Baranyi László: "Érdemes volt megöregednem"

Baranyi Lászlót a Família Kft. című tévésorozat nagypapájaként ismerhette meg az ország. A színésszel a Demokrata készített interjút, melyben többek között 1956 utáni helyzetéről és az öregedésről is mesélt. Lapszemle.

A Demokrata cikkéből:

Baranyi László tavaly kapta meg a "Zugló Díszpolgára" címet. A színész elmondta, még mindig annyira meg van hatódva, hogy alig talál szavakat. "Amikor a Színművészeti Főiskoláról, mint nemkívánatos elemet, eltávolítottak, Zuglóba száműztek javító-nevelő munkára. A kerületben voltam csapos, majd üzletvezető-helyettes, később borfelvásárló mellett segédmunkás. A Jóisten ajándéka, hogy később ott lettem díszpolgár, ahol korábban megbélyegzett személy voltam" - meséli a nyolcvanöt esztendős színművész.

Baranyi László soha nem félt az idős kortól. "Hála Istennek, nem tudom milyen kórházban lenni. Másrészt egész életemben folyamatosan dolgoztam, filmeztem, színházi tag voltam. Ma is játszom, az Aida című musicalben egy prózai szerepet. Szerencsére nagyon jó kondícióban vagyok, mert naponta súlyzózom és jógázom" - árulta el.
A kérdésre, miért a színészi pályát választotta, Baranyi elmondta, világéletében színész szeretett volna lenni. "A magyar filmgyártás a harmincas években lendült fel, kamaszként csodáltam Somlai Artúrt, Kabos Gyulát, Jávor Pált, Szeleczky Zitát. A Színművészeti Főiskolára 1952-ben jelentkeztem, miután négy év katonáskodás után sikerült leszerelnem. A Főiskoláról egy jelentéktelen elszólásom miatt eltávolítottak. Át akartak adni az ÁVH-nak, de az egyik tanárom kiállt mellettem" - elevenítette fel a régmúltat.

A Főiskola után Rózsahegyi Kálmán tanodájába járt Mécs Károllyal, Sztankay Istvánnal, Hofi Gézával, Sas Józseffel, Fodor Zsókával és mostani feleségével, Végh Klárával.

Bár úgy tűnt, soha az életben nem léphet színpadra, sőt értelmiségi pályára sem mehet, mégis sikerült leszerződnie egy budapesti teátrumhoz: "Nagy szeretettel és tisztelettel gondolok vissza a budapesti Állami Déryné Színház igazgatójára, Ascher Oszkárra, aki szerződtetett engem. Ő hithű marxista volt, ennek ellenére az ötvenhatos események miatt börtönbe került színészeket is szerződtette. Azt mondta, őt nem érdekli az illető önéletrajza, csak az, hogy a színpadon hogyan teljesít."

Itt négy évig játszott, majd az elkövetkező években Kaposváron, Pécsen, Szolnokon és Kecskeméten volt színész. "Régi jó barátom, Sas József ajánlott Komlós János, a Mikroszkóp Színpad igazgatójának figyelmébe, aki rögtön le is szerződtetett. Akkor indult el a filmes, tévés karrierem. Tetszett a Mikroszkóp szellemisége, jól odamondogattak a rendszernek, ellenzékinek hatott. Annyira, hogy a nézők sokszor felszisszentek az előadás alatt. Komlós Jánossal később összerúgtam a port, majd elmentem hat évre a Nemzetihez. 1986-ban, amikor Sas József lett az igazgató, visszahívott" - emlékezett Baranyi. Állítása szerint a politikai nézetkülönbség soha nem okozott kettejük között problémát.
Baranyi László az interjúban két legkedvesebb, színészként átélt emlékéről is mesélt: "Művészi pályám egyik legnagyobb élménye volt, amikor a Szász Péter rendezte 'Szerelvény a hátországba' című filmben hatéves kislányommal együtt szerepelhettem. Úgy éreztem, bármilyen kudarc is ért addig életem során, a Jóisten most kárpótol mindenért. A Família Kft.-nek köszönhetően pedig van két fogadott unokám: Szabó Virág és Hlaricska Szilvia. Amikor indult a tévésorozat, levelet kaptam tőlük, mindketten elveszítették a nagypapájukat, és megkérdezték, elfogadom-e őket unokáimnak. Végigkísértem az életüket, ott voltam az esküvőjükön is. Úgy érzem, érdemes volt megöregednem" - zárta a beszélgetést a színművész.

Az interjú a Demokrata c. lapban olvasható.