Burleszk, pillanatbalett, manópornó - Katlanblog 3.

Holdvilágos éjszakán miről álmodik a lány? – dúdolom hazafelé a Nagyharsányba tartó éjszakai Katlanbuszon. Miről? Például egy burleszkfilm vetítésről Palkonyán, élőzenével körítve. Lajkó Félix és barátainak koncertje után a Palkonyához hű közönségnek még van némi ideje arra, hogy kalandozzon kicsit a pincészetek kínálta borok útvesztőjében, mielőtt leterítené kockás plédjét a pincesori kisszínpadhoz.

A pincesor nem a féktelen pogózások színtere, sokkal inkább a laza ismerkedésé. Ismerkedés a helyi borfajtákkal, évjáratokkal és cuvée-variációkkal – és ismerkedés egymással. Sokszor a bemutatkozáshoz elég csak egy keresztnév, arra emlékezni fogunk egy év múlva is, amikor újra összesodor minket a sors a katlan talán legfestőibb kis falujának borozói között. „Hölgyeim és uraim!" – kezdi mondandóját a rövidnadrágos mozigépész. Majd exkuzálja magát rögtön, hogy a rövidfilmek között vissza kell tekercselnie a filmeket. Eredeti super8-as filmeket láthatott ugyanis a nagyérdemű, a pécsi Control Stúdió Filmegyesület tálalásában a csütörtöki palkonyai alkonyat után. Az egyesület főként filmes, de más művészeti ágakat is befogadó műhely (fotó, színház, zene, képzőművészet, irodalom) – most a filmes szekció mutatkozott be klasszikus, ollós-ragasztós vágással készült etűdjeivel. A szomszéd pince falára vetítenek, kerreg-berreg a vetítőgép, káposztalepkék keringenek a forró masina körül.

fotó: szerdazsófi

Előbb Moholy-Nagy Fény-tér-modulátorára emlékeztető fény-árnyék ritmusok kergetik egymást a vásznon (értsd: pincefalon), majd dadaista képhalmazok következnek. Ez a fekete-fehér filmszekvenciák napja, állapítom meg magamban – délután a Vylyan Teraszon Szemző Tibor adott koncert-performanszot. Szöveg helyett a pincesoron azonban élőzene egészíti ki a vetítést, sanzon- és kuplétémák kísérik a film mísz dizőzeit. Közben a nagybőgősnek, aki ezúttal frakk helyett flip-flopot visel, ügyeskednie kell, hogy nehogy hangyabolyba támassza hangszerét. A filigrán borospoharak is nehezen állnak meg a nézőtérként szolgáló füves dombon, így gyorsan gurul a bor a torkokon, a film pedig forog tovább...

Cinema Paradiso - Szalipszki Judit

Tóth Viktor pillanatbalett project - improvizációs gondolatébresztő workshop elsősorban zenészeknek – áll a programfüzetben.

A Kovács Udvarház Kisharsányban egy jó hely. Szín. Pajta, árnyas fák, workshop, csere-bere, és ódon falak mélye. Még mielőtt belépnénk a pajtába, furcsa ritmusok, egy nagybőgő, egy dob, s egy saxofon hangja szűrődik ki. Hallgatom. Mintha nem találnák a közös nevezőt... Jaj deee, csak ez free jazz. Ahogy közeledünk, s végül belépünk a pajtába, szalmabála-sorokat látunk, velük szemben egy plazmatévé képviseli modern világunk vívmányait, nem illik oda, hiányolom a vásznat, s a vetítőt, de értem én, így könnyebb. A természet is jelen van, fecskecsalád lakja a sarkokat, méltatlankodnak is a hirtelen jött workshop miatt. Őket nem kérdezték szeretnének-e tanulni. Ebben a szívderítő miliőben három zenész próbálgat néhány ütemet. Sokszor leállnak, s olyanokat mondanak, hogy: a kis triolától menjünk. Ne inkább a nagytól? De most fordítsuk meg, te irányíts, legyél te az alap..... neked gyorsabbnak kéne lenned, pontosan rám reagálj...nem jó, álljunk le, még egyszer csináljunk, csak aztán menjünk tovább....

