Vasárnap este nagy sikerrel lezajlott a Színház- és Filmművészeti Egyetemen 2003-ban végzett Máté Gábor-osztály idei, Péter Katáról készített darabjának utolsó előadása. Az AlkalMátésok végül Száraz Dénes nevét húzták ki egy kalapból, így róla készül majd jövőre produkció.
Az AlkalMátéról:
A 2003-ban végzett Máté Gábor osztály tagjai hatodik éve készítenek saját magukról előadást Zsámbékon. A darab hősét minden évben az évad utolsó előadásának végén sorshúzással választják ki, a próbaidőszakig Máté Gábor többször találkozik a leendő főhőssel, így elkészül egy vázlat, ami párhetes zsámbéki próbaidőszak alatt alakul előadássá.
A sorozat 2007-ben indult a Járó Zsuzsával, 2008-as bemutatójuk főszereplője Szandtner Anna volt, 2009-ben Kovács Patrícia, 2010-ben Máthé Zsolt, 2011-ben pedig Mészáros Máté címmel mutattak be produkciót, idén pedig Péter Katára került sor.
Jövőre Száraz Dénes lesz a címadó, aki az utóbbi két évben nem lépett színre az AlkalMátéval.
Száraz Dénesről saját szavaival:
-1979. március 11-én születtem Érsekújvárott.
- Jártam bölcsibe is, óvodába is. A bölcsőde szlovák volt, nem volt vele bajom. Az óvoda már magyar volt, de ott meg az lett a büntetésem, hogy átraktak egy időre szlovák csoportba. Voltak barátaim, s ez fontos volt.
- Kedvenc játékom a Budapesti Vidámpark előtt kapható játékkatonák.
- Tizenhárom éves korom óta színész akartam lenni, és ettől semmi, senki nem tántoríthatott el, de nem is akart. Gimnáziumban végig amatőr színjátszós voltam, ott volt az első szerepem. Karinthy Frigyes: Kacsalábon forgó kastély (Bárány János rendezésében).
-Gimnáziumban mindig indultam a prózamondóversenyeken. A rimaszombati döntők nagyon jó bulik voltak, ezek a legszebb emlékeim kamaszkoromból.
-Mindenevő vagyok, kedvenc fagyim az erdeigyümölcsjoghurt.
- Amikor megkaptam Tamás atya szerepét a Barátok közt-ben, akkor előfordult, hogy a metrón megkérdezte valaki, tényleg hívő vagyok-e. És olyan is volt, szintén a metrón, hogy odacsúsztattak elém egy honlapcímet, ahol minden reggel elolvashatunk egy igét. Ennyire azonosítottak Tamás atyával. (…) Úgy tűnik, valamiféle spiritualistást néznek ki belőlem az emberek. Nem tudom, biztosan a lényemben van valami… De majd kinövöm. Vagy nem, és akkor hagyom a színészkedést: elmegyek papnak egy kis faluba.
- Szerintem arra kell figyelni, hol húzzuk meg a határokat. Nem lehet mindenre nemet mondani, mert ha a nézők kíváncsiak, és olvasnának valakiről, arra reagálni kell: bizonyos információkat ki kell adni magunkról. Én viszont úgy döntöttem, hogy a magánéletemről nem nagyon beszélek. De amikor felkértek egy magazintól egy olyan fotózásra, ahol bokszolóként pózolhattam, azt elvállaltam. Egyébként nem bokszolok, hanem triatlonozom, mégis tetszett a koncepció.
- Én színésznek tartom magam, és próbálok a lehető legjobban játszani a színházban és a sorozatban is. De a kettőt persze nem lehet összehasonlítani: teljesen más típusú munkát és felkészülést jelent. Az viszont nem zavarna, ha egy évig csak filmben vagy csak színházban játszanék.
- Amikor az Új Színház új vezetősége az első társulati ülésen kifejtette milyen színházban gondolkodik és elmondta, azért hívnak ennyi vendéget, mert meg szeretnék mutatni, hogy mit jelent az igazi színészet, az öltözőmben a falba zúztam az öklöm. (...) A művészet nem mondhatja, hogy csak ezt! A művészetnek azt kell mondania: mindent! Az ő csak ezükkel és ígyükkel nem tudok azonosulni. Az Új Színházat meg kellett lépnem, de nem tudom, hogy most jó felé megyek-e.
Forrás: Színház.hu, est,hu, cosmopolitan.hu
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.