A Monroe-rejtély nyomában

Ötven éve, 1962. augusztus 5-én halt meg minden idők egyik legnagyobb filmszínésznője és szexszimbóluma, Marilyn Monroe. Halálának ötvenedik évfordulójához közeledve azonban az Associated Press hírügynökség hiába kereste a színésznő FBI-aktáit - értesült az MTI.

„Tudtam, hogy a világ nyilvánossága elé tartozom, de nem azért, mert tehetséges vagy szép vagyok, hanem azért, mert soha semmi vagy senki máshoz nem tartoztam.” (Marilyn Monroe)

Monroe pályájáról röviden

Los Angelesben született 1926. június 1-jén, születési bizonyítványában a Norma Jean Mortenson, anyakönyvi kivonatában már a Norma Jean Baker szerepelt anyja második, illetve első férje után. Az iskolából 16 évesen kimaradt, majd férjhez ment egy munkáshoz, akivel a második világháború idején együtt dolgozott a repülőgépgyárban. Amikor férjét behívták, kiszőkítette haját és modellkedéssel egészítette ki szűkös keresetét.
Húszévesen elvált, és szinte ezzel egyidőben heti 125 dollárért leszerződtette a 20th Century Fox stúdió. Itt Marilyn Monroe-ra keresztelték át, azonban három rövid szerepéből kettőt kivágtak, a harmadik nem keltett feltűnést, így átengedték a Columbia stúdiónak, amely fél év után vált meg tőle. Marilyn így visszament modellnek, és elvállalt egy később híressé vált aktnaptárat.

A Fox végül újra szerződtette, 1953-ban eljátszotta a Niagara és a Szőkék előnyben című filmek főszerepét és a Playboy magazin is ebben az évben jelentette meg meztelen képeit. Marilyn lett az első "centerfold" lány, akiről az újság közepén kihajtható képet közöltek. A botrány persze újabb magasságokba röpítette népszerűségét, egycsapásra Amerika szexszimbóluma, milliók bálványa lett. Nem sokkal később férjhez ment Joe DiMaggio baseballsztárhoz, de ez a házassága nyolc hónapig tartott.
Monroe ekkor már úgy érezte, hogy a film felfalja lelkét. Képzelt és valós betegségektől szenvedett, a forgatásokról késett, a szövegeket elfelejtette, a stúdióval állandó perben állt. Egy év szabadságot vett ki, hogy a legendás New York-i Actor's Studióban képezhesse magát. New Yorkban találkozott a híres drámaíró Arthur Millerrel is, akihez végül férjhez ment. 1956-ban állt ismét a kamera elé, a Buszmegálló című filmben, 1957-ben Angliában A nagyherceg és a táncosnő című filmben pedig Laurence Olivier méltó partnerének bizonyult, igaz, a forgatás során a két sztár nem egyszer ökölre ment egymással.

Bár a színésznő az alkohol és a tabletták rabja lett, és akadt olyan jelenete, amelynek 47 alkalommal futott neki, leforgatta a Van, aki forrón szereti című komédiát, majd a Szeressünk című filmet Yves Montand-nal. Állandó orvosi felügyelet alatt készítette el 1961-ben a Kallódó embereket, és ebben az időben vált el Millertől, aki a forgatókönyvet jegyezte. Monroe életében nehéz időszak következett. Bár ő köszönthette John F. Kennedy elnököt annak születésnapi partiján, és a politikussal románc szövődött, utolsó főszerepe, a Valamit adni kell című film után megbízhatatlansága miatt kirúgták.
36 évesen hunyt el 1962. augusztus 5-én, a hivatalos vizsgálat szerint altató-túladagolásban. Marilyn Monroe alig harminc filmet forgatott, de már életében legenda lett. Az új évezred küszöbén rendre őt választották a múlt évszázad legszexibb nőjének, képmása ma is évente 2 millió dollárt hoz örököseinek. Könyvtárnyi irodalom született róla, de csak találgatják, ki volt valójában: szexbálvány, nagy művész, a szórakoztatóipar áldozata, a politika bábja, a gyógyszerek rabja, az amerikai tömegkultúra ikonja, szerepet játszott-e vagy önmagát adta...

Állig begomboltan, ártatlanul tekint ránk Marilyn Monroe azokról az eddig ismeretlen fotókról, amelyeket a Life magazin nemrég publikált. A felvételeket Ed Clark készítette 1950 augusztusában az akkor 24 éves színésznőről..

A Monroe-rejtély nyomában: hol vannak a filmcsillag FBI-aktái?

Korának számos hírességéhez hasonlóan Marilyn Monroe életét sem csupán a rajongói, hanem a Szövetségi Nyomozóiroda (FBI) is árgus szemekkel figyelte: az egykori filmsztár és szexszimbólum halálának ötvenedik évfordulójához közeledve azonban az Associated Press hírügynökség hiába kereste a színésznő FBI-aktáit.

A filmcsillagról tárolt adatok, amelyek egy része "külföldi kémelhárítás" címszóval került nyilvántartásba, mindig is vonzották azokat, akik többet szerettek volna megtudni Monroe életéről, így azon nyomozókat is, akik a színésznő rejtélyes halálának ügyében vizsgálódtak. 

Az 1962. augusztus 5-én elhunyt híresség halálának ötvenedik évfordulójához közeledve az Associated Press hírügynökség megpróbálta megszerezni az FBI által a színésznőről készített legátfogóbb és legteljesebb aktát. Az FBI szerint azonban már nincsenek a birtokában az iratok, a Nemzeti Levéltár - az ilyen típusú dokumentumok végső nyughelye - pedig szintén nem tud semmit a keresett dokumentumokról.
Az iratok erőteljesen megkurtított változata a nyilvánosság számára is hozzáférhető a nyomozóiroda honlapján, amelyen időről-időre közzéteszik a hírességek, kormányhivatalnokok, kémek és bűnözők adatait. Monroe aktája 1955-ig nyúlik vissza és elsősorban utazásaira, kapcsolataira koncentrál, lehetséges baloldali nézetek, illetve kommunista kötelékek után kutatva. 
Az akta egészen a halála előtti hónapokig követi nyomon a színésznő életét, számos új adatot, és olyan utalást tartalmazva, amelyek a Norman Mailer által írt Monroe-életrajzban is helyet kaptak: a könyv azon felvetéseket járja körül, amelyek szerint a filmcsillagot a kormány ölette meg. 
Monroe halála kapcsán két nagyszabású nyomozást folytattak: egyet közvetlenül a tragédia után, majd 1982-ben a Los Angeles-i államügyészi hivatal is beleásta magát az ügybe. A második vizsgálat során átnézték az összes hozzáférhető nyomozási jelentést, köztük az FBI által a halál körülményeiről készített aktákat, amelyek a hivatal szerint már "erősen cenzúrázottak" voltak.

A színésznő boncolását végző Thomas Noguchi szerint valószínűleg soha senki nem fogja megtudni Monroe halálának pontos körülményeit. Egyedül talán az eredeti FBI-akták és a színésznő barátaival készített bizalmas, soha nyilvánosságra nem hozott interjúk segíthetnének a teljes igazság felderítésében - írta a szakember 1983-ban megjelent memoárjában.

Forrás: Színház.hu, MTI