Nem is értem, hogyan értik meg egymást. Csak a mérhetetlen egymásra figyelés, s a koncentráció előtt állok szó nélkül. Enélkül nem lehet. Aki csak egy pillanatra is elbámészkodik szétzilálja a sorokat.

fotó: szerdazsófi

Soha nem szerettem a free jazzt, de lehet, erre is fel kell nőni, ahogy sok minden másra is. A fő ok, amiért nem szerettem, az volt, hogy nem értem, miért játszik négy zenész teljesen különböző dolgot egy zenekaron belül. Mintha mindenki hajtogatná a saját igazát. S hiányzott egy jól bevált, követhető ritmus. Most viszont kicsit kezdem érteni, s a ritmust is megtalálni. Fejtörést okozó matematikai képletek ezek, melyeket zeneként értelmezünk, gyököt vonunk, s kiszámítjuk az ismeretlent, a végső megoldás azonban még nincs kezemben, azt ott egyedül Józsi bácsi (a faluból) birtokolta, aki sokáig állt a zenészek előtt, hallgatta őket, (nem olyan embernek gondolom, aki otthon tehénfejés közben free jazzt hallgat) s olykor - olykor hangosan felnevetett: ez jóó, ez jóó!!! - mondta. No még ez kéne. Ez a tudás. Irigylem tőle.

Érteménafreejazzt? - MEDIAWAVE ZENEI MŰHELY 1. - szerdazsófi

A címet nem magyarázom, s nem szövöm bele a szövegbe, ahogy az elvárható lenne. Tessék kideríteni!

Rutkaibori. Nem is név ő már, fogalom, jelenség. Tünékeny, illóolaj. Levendula és méz keveréke, néha gyöngyvirágos. A Specko Jedno zenekarnak, s Borinak is egy elég szép számú rajongótábora van Szabadkán, illetve Vajdaságban. Mi is úgy éreztük, kihagyatatlan, s ráadásul a helyszín neve is oly édesen cseng: Narancsliget. Szinte látni vélem Marquezt egy verandán, amint a helyiekkel beszélget, fehér vászonnadrágban, fehér ingben, könnyű fehér cipő a lábán....A megnyitót követi a Rutkaiboris Kóstolás, Égősorral díszítve. Nincs tömeg, illetve éppen csak annyira, hogy még kellemesen tudjunk táncikálni, lötyögni, illegetni, billegetni magunkat, mozogni, szabad lenni. Dal dalt követ, a zenekar pedig Borit. Nem szabad megfeledkezni Németh Csabáról, aki az ütős szerepkörben vágta, csörgette a dobokat, töltötte fel apróságokkal a zenét, s egy dal erejéig megcsodálhattuk hegyeken átzúgó, holtakat is felébresztő hangját, óriási tehetségről beszélünk hölgyeim és uraim, kétség ne férjen hozzá. A régi nagy slágerek mellett sok új is elhangzott, egyik személyes kedvencemmé fog válni a – már csak a ritmusképletek miatt is – (fantáziát, és lábat egyaránt) megmozgató dal, melyet szabadon idéznék: "disznó a murván, legény a......... gáton, ússzál felém hason, vagy háton."

Rutkai Bori - fotó: szerdazsófi

Nagyon fontos egy előadó esetében a számok közötti kapcsolattartás a közönséggel. Beszélni kell hozzájuk, információkat árulni el egy-egy dalról, annak születéséről, gyermekkoráról, meg kell kérdezni, hogy érezzük magunkat, hiszen a közönség egy ilyen állat. Foglalkozni kell vele. Ez a zenekar pedig nagyon érti a dolgát ez ügyben, illetve hát Boriska. Talán nem véletlen, hogy gyermekeknek is énekel, hisz ott aztán végképp lehetetlen feladat a koncentráció megtartása beszéd, mese nélkül, s talán az sem véletlen, hogy az első sorokban néhány 8 év alatti rajongót is láttam, állukkal éppen csak hogy elérték a vas-kordonokat. Meghallgattuk a Boglárka énekét, kinyitottuk sárga szirmainkat, majd meguntuk, és becsuktuk, hívtuk Istent, közösen tornáztunk a lakótelep-tornára, elszívtunk tíz-húsz imát, s a füstöt a szívünkön engedtük át. S közben az idő is lehűlt. Minden egyre elviselhetőbb így.

Manópornó a házban hol nem lakott Petőfi Sándor - szerdazsófi