Hogy találkoztak a Szerencsés flótással és egymással az alkotók, azaz a HOPPart, a TÁP Színház, a Budapest Bár? A Színház.tv videójából kiderül.
A Színház.tv videója:
Vajdai Vilmos a Magyar Nemzetnek is mesélt:
- Kevésbé ismert darabot akartam elővenni, az ötvenes-hatvanas évek operettjeiről ma már kevesen tudnak. A Szerencsés flótás szellemes, néhol abszurd szövege és a szerethető dallamvilága rögtön megfogott. A benne rejlő konfliktus is szépen kibontható. A kimerevített helyzetek miatt pedig sok olyan játéklehetőség rejlik benne, amely a mai színházi formanyelvre jellemző. Ezek a darabok sematikusak, lelkesítőek, de mégis tudnak rímelni a mára. Ez nagyon fontos a számomra – vélekedik Vajdai Vilmos, a rendező. (A teljes cikk itt olvasható, készítette Makrai Sonja.)
Kritikus szemmel a darabról:
"Vajdai Vilmos rendezéséből nem derül ki egyértelműen, mikor is játszódik operett-retrója: akár az ötvenes évek „szűrt levegője" reked a kulisszák mögött „aki nincs velünk, az ellenünk van" szlogenjével, akár a hatvanas évek „aki nincs ellenünk, az velünk van" jegyében meginduló kádári konszolidációja ölt testet a Szerencsés flótás kisembereinek kínosan nem közéleti, hangsúlyosan magánéleti vívódásaiban, a korabeli és kortárs politikai éra megidézése elsősorban a tüntető hiány formájában valósul meg. E módszer sikerét bizonyítja, hogy miközben a könnyed, nevettető, zenével, szóval, tánccal, látvánnyal, színészi játékkal és ezek viszonyával egyaránt bravúrosan operáló előadás felmutatja az operett műfaji lehetőségeit, finom iróniával és csöppet sem komolykodva, de a szórakoztatás mellett mégiscsak lehetőséget teremt a gondolati reflexióra is.
A Békeffy-Fényes-Szenes jegyezte eredeti darabot 1955-ben mutatták be, amikor is az ötös lottó nyereménye köré szőtt bugyuta szerelmi történet a szovjetizálás anomáliáit nyögő, nem éppen dübörgő gazdasági és meglehetősen paranoiás társadalmi légkörben élő budapestiekkel volt hivatott feledtetni a reménytelenséget és perspektívátlanságot. (A remény színházában rejlő propagandapotenciált felismerő államhatalom támogatása révén ekkoriban vált a szélesebb rétegek számára általánossá a korábban luxusszámba menő színházlátogatás.) A rendszer épül és szépül, a kollektív pénztelenség kézzelfogható közelségbe hozza a hőn áhított társadalmi egyenlőséget, a sok szolidáris elvtárs nagylelkűen megosztja azt a keveset, ami van, a legnagyobb feszültséget pedig az alaptalan féltékenység, illetve a gyermeteg és természetesen megalapozatlannak bizonyuló gyanú okozza a közösségben (értsd: kollektívában), de ez utóbbit is csak „a pénz bajjal jár" logikája, és véletlenül sem holmi besúgói gyakorlat gerjeszti". A folytatást a Színház.net-en olvashatja - Szerző: Ady Mária
Forrás: Színház.hu, Magyar Nemzet, Színház.net
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.