek-szerettünk; ha kevesebb pénz is jut ránk, nem akartunk lemondani sem a délelőtti gyerekprogramokról, sem az esti koncertekről. És mivel annyi előadó, barát van, akinek helyet szerettünk volna szorítani, de muszáj volt valahol vonalat húzni, most azokat hívtuk elsősorban, akik tavaly kimaradtak a tíz napos műsorból. A József Attila est duplázott, szerették most is! A Szabó Lőrinc lemez Rátóti Zolival persze most a szívünk csücske, ez a legfrissebb.

- Miért pont Rátóti Zoltánt kértétek fel a Szabó Lőrinc lemezhez?
- Amikor a Diósgyőri Vár felújítása miatt a Kaláka fesztivál költözni kényszerült, szó volt arról is, hogy esetleg az őrségi Magyarföld, ahol Rátóti Zoli néhány éve polgármester volt, hív minket. Ott vertünk volna tábort, a falu új fatemploma tövében. Végül Eger lett az új helyszín, de Zolival a barátság megmaradt, Magyarföldön is szerveztünk egy eseményt, a Fatemplom Ünnepe címmel és Szabó Lőrinc világa nagyon illik az ő habitusához, előadói stílusához. Adta magát, hogy őt kell felkérnünk. Nagyon szép időszak volt, mire megszületett a Hangzó Helikon Szabó Lőrinc anyag. Lapozgattuk a verseit, zeneiségük alapján kiválasztottuk a leginkább dalba kívánkozókat, és amikor a dalok alapján az est készült Kőváry Katalin, a műsor összeállítója kutatott a Szabó Lőrinchez kapcsolatos iratok között, néhol beszerkesztette Szabó Lőrinc személyes kommentárjait. Nekem is új mélységek nyíltak meg az alkotási folyamat végére. Szabó Lőrinc bátorsága abban rejlik, hogy felvállalja a keserűséget, mert ezekből születik csak igazi megtisztulás, felemelkedés. Talán a Tücsökzene és a Reggeli ének a kedvencem, és nem véletlenül a Különbéke lett Szabó Lőrinc-estünk címadója. Nagyon fontos, amit üzen 33 évesen a keserűség túllépéséről, a laza felülemelkedés képességéről. De nem felejtem el a Szeretlek premierjét - Buenos Airesben, egy színházi előadáson énekeltük először élőben.

Fotó. muveszetekvolgye.hu

- Hogy kerültetek Dél-Amerikába?
- Már nem is először voltunk kint október végén, egy nagyon kedves Sao Paolo-i magyar család hívott meg minket most is. Hatalmas élmény volt! Még mindig él ott egy harmadik-negyedik generációs ötvenhatos magyar közösség, akik őrzik az identitásukat, és bár már az unokák már nem mind beszélnek magyarul, magyarként határozzák meg magukat. Az első meghívás nagyon jól esett; azért hívták meg a Kalákát, mert úgy érzik, hogy akár a táncház, vagy egy szép Weöres Sándor-, József Attila-, Kányádi Sándor vers, a Kaláka zenéje is az identitásuk része, építőköve.

- Akár a Völgy annak, aki huszonkét éve nem hagyja ki. Neked mit jelent, ha eszedbe jut mondjuk egy januári borozgatás közben?
- Régen azt jelentette, hogy lejövünk, körbevesz minket valami inspiráló nyüzsgés, játszunk egyet, magunkra szedünk egy jó adag élményt egész évre, és várjuk a következőt. Így, hogy udvarunk is lett, kicsit az otthonom is lett a Völgy. Sokan fognak össze azért, hogy összeálljon a műsor, és az egészben az a legszebb, hogy mindenki inkább lelkesedésből csinálja, a fellépők sem a megszokott honoráriumért zenélnek. Annak pedig külön örülök, hogy úgy tűnik, az udvarok tényleg működnek. Szellemi holdudvarok vernek tanyát mindegyikben, a jó gondolatok pedig szabadon tenyésznek.

Forrás: muveszetekvolgye.hu