Ezzel a jelszóval érkezett Kapolcsra idén is a Muharay Elemér Népművészeti Szövetség, amely néptánccal, zenével, játszóházzal és vásárral olyan helyszínét adja a Művészetek Völgyének, ahol kicsit mindenki gyermekké és hagyományőrzővé válhat. Héra Éva, a szövetség elnöke számára a hagyományőrzés egész életének munkája, akivel az idei helyszínen, a kapolcsi Felső Iskola udvarán beszélgettünk.
- A szövetség története néhány mondatban is nehezen foglalható össze. Azért még is arra kérlek, mesélj röviden a munkátokról.
.- Bizony hosszú történet, valahol az 1920-as években kezdődött, amikor a világháború után a turizmus fellendülésével felfedezték, hogy a magyar népművészet turisztikai vonzerő lehet, ami akkor még nagyon is élő kultúra volt. Általában így megy ez, a változások felkeltik a hagyomány elvesztése miatti félelmet.
- Egy időben a népművészet iránti érdeklődés divattá is vált.
- Igen, mindenesetre az volt a jó benne, hogy erősödött az érdeklődés iránta. Megalakultak az első együttesek, csoportok, gyűlni kezdett az az óriási népzenei, néptánc gyűjtemény, amelyhez mi is vissza tudunk ma nyúlni. Például a háború utáni időszakban láttak először néptáncot az emberek Budapesten. Ugyanakkor a falusiak is felismerték, hogy ami az övüké, az komoly kulturális érték. Öntudatot és biztonságot adott a helybelieknek.
- Hogyan alakult meg a szövetség ebből a sok csoportból?
- Egyszerű, elfogytak a támogatások, fel kellett építeni valamit közösen. A '80-as évek első civil kezdeményezéseinek egyike voltunk. 134 falu csatlakozott, mellette magánszemélyek is, és azóta is bővülünk olyan emberekkel, akik ismerik a népi kultúrát, és tudják, hogy mi az, ami ma is szervezője lehet egy falunak. Ezt hívják funkcionális kultúrának, az marad fenn, amit használunk a jelenben, és élő tud maradni. A hagyomány nem más, mint a múlt tapasztalata. Nem a produkció a lényeg, hanem a tudás, ami mögötte van.
- A kapolcsi udvarotok ettől ilyen élő és otthonos.
- Sokan visszajárnak előző évekről, és keresnek minket. Furcsa érzés, hogy valamibe belekezdesz, és siker lesz. Éppen ezért nagy felelősség is, hogy mit csinálunk a kultúrával. Néha ki kell mondani hangosan, mit képviselünk, hogy mögénk tudjanak állni mások. Sebő Ferenc szokta mondani, akivel 40 éve ismerjük egymást, a táncházmozgalom óta, hogy munkát kell beletenni, anélkül nem tud működni.
- A „tanulj meg minél többet hagyományainkról" kapolcsi hívószavatokban is érezni a közvetlenséget, a közösségteremtést.
- Az a cél, hogy aki idejön, lásson bele, mi minden része a kultúránknak, legyen az egy énekóra, egy viseletbemutató vagy egy játszóház. Tavaly például a gyerekek után az apukák foglaltál el a játékokat, és egész napra ki kellett tolni a játszóházat.
- Mit jelent számotokra a Völgy? Hogyan segíti azt a munkát, amit képviseltek?
- A Völgy is egy közösség, egy emberléptékű hely, ahol jó dolgozni. Egy csomó ember egymásra talál itt. Általában nem szokott időm lenni más programokra, de tegnap este fesztiváloztunk. Találkoztam Palya Beával, akit kicsi kora óta ismerek, Sebő Feriékkel, akikkel együtt indultunk a táncházmozgalom idején, és a Kaláka Együttessel, akik az én korosztályomba tartoznak. Minden és mindenki változik egyébként, ahogy Sebő Feriék is tegnap máshogy zenéltek az udvarunkban, kicsit mindig máshogy játszanak, így minden korosztály megtalálja a magáét benne.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.